V.E. Schwab - Egy sötét duett (Verity szörnyei II.)

Kedves Naplóm!

Már nagyon rég befejeztem V.E. Schwab Verity duológiájának befejező részét... de még nem vitt rá a lélek, hogy írjak róla. Számomra egy érzelmi hullámvasút volt — de nem a vidámparkos, sikítozós fajta, hanem az a lassan ereszkedő, gyomorszorító menet, amikor tudod, hogy valami elkerülhetetlenül fájni fog.

A veszekedés növekvő hangerővel kezdődött újra. August lehunyta a szemét. A zaj… kaotikus volt. A helyzet is kaotikus volt. Az emberiség is kaotikus volt.

 

Már az első oldalakon érződik, hogy ez a történet sokkal sötétebb, felnőttebb és könyörtelenebb, mint az első kötetben. Az időugrás miatt Kate és August karakterei jóval keményebbek és kiégettebbek, mintha mindkettejükből kitépték volna a naivitás utolsó szilánkját is. August már nem csupán a félénk fiú, aki két világ között vergődik — most vezetőként kell rendet tartania, miközben saját szörnyi oldalát próbálja kordában tartani. Kate magányos vadászként él, távol mindentől, amit valaha fontosnak tartott, és közben saját démonaival vívja a harcát  — meg azzal, aki beköltözött a fejébe.

A regény egyik legerősebb vonása, hogy Schwab nem fél kegyetlenül bánni a karaktereivel — és velünk olvasókkal sem. Nincs igazi happy end-érzet, mert ez a világ egyszerűen nem enged boldog lezárást. A végkifejlet brutális, mégis méltó, mert pontosan illeszkedik ahhoz a történethez, amit már az első kötetben elkezdett mesélni.

Ami különösen tetszett, az az érzelmi mélység. Itt már nem a világ felfedezése a cél — mi ismerjük a szabályokat, tudjuk, honnan jönnek a Sunai-k és Corsai-k, és mit jelent a bűn árnyékában élni., hanem annak megmutatása, hogy a jó szándék is képes pusztítani, hogy a béke ára sokszor túl magas, és hogy néha a legnagyobb áldozat nem a saját életünk feladása, hanem az, ha hagyjuk, hogy a másik éljen — mit tesz az emberrel (vagy szörnnyel), ha folyamatosan áldozatokat kell hoznia, ha nap mint nap a saját morális határait feszegeti.. Ez a könyv számomra egyszerre volt gyönyörű és fájdalmas — egy lassú, komor dallam, ami még sokáig bennem maradt az utolsó oldal után is.

A szörnyek a szörnyű tettekből születtek. Ám itt a szörnyű tettek a szörnyű következmények nélkül mentek végbe. Úgy tűnt, az egyetlen következmény maga a szörny volt, amely visszanyelte magába az erőszakot, és semmit nem hagyott hátra, csak holttesteket.

Egy kegyetlen dal vs. Egy sötét duett – két város, két hangulat, egy fájdalmas utazás

Amikor először olvastam az Egy kegyetlen dalt, teljesen magával ragadott a világ ötlete: egy város, ahol a bűn szó szerint szörnyeket szül. Imádtam, ahogy Kate és August útjai összefonódtak, ahogy két teljesen különböző ember (és nem ember) kénytelen együtt túlélni egy olyan helyen, ahol a jó és rossz határa folyamatosan elmosódik. Az első kötet izgalmas, feszült és sodró volt — tele felfedezésekkel, árulásokkal, és azokkal a pillanatokkal, amikor az ember egyszerre fél és kíváncsi a következő oldalra.

Aztán eljött az Egy sötét duett. És hirtelen minden ismerős lett, mégis idegen. A város már nem újdonság, hanem egy csatatér, ahol a remény inkább árnyék, mint fény. Kate és August is teljesen más emberek, mint akiket megismertem: a fiatal, dacos, kicsit makacs lányból magányos vadász lett, a bizonytalan, ártatlan Augustból pedig vezető, aki napról napra küzd, hogy ne veszítse el azt a kevés emberi mivoltát, ami maradt.

