Hannah Nicole Maehrer - A gonosz asszisztense

Kedves Naplóm!

Januárban sikerült két könyvet is befejeznem, de még csak most jutottam el oda, hogy letudjam írni a véleményem, érzéseim velük kapcsolatban. Az egyik és az év első olvasmánya Hannah Nicole Maehrer - A gonosz asszisztense című könyv volt. 

Úgy gondoltam, hogy a nagy hype miatt ez egy remek kis évindító történet lesz, nagy reményeket fűztem hozzá, amit tulajdonképpen be is váltott meg nem is. Ettől még várom a következő részét? Igen! Határozottan! De lássuk is, hogy miért írom, amit...

 Megöljük?

– Neked ez a megoldásod minden problémára? […]
– Nem, csak a leghatékonyabb.

Nagyon szerettem volna átélni azt a "nem tudom letenni" érzést a könyvvel kapcsolatban, de nem igazán hozta, amit beígért. Mindenki szerint ez véres & undi volt és nagyon gonosz volt A gonosz. Eltudtam volna még viselni ha egy fokkal véresebb és gonoszabb, mert így csak ilyen tinglitanglinak éreztem a karakterét. De szimpatikus volt ez a grumpy - sunshine kombó, korábban még nem olvastam ebben a felállásban.

Valóban tartogatott vicces elemeket és Sage & Trystan csipkelődős-élcelődős párosa belopta magát a szívembe. De akkor is Penge volt a legjobb. Meg úgy alapból, hogy a középkorban állás hirdetést dobnak fel, na az is nagyon mókás volt. :))

A karakterek fejlődése kifejezetten tetszett. Sageből egy amazon lesz minden alkalommal, ha a szeretteiről van szó (meg a főnökéről), Trystan meg képes lesz egy kis lágyságra és normális (??) reakciókra. A szörnyek nagyon jól ki lettek találva és szuperül beleillett nekem ebbe a milliőbe. A végén pedig a fordulatkor éreztem úgy, hogy "Na! Majd most nagyon patika lesz innentől úgy be fog indulni, mint a fene!" Aztán nézem, hogy - vége - és így... na ne.

De annyira örült, hogy láthatta. Micsoda obszcén, felesleges érzelem, mégis ott volt. Boldogság… Milyen felettébb gusztustalan.

SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!

- Szerettem, hogy nem volt nyálas-ömlengős szerelem, és ilyen igazi slowburn lesz az övék. Ha végre valahára észre fogják venni, hogy a másik is szereti. Mert bár elég egyértelműen van írva, hogy így van, nyilván ők vakok etéren. 

- A varázstinta kifejezetten jó ötlet volt és az, hogy miképp derültek ki a titkok. Nagyon sokáig nem is számítottam arra, hogy kinél kötnek ki az információk. 

- Eltitkolt testvérek, akiknek a múltja is szép apránként kiderült, de remélem a következő kötetben egy kicsit jobban megismerhetjük őket és összefognak, hogy Trystant kiszabadítsák közösen!

- Ez a "nem értek az állatokhoz" de eljátszom Penge részéről ez is vicces volt, tetszett, ahogy beleírta. Na meg a beszólásait is imádtam, amit Beckynek intézett mindig.

Összességében egy jó olvasásélményt hagyott maga után a könyv, de nem volt meg a mindent elsöprő érzésem utána és néhol foghíjasak az emlékeim is a történetről. De talán csak azért, mert még január eleje volt és a mormota üzemmódot nem sikerült elhagynom, emiatt nem is nagyon figyeltem az olvasmányra. A második részére majd jobban figyelek, hiszen jön az akció! :))

– Miféle könyv? – érdeklődött A Gonosz, miközben kortyolt egyet.
– Nem is tudom. Szeretem a romantikus regényeket, általában a mocskosakat. – A férfi hirtelen fuldokolni kezdett, italának jó részét szétfröcskölve az asztalon. 
Újabb élénk színű zsebkendőt emelt a szájához, ezúttal sárgát.
– Elnézést; nem voltam felkészülve egy ilyen őszinte válaszra.
A lány a fejét rázta, és rosszallóan ciccegett.
– Pedig tisztában vagy vele, hogy velem társalogsz.
A férfi lemondón bólintott.
– Igazad van.

Olvass tovább!

