Rebecca Ross - A királynő felemelkedése

Kedves Naplóm!

A @girlz.in.chapters könyvklub első olvasmányáról fogok írni. Igazából már befejeztem egy ideje, de tegnap volt a találkozó és nem akartam idő előtt lebuktatni a történetet. Mármint, csak amennyire kellett. Ezen duológia első kötetét A királynő felemelkedését szavaztuk meg, hogy elolvassuk és kitárgyaljuk. Nos, voltak benne igazán egyedi ötletek, tetszett benne, hogy van némi újdonság a könyvben, vagy legalábbis a történet megírása szempontjából van újdonság, mert tudjuk... nincs új a nap alatt. Mégis felüdülés volt egy olyan könyvet elolvasni, ahol nem a főszereplő a címszereplőnk. Ez nem spoiler még, mert a hátulján lévő ajánlóban is benne van. ;) 

– Nem tudtad, hogy a lányok sokkal értékesebbek és becsesebbek a fiúknál? – Felvonta a szemöldökét, de a tekintete még mindig szelíd volt. – Az apák valóban örülnek egy-két fiúnak, de igazából lányt akarnak. Épp ezért az apa mindenkit megöl, akinek akár csak egy fenyegető gondolata is van a lányáról.

A következő sorok spoilert tartalmaznak!

Kezdeném a legelején, hogy nem az az ekte fantasy, amire számítana az ember. Úgy mint mágia a történetben van... leginkább említve és nagyon minimálisan használva. Főszereplőnknek vannak úgynevezett emlék-átcsúszásai egy régi felmenő által, ami miatt már nevezhetjük fantasynak, de még így is kevés lenne az én ízlésem szerint abba a kategóriába tenni. 

A történet egy fiatal lányról szól, akit egészen kiskora óta bújtat a nagyapja, mert miután édesanyja meghalt nem szeretné, hogy a "rossz" hírú apjához kerüljük. Ennek több oka is van:

1) Maevanában hosszú évszázadokon át királynők uralkodtak, akik birtokolták a mágiát.

2) Jött egy férfi a 14 ház egyikéből, aki lemészárolta azon nőket és leányokat, akikből királynő lehetne, így most először egy férfi ül a trónon, aki továbbra is megöl minden lányt/nőt, aki számításba jöhetne, mint trónbitorló.

Tehát nagyapa emiatt nem is szeretné, hogy a félig Valeniai és félig Maevanai unokája visszakerüljön ebbe a közegbe. El is viszi egy úgynevezett hivatottak házába, ahol 7 évet tölt azzal a gyermek, hogy megtalálja a hivatását végül, mint a Tudás mesternője. - Félig meddig itt jön be a romantikus szál, ami se nem túl romantikus és nem túl kifejtett, de van. Hiszen mester és tanítványa gyengéd érzelmeket kezdenek egymás iránt táplálni. 

A hivatottak hetedik év végén pártfogókat találnak maguknak és oda szegődnek melléjük, hogy munkájukkal segítség azok ... munkáját. :D De a lényeg, hogy szegény Brienna nem talál pártfogót, így egyedül marad az intézményben, mígnem megtörténik az újabb emlékbecsúszás, amiről bár megpróbál korábban beszélni, nem igazán sikerül neki. Végül a nagyasszony, az igazgatónő teljes mértékben elhiszi, ami történik és odahívja Jourdain nagyurat, akinek történetesen Maevanai gyökerei vannak és lázadóként menekült el 25 évvel korábban onnan. Ahhoz pedig, hogy újra királynő ülhessen a jogos trónon, szükségük lesz Briennára és az ő felmenőitől szerzett emlékekre, hiszen azon férfi rejtette el a "királynőcsináló" Éjkorány kövét és a Királynő Kánonját. E kettő nélkül nincs királynő. 

Meg is kezdődik a lázadás tervezése és hosszas - úgy jó három hónap - múlva lesz csata is, de, hogy ne legyen olyan egyszerű, mint amilyen visszakerül a képbe Brienna mestere Cartier, akiről kiderül, hogy egy szintén 25 évvel ezelőtt lázadó lordnak a fia, aki bár kiakart maradni a sztoriból mégis beszáll a buliba és ott találkozik újra mester és tanítványa. Persze senki se tudja ezt rajtuk kívül, de azért eléggé meglepődnek az első pillanatban, de könnyen és gyorsan rázódnak bele a lázadás további teendőibe. 

Ez most így elég káoszosan hangzik, igaz? Mert amúgy nekem is az volt, hogy mindent pikk-pakk megoldottak, mindenkinek minden tök természetes és egyértelmű volt, pedig általában nem fekete vagy fehér valami. Érződött, hogy az írónő első könyve volt. Nem tudtam egyik szereplőt sem úgy kifejezetten a szívembe zárni vagy annyira megszeretni, hogy sajnáljam, ha meghalna. Negatív karakter is csak egy volt, akit utáljak, de ő tényleg gonosz volt. Nagyon gonosz... Rian. Brr.

Elfogadlak és szeretni foglak Brienna MacQuinn, az árnyékodat és fényedet, mert kihívtál engem, rabul ejtettél engem. Nem kívánok mást, egyedül téged.

 

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ 

Nem érzem úgy, hogy elolvasnám a második kötetet, nekem elég kereken lezárta az egész történést az írónő, de évek múlva még bármi előfordulhat. Bár, nem vettem meg, nem fogok vele szemezni a könyvespolcon. 

Viszont... Amit ebben a könyvből át tudnék emelni, hogy a napjainkban mennyire helytálló is lenne:

- A nők erősek, nincs párjuk és úgy vigyázunk a lány gyermekre is, mint amennyire a fiú értékes! Hiszen mindkét nem szülöttje értékes.

- Ha valakit családodba fogadsz, akkor az életed árán is megvéded!

- Nem mindenki hoz rossz döntéseket generációkon keresztül, egyszer megtöri a rosszat és jóvá teszi, amit az ősei tönkretettek. 

- A kutya tényleg az ember leghűségesebb barátja.