Míg az Egy kegyetlen dal a kapcsolatuk és a világuk felépítéséről szólt, az Egy sötét duett inkább arról mesél, hogy a döntéseknek következménye van — és ezek a következmények ritkán kegyesek. Az első rész lendületes, akciódús, sok helyen még könnyedebb is, a második viszont lassabban építkező, súlyosabb, érzelmileg pusztító.

A két könyv egymás tükörképei:

• Az első a kezdet — reménnyel, kíváncsisággal, és a lehetőséggel, hogy talán van kiút.

• A második a vége — ahol már nem arról van szó, hogy ki győz, hanem hogy ki éli túl, és milyen áron.

Amikor becsuktam az Egy sötét duett utolsó oldalát, nem éreztem győzelmet, és nem is vártam tőle. Csak azt, hogy egy történet, ami a szörnyekről és emberekről szólt, végül bebizonyítsa: néha a legnagyobb szörnyek mi magunk vagyunk. És ezt Schwab kegyetlenül, de gyönyörűen mutatta meg.

Olvass tovább!

Victoria Schwab - Egy kegyetlen dal (Verity szörnyei I.)

Kedves Naplóm!

Befejeztem az idei második @girlz.in.chapters olvasmányt, ami Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal - Verity szörnyei I. része volt. Szerintem tudjátok, hogy az írónő írta az egyik kedvenc könyvemet is, az Addie LaRue láthatatlan életét, így nem volt kérdés, ha Schwab könyv kerül a kezembe, akkor nagyon valószínű, hogy tetszeni fog. Nos, ez nem spoiler: imádtam!

Ha valaki megkérdezné, hogy miképp írnám le egy mondatban a könyvet, valószínűleg azt mondanám neki, hogy lehetetlen csak egy mondatban összefoglalni. Viszont megpróbálnám és az így hangzana: Slowburn Rómeó & Júlia, ahol a szörnyek a méreg. Aztán persze ezt elmagyaráznám, hogy annyira mégsem fekete vagy fehér a történet és nem pontosan illik rá, hiszen nincs is benne szerelmi szál. Vagy mégis? Én éreztem a két főszereplő között, hogy valami történik... ;) 

Körülötte száz hang fecsegett, átbeszéltek egymás felett, alatt, mellett; úgy rétegződött, mint a zene, de a kadencia helytelen volt, inkább jazz, mint klasszikus, és amikor az agya megpróbálta felbontani, nem futamokat kapott, hanem szótagokat, nevetést és értelmetlen zajokat.

Tehát akkor fejtsük is ki, először spoiler mentesen!

A történet napjainkban játszódó fantasy (másnéven: urban fantasy), ami számomra komfort zsáner, így kifejezetten örültem, hogy ezt húztam ki a januári találkozó alkalmával. Verity városa két nagyobb részre oszlik, amit a Vonal választ el és tart fenn, hogy egyik oldalról se szökjön-menjen át az, akinek nincs ott keresnivalója. Két nagy család figyel a rendre: Harker oldala, ahol a medál birtokában biztonságban élhetnek az emberek a szörnyekkel, hiszen Callum Harker biztos kézben tartja a szörnyeket, így itt minden "szép & jó". A másik oldalon pedig Flynn veszi kézbe az irányítást, hogy megvédje az embereket a szörnyektől/szörnyeiktől. Sötétedés után nem ajánlott kint tartózkodni viszont egyik oldalon sem.

Hiszen a szörnyek teremnek, létrejönnek - egyszer csak lesznek, ha valaki elkövet egy igen rossz lépést. Például, ha megöl valakit. Így jönnek létre, gonoszságból és kegyetlenségből. Egy Corsai, aki árnyékként van definiálva igazából felzabálja az embert. A Malchai már sokkal kifinomultabb és számítóbb. Képesek logikusan gondolkodni, tervezni és nem csak azon jár az agyuk, hogy felzabáljanak. Főleg, hogy ők vérrel táplálkoznak. Ez a két szörny él Harker oldalán és erőfitogtatás címen egy malchai az ölebe. Ezek a lények nem bírják elviselni a tiszta vasat/ezüstöt, megbénítja, égeti őket így ezzel sakkban lehet őket tartani. Ezért is a Harker védelem jegyében ilyen medálok jelzik a védetteket, akik megvásárolták Harkertől a biztonságot.