Vanessa Len - Only a Monster

Kedves Naplóm!

Befejeztem az idei év első könyvét, szuper gyors vagyok! :)

Ami ennél is jobb, hogy egy nagyon jó kis könyvvel sikerült kezdenem 2024-et. Vanessa Len Csak egy Szörnyeteg című könyvével. Ez a sorozat (vagy duológia) első kötete volt és reméljük minnél előbb lefordítják és kiadják az Only a Hero című 2. kötetet. Anassa kiadó, remélem olvasod. :)

Nem változtathatunk azon, amit tettünk – magyarázta a fiú –, de… nem kell azoknak lennünk, akikké változtattak minket.

Egy igazán magávalragadó történetről beszélünk, ahol tényleg a szörnyetegeknek szurkol az ember. Hiába a sztereotípiák és fordítva kellene. Számomra nagyon jó volt a tudat, hogy létezik még olyan könyv, amiben (tudjátok a szokásos szenvedésem ezen) nincs szex és olyan szintű brutalitás, mégis élvezhető. Szóval, hogy története van, ami miatt tovább akarom olvasni. Nincs bajon továbbra sem az erotikus tartalmú vagy arra hangsúlyt fektetett könyvekkel, szoktam olvasni, de általában nem amiatt szeretném.

Megpróbálom spoiler mentesen megírni ezt a kis szösszenetet, de nem ígérhetek semmit. Nem vagyok jó ebben a "nem mondok semmi olyat" dologban.

Egy nagyon kedves kis urban fantasyba csöppenünk, ahol különféle családoknak különféle képességeik vannak. Ezért is nevezik őket szörnyeknek. Adott egy lány, aki félig ember és félig szörny és neki hirtelen helytkell állnia. Adott egy fiú, akipedig a hős szerepében tetszeleg és úgy gondolja, hogy a szörnyeknek veszniük kell, mert csak ártanak a világon élő embereknek. Na jó, nem megy spoiler nélkül. Miképp meséljek egy könyvről, ha ki kell hagynom a lényeget?! Tudom, ahhoz, hogy valaki elolvassa muszáj úgy írni, hogy ne legyen spoiler, de rájöttem, hogy ez a blog ez a saját kis naplóm, szóval alapjáraton magamnak írom. Szóval...

A fiú és a lány egymásba szeret. Modernizált Rómeó & Júlia egy kicsit, de van benne csavar, ami miatt nagyon tetszett. Főleg, hogy a végén... jó ezt nem fogom azért lelőni. De a vége nagyon jó.

Joan egy kedves fiatal lány, akinek átlagos tini problémái lesznek, egészen Az estéig. Onnantól sokkal nagyobb problémája lesz és menekülnie kell másik korszakba, amit még nem is tud hogyan kell. De van segítség egy olyan család sarja által, akik amúgy gyűlölik egymást (nem ez a Rómeó & Júlia rész) most mégis összedolgoznak, mert a srác Aaron már tud valamit, ami számunkra csak a könyv vége felé fog kiderülni.

Tetszett, hogy kiderült a Hősről is aránylag sok olyan dolog, ami miatt reménykedni kezdett az ember, hogy talán még jól is elsülhet ez az egész. Igaz a könyv több, mint feléig nem a kedvencünk, sőt, nem is igazán értjük, hogy az elején miért lehetett sajnálni, amíg ki nem derül, hogy Nick a hős. Amúgy rájöttem, hogy ez ilyen félig spoiler mentes meg spoileres, mert elég zavarosan írom le...

Te vagy a hős, én pedig a szörnyeteg – suttogta. – Ez a történet mindig csak egyféleképpen érhet véget.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Nagyon megnyerő volt a történet, és nem is számítottam rá, hogy ennyire olvastatni fogja magát. Szerettem, hogy a főszerepben a történet volt, nem egyéb más dolgok így bátran ajánlom olyan tizenéveseknek is, akik szeretnének kilépni a gyermekded fantasy világából egy kicsit felnőttebb világba. 

A karaktereknek van egyéniségük, egy bizonyos jellemző, amivel kapcsolatban ők jutnak eszünkbe nem pedig még másik három. Karakterfejlődésben Nick a legjobban felépített, persze Joan és Ruth is előkelőhelyet foglalnak el. Meg persze Tom. Meg igazából Aaron is. Mindenki.