Ami pedig a harmadik szörny típust illeti. A Sunaik sokkal inkább tudnak elvegyülni és emberinek tűnni. A legnagyobb katasztrófákból születnek és az a feladatuk, hogy megtisztítsák a világot. Összesen hárman vannak és Flynn oldalán harcolnak a "gonosz" ellen. Csupán az a kérdés, hogy mi számít gonosznak a szörnyeken kívül. A sunaik lelkekkel táplálkoznak. Ha meghallják a zenéjüket, katatón állapotba kerülnek az emberek és bevallják minden bűnüket mielőtt a lelkük örökre távozna. 

És innentől jön képbe Kate & August története. Harker & Flynn, mintha csak Rómeó & Júlia lenne.

Kate bizonyítani akarja, hogy ő ízig-vérig Harker lánya és bármit megtesz, hogy az apja végre elismerje ezt, ne csak a "vér kötelezze" a nevéhez, így az egykor kedves, mindig mosolygó lány egy szívtelen, badass girl személyiséget ölt magára és annyira jól megy neki, hogy már észre sem veszi, hogy nem önmaga. De meg kellett tanulja megvédeni magát, hiszen szörnyek járnak mindenhol. Hiába Harker, vagy pont azért, mert Harker de rá mindenki felfigyel mindenütt. Így mikor visszakerül Veritybe és az iskolába, ott is megmutatja, hogy ő kicsoda, mindenki félje csak! August pedig megkapja az első feladatát, amit Sunaiként kaphat és az ő pillangó lelkéhez idomodik is, hiszen ki hallott már arról, hogy egy szörny, nem akar szörny lenni és akár táplálkozni... 

Így esik, hogy August bekerül a gimiben és bár nem törekszik rá, de összebarátkozik Kate-el, akivel a történet folyamán cinkostársak lesznek, majd barátok. Ellenségekből szövetségesek.

Corsai, Corsai, karmos árnyék,
sok-sok foggal élve rág szét.
Malchai, Malchai, eszes gonosz,
véred issza és mosolyog.
Sunai, Sunai, szén a szeme,
lelkeket lop az éneke.
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak!

Spoiler! Spoiler! Spoiler! Spoiler! Spoiler! Spoiler! Spoiler! 

Na innentől pedig képtelen vagyok úgy beszélni a könyvről, hogy ne legyen benne semmilyen szintű spoiler. Kérlek nézzétek el nekem, de számomra eddig ez a top olvasmány idén. Bár tudom, még csak 4 könyvet olvastam el, szóval nem volt nehéz ezt kiválasztani erre a szuper posztra. 

Ha valaki tovább merészkedett, akkor azt jelenti, hogy más olvasta, szóval üdv a klubban! Főleg, ha te is annyira szeretted, mint amennyire én szerettem ezt a könyvet. Vagy jobban, mert létezhet, hiszen a Schwabtérítők még nálam is jobban tudnak ódákat zengeni bármelyik könyvről, amit az írónő kiadott a keze ügyéből. De lehet ennek a végére érve már engem is annak fogtok tartani.

Ez a könyv az urban-fantasy rajongók számára egy letehetetlen mű. A dark fantasy elemeket is ötvöző történet, juj még most is izgatott vagyok, ha visszagondolok rá, milyen jó volt elolvasni.

Ugorjuk is át a korábbi kis bevezetőt, hogy újfent le kelljen írnom és jöjjön a velősebb része. :)

Kate hidegségét az elején tényleg csak annak tudtam be, hogy ez ilyen családi ártalom, de ahogy elmesélték az ő történetét is, akkor így beleszakadt a lelkem is, hogy szegénynek milyen megpróbáltatásokon kellett átmennie és úgy alapjáraton is, hogy mekkora veszteség érte és így is képes volt "jó" ember maradni. Mert hát tudjuk, hogy a Sunaik azok csak a gonosz/rossz/bűnös emberekből tudják a lelket elfogyasztani és Kate egészen addig, amíg véletlen valakit le nem lőtt nem volt bűnös lélek. 

A kitartása egyenesen bámulatos, ennyi akaraterő és életben maradási rutint csak az ilyen szuperhero karakterek mutattak eddig - gondolok itt olyanokra akiknek biztos van valami rejtett képességük, ami még nem látott napvilágot vagy olyan lénynek születtek, ilyesmi. De annyira éreztem, hogy nem mű szagú. Megszúrték - vérzett... sokáig és voltak más tünetei is, szóval nagyon adta, hogy azt érezzem ez tényleg meg tud történni. Még akár a szörnyeket is bekajálnám, hogy tényleg létrejöhetnek.

August pedig azért volt ennyire keblemre-ölelhető, mert ő nem akart szörny lenni. Csóri nem tehetett róla, hogy lett. Foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy ne kelljen annak lennie, de ez ellen úgyse lehet tenni csak együtt élni vele és alkalmazkodni. Nyilván butaság volt, hogy nem eszik. Ezt tudjuk, de kellett valami feszültség ami miatt jön majd az ok-okozat. Szóval ez a kettős nagyon jó párost alkotott, hiszen megmutatták a világnak, hogy amúgy a fekete az a fehér és fordítva. Ezt a barátságot (ami tuti valamilyen szinten szerelem lesz, annak kell lennie a második kötetben!!) nem szabad alábecsülni, mert bármennyire is sokáig nem bíztak egymásban mégis egymásra voltak utalva és mindent megtettek egymásért. Ez jól összekovácsolja őket. Pedig Kate megakarta ölni szegény Augustot vagy legalábbis az apja elé citálni. De nem tette, mert ő végtére is jóember és látja Augustban az "embert" nem pedig a szörnyet.

Ilsa is my spirit animal. Imádtam, ő a legbrutálisabb ha úgy vesszük, hiába állítják be Leót annak... Leó csak egy gyilokgépezet. De Ilsa a megtestesített halál-angyala. Szerettem nagyon, hogy emberi kötődéssel bírtak egymás iránt a testvérek, még ha gyakorlatilag csak azért neveztük őket annak, mert Sunaik. 

A csavar pedig, hogy Leó állt az egész mögött. Akartam is sejteni meg nem is. Azt hittem csak szimplán Sloan lázad mert szörny és elege van. Az már eszembe se jutott, hogy Leó segítette valamilyen szinten ezt a lázadást, de végtére is érthető volt a végére.

A második kötetben meg ezer tuti, hogy Sloan jön vissza, miután a végén tényleg azt írták, hogy a malchai életben maradt. Nyilván nem a noname lesz az, amelyik túlélte, hanem ez a pszichopata. Szóval készülök a háborúra, ami kitörni látszik. Ja és annak nagyon örültem, hogy Ilsa életben maradt, de így elképzelni se tudom, hogy neki hogyan tovább. Lehet megint ő lesz a bomba? Hm. Can't wait to read the next book. Szóval márciusban tuti elolvasom.

– Mi olyan vicces? – állt fel August. 
– Mit érez egy jóllakott Sunai? 
– Mi? 
– Lelkesedést!

Olvass tovább!

Holly Black - The cruel prince & The lost sisters

Kedves Naplóm!

Befejeztem Holly Black - A levegő népe 1. és a 1,5 kötetét. Amit úgy hallottam, hogy jó dolog egyből elolvasni az első után, amíg még emlékszünk a történetre. Így is lett, nem egy hosszú könyv, úgyhogy míg mások 1 óra alatt elolvasták én 2 este alatt forgattam meg. :) De jó ez így, nem kell habzsolni a könyveket, így se mindig emlékszem rájuk az aranyhal memóriám miatt. Talán ezért is áll a piszkozatok között Laura Thalassa - Dark Harmony könyve is, mert időközben elfelejtettem már a történetet, hogy teljes bejegyzés születhessen. #shameonme

Ezért amíg még aránylag friss, megírom ezt is.