Olvass tovább!

Laura Thalassa - The Emperor of Evening Stars: Az Esti Csillagok Császára

Kedves Naplóm!

Még 2023-ban sikerült befejeznem és ezzel teljesítenem az éves tervem, miszerint 12 könyvet, ami havi 1-et jelent elolvassak. Decemberben befejeztem Laura Thalassa Az Esti Csillagok Császára című kötetet, ami igazából egy kiegészítés a már meglévő 2 után és a befejezés előtt. Először féltem tőle, hogy nagyon kis vékony kötet és mit fog tudni adni a történethez, de pozitívan csalódtam!

A szívem egyre jobban összeszorul. Úgy képzelem, hogy így érezheti magát egy csillag, mielőtt kihunyna; mintha minden, amit szeret, és minden, ami valaha volt, befelé szorítaná, és kipréselné belőle az életet.

Kifejezetten kellett ez a kis vékony kötet így a befejezés előtt, mert nagyon sok minden értelmet nyert számomra a karakterek előélete és jellemfejlődése végett. Illetve be kell vallanom, nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem volt benne szex. Már túl sok könyvnél központi szerepet játszik, hogy olyan erotikus tartalommal legyen felruházva, hogy te magad is belepirulj. Persze, akkor olvasson az ember klasszikust... de hát ha egyszer nekem azok meg túl unalmasak?! De mindegy is, mert nem ez a lényeg.

Tetszett, hogy megismertük Des hátterét és kibontakozhat így majd a tökéletes befejezés, miszerint remélem, hogy végérvényesen megnyekken az apja. Még nem olvastam a Dark Harmony-t, szóval senki se spoilerezze le nekem! :)))

Amúgy pedig, szívesen olvastam volna egy hasonló vastag kötetet Callie szemszögéből is ebből az időszakokból. A mostohaapja időszakából, amikor Des eltűnik... ilyenek. Mert igen, tudom, kaptunk az első kötetben az utóbbinál néhány morzsát, de alapjáraton nem volt meg az a "Úú, Aa" hatás tőle. Szerettem volna olvasni a belső vívódásáról. 

Sok mindent nem fogok leírni, mert akkor spoiler lenne az egész bejegyzés, viszont mindenkinek el kell olvassa a befejezés előtt. Ez nem ilyen ajánlott elolvasni, hanem el kell olvasni kötet.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

 

Olvass tovább!

Laura Thalassa - A strange Hymn - A szirén éneke

Kedves Naplóm!

Már rég befejeztem ezt a könyvet, de annyira nem volt időm írni róla, hogy el is felejtettem, hogy nem írtam még róla. Most befogom pótolni!

Noha már mindenki olvasta rajtam kívül, nor tudni kell, hogy gyerkőc és munka mellett még nem sikerült felfedezzem az időnyerést és olvassak a meglévő szabad perceimben. Elég ritkán akad ilyen pár perc, de amikor van, akkor igyekszem a gyorsolvasók táborát erősíteni.

Te voltál minden, amiről sosem tudtam, hogy akarom. Te voltál maga a káosz. Az elszántság. Te voltál a legtitokzatosabb talány, akivel valaha találkoztam.

Ebben a kötetben az én ízlésemhez mérten is kicsit több volt az erotikus tartalom, mint szerettem volna, úgyhogy a leíró jeleneteket átogrottam és csak az értelmesebb párbeszédeket vettem olyankor alapul. Leszámítva a tényt, hogy annyi benne a lökés és kéjes nyögés, hogy az én ízlésemnek sok, amúgy tetszett a könyv. Jó körítést kaptunk arról, hogy végső soron kiféle-miféle az Alkusz, a családi hátterének története kifejezetten jó szál volt, hogy bekerült. Na meg, hogy felgöngyölítsék az ügyet! Jó kis kavarodás kerekedett a végére, olyan fordulatokkal, aminek egy részére nem számítottam, de volt olyan, amit borítékoltam, hogy meg fog történni.

Ez most egy rövidebb, nem túl spoileres összegzés szeretne lenni, mert most sincs kifejezetten sok időm.