Leginkább azért gyűlöllek, mert gondolok rád. Meghozzá gyakran. Undorító, és képtelen vagyok megállni. 

Nagyon sok jót olvastam/hallottam erről a sorozatról és nem kellett csalódnom. Sokszor annyira túl van valami rajongva, hogy nem tudom eldönteni valóban jó volt vagy csak mindenki azt mondja, hogy jó volt, de közben meg nem. Vagy egynek elment... Szerencsére most bejött és kellemes csalódás ért.

A történetünk főképp egy ikerpárról szól, akiket az anyjuk - eltűnve tündérfölde legádázabb harcosa elől - nevel, mert első szülöttje Vivi félig tündér és nem akarja, hogy az apjával nőjön fel, abban a világban kelljen élnie és úgy amúgy is, biztos elmúlt a varázs és ő is rádöbbent, hogy az már túl sok, ami ott zajlik, hiszen, ami a tündéreknek normális az az emberek számára érthetetlen. Ebbe az új családi háromszögbe születik bele az emberi ikerpárunk Jude & Taryn. 

Az ádáz, vérre szomjas harcos tündér pedig eljön a lányáért és meggyilkolva anyát&apát magához veszi édesleányát és az ikereket. Magával viszi Tündérföldére és úgy neveli őket, mintha a sajátjai lennének. Vivi természetesen lázad, gyűlöli és mindent megtesz, hogy a lehető legelviselhetetlenebb legyen, de az ikrek alkalmazkodnak (ilyenek ezek az emberek, nem? Mindig alkalmazkodunk) és igyekeznek beilleszkedni ebbe a társadalomba. Míg Jude lovag szeretne lenni és remekül bánik a fegyverekkel Taryn tökéletesen elvan a szép ruhák és lányos elfoglaltságokkal.

A sztori pedig így lesz kerek, mert nyilván nem lenne az, ha a tündérek ne utálnák annyira az embereket, hiszen az ő életük múlandó, gyengék és semmi másra nem jók, mint, amire általában a tündérek használják őket. Szolgának és/vagy ágyasnak.

Minden egyes alkalommal, amikor csak lehet bántják, megalázzák és kényelmetlenné teszik a lányok napjait a nemes tündér ivadékok, akik ízléstelenebb dolgokkal állnak elő napról napra. Igen ám, de Jude megelégszik ezzel a sok rosszal és szembe száll méghozzá a herceggel. Hiszen neki mindent is szabad, a királynak a fia... csakhogy a király lassan visszavonul és megkoronázza méltó utódját fiai közül. Egy viszont van közülük, aki mindenáron megakarja szerezni a hatalmat. Itt indul el a bonyodalom, amiről spoiler mentesen nem tudnék írni.

Hogy telt idáig az estéd? Az enyém tele volt csupa unalmas beszélgetéssel, ami mind arról szólt, hogy karóba húznak.

Szerelmek és titkos szerelmek szövődnek. Aminek által új utak nyílnak mindkét lány számára tündérföldén. Emiatt is kell elolvasni az Elveszett nővérek című kiegészítő részt, mert nagyon sok mindenre kapunk benne magyarázatot, ami a fő kötetben hatalmas kérdőjeleket szőtt.

Ez a kis kiegészítő Taryn szemszögéből íródott és ő meséli el az érzéseit, hogy mit élt meg és pontosan hogyan zajlott egy-egy esemény, ami a fő kötetben részéről negatív/semleges volt, de így az ő szemszögéből már egy fokkal érthetőbb. Ugyan nem kedveltette meg magát velem ezzel a résszel kiegészítve sem, de talán javított egy csillagot az értékelésén.