Callie szirén mivolta most nem sok szerepet kapott, bár volt, hogy megkellett villantani a Másvilágban, de ott se volt kifejezetten a hasznára. Des dühkitörései persze (mondhatni) érthetőek voltak, de néha már túlzónak éreztem ezt a féltem-szeretem-mindenkit megölök érte módit, de csak azért, mert a korábbi kötetben ennyire (jó, azért féltette meg minden) nem volt hogy is mondjam... idegesítően féltő.

Tetszett, hogy Callie megbarátkozott az új külselyével és elfogadta magát, megszerette azt, amivé lett, ez egy kicsit átvitt értelembe átruházható az életbe is, hogy bármi történik velünk, nos szeretni kell magunkat, még ha az elején nehéz is elfogadni. Az idő segít. Temper megjelenése meglepett, de bevallom hiányzott, hogy nincs a sztoriban, utána sem volt baromi sokszor jelen, de kellett bele. Elképzelni nem tudnék egy olyan barátságot, ahol elvileg testvéri szinten szeretik egymást és tűzbe mennének, aztán eltelik egy kötet anélkül, hogy megjelenne. Ez így volt rendben!

Egyébként meg tetszenek a hisztis királynők, mindig olyan jó nagyot esnek arcra, hogy az már zseniális. Mara is mennyire tenyérbemászó, álszent volt, mindig kell valaki, akit utálni lehet. Az előző kötetben azt hiszem nem utáltam senkit ennyire. Jó az utálat talán erős, inkább csak jól lett megírva a semleges karakter, meg bár lássuk be, hogy oké, megismertük a Flórakirálynőt, de amúgy nem vágott hanyatt engem a karakter maga. Persze, utáltam, hogy ilyen felpofozandó egy nő volt, de közben meg annyira nem számított. Mindig adott valami okot arra, hogy "meg akarjam cibálni", ahogy Callie is a kötetben.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥

Alapjáraton egy jó folytatást kaptunk, akinek pedig tetszett az első kötet, akkor ezt is szeretni fogja. Több olyan dolog kiderült, amitől értelmet nyert a történet és tetszett, hogy jobban megismertük a királyságok egy részét, az udvarait (?) a Éjkirályságnak, na meg magát Des előéletét. A 4 csillagot is csak azért kapja, mert nekem too much volt benne a ki-be járkálás Callie vaginájában. Csak, hogy szépen fogalmazzak.

Olvass tovább!

Laura Thalassa - Rhapsodik, az éjszaka királya (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Ismét befejeztem egy könyvet, ami -nem túlzok- egy szuper-zseniális könyv volt. Laura Thalassa írónőtől a Rhapsodic című könyv volt ez. Ez volt az első olyan urban-fantasy, amiben nem a szokásos vámpír, vérfarkas, boszorkány kombinációk szerepeltek főleg, hanem új fajként és nézőpontban ismerhettem meg a sziréneket és tündéreket. - Bár a Merry Gentry sorozatban levő tündérek valamennyire hajaznak az itt olvasottakra.

Parázstól hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém Desmond Flynn!

Ugyan próbálkozom én olyan ajánlót írni, amiben nem árulok el véletlenül sem olyan dolgokat, amik fontosak lehetnek a könyv szempontjából, de képtelen vagyok rá... ha már írok róla, akkor le kell írnom, nem tudok csak úgy általánosságban mondani valamit.

Szóval bocsi, jelöltem a címnél, hogy spoiler veszély áll fenn.

Tehát kérem.

Legnagyobb szerelmem az urban-fantasy így nem is kérdéses, hogy az Addie könyv után ez lett most a másik kedvencem ebben a műfajban. Sok hasonlóságot fedeztem ugyan fel más szerző könyvéből, de alapjáraton egy egyéni világot kaptunk meg általa. Szerencsére nem csak jók/rosszak oldalra van leosztva a világ, így kifejezetten szimpatikus volt.

Korábban még sosem olvastam olyan könyvet, amiben szirének is szerepelnek. Maximum érintőlegesen és azok a szokásos hableány feelinget hozták -csak gonosz köntösbe burkolva-, uszonyuk van meg rettentő velük szembe kerülni, mert férfiként egyből meghalsz stb. De ez is pozitívum volt, hogy Callie nem az ösztönből gyilkolós szirének közé tartozott, sőt, másmilyen szirénről még nem hallottunk a könyvben, így nehezen lehet ezt ekte kijelenteni. 