Karakterekhez tudtam kötődni. Jude dühe az én haragom volt, Cardan ugyan nem vált számomra még teljes mértékben szeretett karakterré, de a kötet vége felé már egész értelmesnek találtam és nem csak egy újabb kis hercegnek, aki sértett, gőgős és büszke. Van némi kurázsi ott! Oriana, mint anyatigris abszolút még ha az elején nem is szerettem de belopta magát a szívembe és persze Vivi a dacos tinilány nagyon is kedvenc volt. 

A hercegi slepp egy kicsit megosztott, mert egy ideig kedveltem Locke karakterét, aztán ez megváltozott.A többieket nem igazán sajnáltam, hogy milyen sorsuk lett. :D A kém-bagázs zseni, ők kellettek bele, színesebbé teszi az egész cselekményt!

Úgy érzem, hogy egész ügyesen sikerült spoiler mentesen írnom, szóval megveregettem a hátam is. Erre az olvasmány(ok)ra abszolút 5* jár, és ami a legjobb, hogy: nincs benne spicy rész és mégis élvezhető! De nem kezdek bele, mert nincs azzal baj, ha egy könyvben szerepel a szex, csak nekem már csömöröm van attól, hogy minden második könyv, amit a kezembe veszek tartalmaz vagy 200 oldal sz€x jelenetet. Peace.

Sózd meg az ételünket, és elpusztítod a rábocsátott varázst. Fordítsd ki a zoknidat, és sosem vezetnek tévútra. Töltsd tele a zsebed berkenyebogyóval, és senki sem lehet rád hatással.

Olvass tovább!

Vanessa Len - Only a Monster

Kedves Naplóm!

Befejeztem az idei év első könyvét, szuper gyors vagyok! :)

Ami ennél is jobb, hogy egy nagyon jó kis könyvvel sikerült kezdenem 2024-et. Vanessa Len Csak egy Szörnyeteg című könyvével. Ez a sorozat (vagy duológia) első kötete volt és reméljük minnél előbb lefordítják és kiadják az Only a Hero című 2. kötetet. Anassa kiadó, remélem olvasod. :)

Nem változtathatunk azon, amit tettünk – magyarázta a fiú –, de… nem kell azoknak lennünk, akikké változtattak minket.

Egy igazán magávalragadó történetről beszélünk, ahol tényleg a szörnyetegeknek szurkol az ember. Hiába a sztereotípiák és fordítva kellene. Számomra nagyon jó volt a tudat, hogy létezik még olyan könyv, amiben (tudjátok a szokásos szenvedésem ezen) nincs szex és olyan szintű brutalitás, mégis élvezhető. Szóval, hogy története van, ami miatt tovább akarom olvasni. Nincs bajon továbbra sem az erotikus tartalmú vagy arra hangsúlyt fektetett könyvekkel, szoktam olvasni, de általában nem amiatt szeretném.

Megpróbálom spoiler mentesen megírni ezt a kis szösszenetet, de nem ígérhetek semmit. Nem vagyok jó ebben a "nem mondok semmi olyat" dologban.

Egy nagyon kedves kis urban fantasyba csöppenünk, ahol különféle családoknak különféle képességeik vannak. Ezért is nevezik őket szörnyeknek. Adott egy lány, aki félig ember és félig szörny és neki hirtelen helytkell állnia. Adott egy fiú, akipedig a hős szerepében tetszeleg és úgy gondolja, hogy a szörnyeknek veszniük kell, mert csak ártanak a világon élő embereknek. Na jó, nem megy spoiler nélkül. Miképp meséljek egy könyvről, ha ki kell hagynom a lényeget?! Tudom, ahhoz, hogy valaki elolvassa muszáj úgy írni, hogy ne legyen spoiler, de rájöttem, hogy ez a blog ez a saját kis naplóm, szóval alapjáraton magamnak írom. Szóval...

A fiú és a lány egymásba szeret. Modernizált Rómeó & Júlia egy kicsit, de van benne csavar, ami miatt nagyon tetszett. Főleg, hogy a végén... jó ezt nem fogom azért lelőni. De a vége nagyon jó.

Joan egy kedves fiatal lány, akinek átlagos tini problémái lesznek, egészen Az estéig. Onnantól sokkal nagyobb problémája lesz és menekülnie kell másik korszakba, amit még nem is tud hogyan kell. De van segítség egy olyan család sarja által, akik amúgy gyűlölik egymást (nem ez a Rómeó & Júlia rész) most mégis összedolgoznak, mert a srác Aaron már tud valamit, ami számunkra csak a könyv vége felé fog kiderülni.

Tetszett, hogy kiderült a Hősről is aránylag sok olyan dolog, ami miatt reménykedni kezdett az ember, hogy talán még jól is elsülhet ez az egész. Igaz a könyv több, mint feléig nem a kedvencünk, sőt, nem is igazán értjük, hogy az elején miért lehetett sajnálni, amíg ki nem derül, hogy Nick a hős. Amúgy rájöttem, hogy ez ilyen félig spoiler mentes meg spoileres, mert elég zavarosan írom le...

Te vagy a hős, én pedig a szörnyeteg – suttogta. – Ez a történet mindig csak egyféleképpen érhet véget.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Nagyon megnyerő volt a történet, és nem is számítottam rá, hogy ennyire olvastatni fogja magát. Szerettem, hogy a főszerepben a történet volt, nem egyéb más dolgok így bátran ajánlom olyan tizenéveseknek is, akik szeretnének kilépni a gyermekded fantasy világából egy kicsit felnőttebb világba. 

A karaktereknek van egyéniségük, egy bizonyos jellemző, amivel kapcsolatban ők jutnak eszünkbe nem pedig még másik három. Karakterfejlődésben Nick a legjobban felépített, persze Joan és Ruth is előkelőhelyet foglalnak el. Meg persze Tom. Meg igazából Aaron is. Mindenki.

Olvass tovább!

Laura Thalassa - Rhapsodik, az éjszaka királya (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Ismét befejeztem egy könyvet, ami -nem túlzok- egy szuper-zseniális könyv volt. Laura Thalassa írónőtől a Rhapsodic című könyv volt ez. Ez volt az első olyan urban-fantasy, amiben nem a szokásos vámpír, vérfarkas, boszorkány kombinációk szerepeltek főleg, hanem új fajként és nézőpontban ismerhettem meg a sziréneket és tündéreket. - Bár a Merry Gentry sorozatban levő tündérek valamennyire hajaznak az itt olvasottakra.

Parázstól hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém Desmond Flynn!

Ugyan próbálkozom én olyan ajánlót írni, amiben nem árulok el véletlenül sem olyan dolgokat, amik fontosak lehetnek a könyv szempontjából, de képtelen vagyok rá... ha már írok róla, akkor le kell írnom, nem tudok csak úgy általánosságban mondani valamit.

Szóval bocsi, jelöltem a címnél, hogy spoiler veszély áll fenn.

Tehát kérem.

Legnagyobb szerelmem az urban-fantasy így nem is kérdéses, hogy az Addie könyv után ez lett most a másik kedvencem ebben a műfajban. Sok hasonlóságot fedeztem ugyan fel más szerző könyvéből, de alapjáraton egy egyéni világot kaptunk meg általa. Szerencsére nem csak jók/rosszak oldalra van leosztva a világ, így kifejezetten szimpatikus volt.

Korábban még sosem olvastam olyan könyvet, amiben szirének is szerepelnek. Maximum érintőlegesen és azok a szokásos hableány feelinget hozták -csak gonosz köntösbe burkolva-, uszonyuk van meg rettentő velük szembe kerülni, mert férfiként egyből meghalsz stb. De ez is pozitívum volt, hogy Callie nem az ösztönből gyilkolós szirének közé tartozott, sőt, másmilyen szirénről még nem hallottunk a könyvben, így nehezen lehet ezt ekte kijelenteni. 