Maga a történet, ahogy felépült a visszaemlékezésekkel és történésekkel tökéletes volt. Kellett hozzá, hogy egy olyan összetett karaktert, mint Des megismerjünk. Bevallom Callie nem volt egy bonyolult szereplő, de ettől még imádtam, főleg a szabados felfogását és száját. Viszont Des nagyon is abba a kategóriába tartozott, akit nem tudtam elég sokáig hova tenni, hogy őt most jónak vagy rossznak kell elképzelni. Persze utóbbi nyert első ízben, aztán gyökeresen elkezdett megváltozni a véleményem róla és hát... új book-boyfriend született. Sajnálom Luc, örökké szeretni foglak és ahányszor olvasom Addie történetét, mindig te leszel onnan a chrusom, de Des most csúnyán elpicsázott, ami azt illeti... 

Karakterekről egy picit:

... Callie: A szirénünk és egyben egyik főszereplőnk. Nem túl bonyolult karakter. Rossz gyerekkor, ettől elgyötört felnőtté válás, kamaszként nincsenek barátok. Tipik elszenvedős hősnő, akit meg kell menteni. Maga a karakter egy nagyszájú, vagány csaj, akit emiatt lehet szeretni, mert hiába az előélete, mégis kívül kemény és megmutatta a világnak, hogy lehet valaki önálló és erős, hiába történt vele, ami történt. Hiányoltam azért azt, hogy mint szirén legyen valami külső jellegzetessége és ne csak a "másik énje és hangja", de ez a könyv végére azért bekövetkezett, szóval nem panaszkodom. Bár a hátára került szárnyat nem értem.

... Eli & Temper: Róluk nem sokat tudunk meg. Eli a vérfarkas, mint Callie szerelme (?) majd exeként bemutatkozó őrült. Igazából benne van a falkavezér feeling és el tudom képzelni, hogy ez a vadállat, aki amúgy nem is olyan vad egy egészen izgalmas karakter tudna lenni. Talán a következő részekből majd kiderül. Illetve Temper, a kis barátnő, egyedül neki mocskosabb a fantáziája és szája Callie-nél, de szimpi. Forever Best Friends kapocs megvan, szépen ábrázolva.

... Des: OMFG! - Lehet elég lenne csak ennyit írni róla. Szerintem mindenki tisztában lenne azzal, hogy miért csak ennyit írtam ide. De a lényeg. Egy kidolgozott, összetett és imádnivaló karakter. Minden egyes húzásával, ami legyen jó vagy rossz éppen ... engem megvett kilóra. Főleg az az oltári csavar a háromnegyedénél, amikor kiderül, hogy Callie a lelkitársa, na onnantól meg halálszerelmes voltam. Ez a lépés zseniális volt. Nem valami sima, egyszerű szerelem, amire ráhúzzuk, hogy erősebb mindenkinél és emiatt ez a nagy lamúr, hanem egy jó indok arra, hogy miért is történt minden úgy, ahogy. Picit Twilight szaga van, mert ugye ott is Jacob meg a bevésődés az valami ilyesmi lehet. De ettől eltekintve ezidáig nem ugrott be, hogy erre gondoljak. Maga a karakter, mint leírás szerinti férfi... hát igen, ő férfi. Új book-boyfriend lett avatva. Tetszett a leírása, a termetes megjelenés és impozáns szárnyak. Ő ilyen fuck-boy szinten van, csakhogy a mostani generáció szavaival éljek.

Sosem szabadultam meg tőle. Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Hatalmas kedvenc lett. Talán nem is fogalmazok rosszul, hogy mindenkinek ajánlom a könyvet, aki egy kicsit is fogékony az urban-fantasy műfajára és nem csak az ilyen assasin creed féle könyveket bújja. Izgalmas lesz, szórakoztató, a végén már tényleg úgy fejeztem be egy-egy fejezetet, hogy "Ne mááár! Mi a fa..." és ez jó. Én ezeket szeretem. Nyilván tűkön ülve várom a következő kötetet, mert nagyon szuper lenne minél előbb olvasni, de az tuti, hogy meg fogom venni.

Ha szeretitek a book-boyfriend kategóriájú karaktereket, akkor őt semmiképp ne hagyjátok ki. Röviden.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. 
És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

Olvass tovább!