Maga a történet, ahogy felépült a visszaemlékezésekkel és történésekkel tökéletes volt. Kellett hozzá, hogy egy olyan összetett karaktert, mint Des megismerjünk. Bevallom Callie nem volt egy bonyolult szereplő, de ettől még imádtam, főleg a szabados felfogását és száját. Viszont Des nagyon is abba a kategóriába tartozott, akit nem tudtam elég sokáig hova tenni, hogy őt most jónak vagy rossznak kell elképzelni. Persze utóbbi nyert első ízben, aztán gyökeresen elkezdett megváltozni a véleményem róla és hát... új book-boyfriend született. Sajnálom Luc, örökké szeretni foglak és ahányszor olvasom Addie történetét, mindig te leszel onnan a chrusom, de Des most csúnyán elpicsázott, ami azt illeti... 

Karakterekről egy picit:

... Callie: A szirénünk és egyben egyik főszereplőnk. Nem túl bonyolult karakter. Rossz gyerekkor, ettől elgyötört felnőtté válás, kamaszként nincsenek barátok. Tipik elszenvedős hősnő, akit meg kell menteni. Maga a karakter egy nagyszájú, vagány csaj, akit emiatt lehet szeretni, mert hiába az előélete, mégis kívül kemény és megmutatta a világnak, hogy lehet valaki önálló és erős, hiába történt vele, ami történt. Hiányoltam azért azt, hogy mint szirén legyen valami külső jellegzetessége és ne csak a "másik énje és hangja", de ez a könyv végére azért bekövetkezett, szóval nem panaszkodom. Bár a hátára került szárnyat nem értem.

... Eli & Temper: Róluk nem sokat tudunk meg. Eli a vérfarkas, mint Callie szerelme (?) majd exeként bemutatkozó őrült. Igazából benne van a falkavezér feeling és el tudom képzelni, hogy ez a vadállat, aki amúgy nem is olyan vad egy egészen izgalmas karakter tudna lenni. Talán a következő részekből majd kiderül. Illetve Temper, a kis barátnő, egyedül neki mocskosabb a fantáziája és szája Callie-nél, de szimpi. Forever Best Friends kapocs megvan, szépen ábrázolva.

... Des: OMFG! - Lehet elég lenne csak ennyit írni róla. Szerintem mindenki tisztában lenne azzal, hogy miért csak ennyit írtam ide. De a lényeg. Egy kidolgozott, összetett és imádnivaló karakter. Minden egyes húzásával, ami legyen jó vagy rossz éppen ... engem megvett kilóra. Főleg az az oltári csavar a háromnegyedénél, amikor kiderül, hogy Callie a lelkitársa, na onnantól meg halálszerelmes voltam. Ez a lépés zseniális volt. Nem valami sima, egyszerű szerelem, amire ráhúzzuk, hogy erősebb mindenkinél és emiatt ez a nagy lamúr, hanem egy jó indok arra, hogy miért is történt minden úgy, ahogy. Picit Twilight szaga van, mert ugye ott is Jacob meg a bevésődés az valami ilyesmi lehet. De ettől eltekintve ezidáig nem ugrott be, hogy erre gondoljak. Maga a karakter, mint leírás szerinti férfi... hát igen, ő férfi. Új book-boyfriend lett avatva. Tetszett a leírása, a termetes megjelenés és impozáns szárnyak. Ő ilyen fuck-boy szinten van, csakhogy a mostani generáció szavaival éljek.

Sosem szabadultam meg tőle. Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Hatalmas kedvenc lett. Talán nem is fogalmazok rosszul, hogy mindenkinek ajánlom a könyvet, aki egy kicsit is fogékony az urban-fantasy műfajára és nem csak az ilyen assasin creed féle könyveket bújja. Izgalmas lesz, szórakoztató, a végén már tényleg úgy fejeztem be egy-egy fejezetet, hogy "Ne mááár! Mi a fa..." és ez jó. Én ezeket szeretem. Nyilván tűkön ülve várom a következő kötetet, mert nagyon szuper lenne minél előbb olvasni, de az tuti, hogy meg fogom venni.

Ha szeretitek a book-boyfriend kategóriájú karaktereket, akkor őt semmiképp ne hagyjátok ki. Röviden.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. 
És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

Olvass tovább!