Hannah Nicole Maehrer - A gonosz asszisztense

Kedves Naplóm!

Januárban sikerült két könyvet is befejeznem, de még csak most jutottam el oda, hogy letudjam írni a véleményem, érzéseim velük kapcsolatban. Az egyik és az év első olvasmánya Hannah Nicole Maehrer - A gonosz asszisztense című könyv volt. 

Úgy gondoltam, hogy a nagy hype miatt ez egy remek kis évindító történet lesz, nagy reményeket fűztem hozzá, amit tulajdonképpen be is váltott meg nem is. Ettől még várom a következő részét? Igen! Határozottan! De lássuk is, hogy miért írom, amit...

 Megöljük?

– Neked ez a megoldásod minden problémára? […]
– Nem, csak a leghatékonyabb.

Nagyon szerettem volna átélni azt a "nem tudom letenni" érzést a könyvvel kapcsolatban, de nem igazán hozta, amit beígért. Mindenki szerint ez véres & undi volt és nagyon gonosz volt A gonosz. Eltudtam volna még viselni ha egy fokkal véresebb és gonoszabb, mert így csak ilyen tinglitanglinak éreztem a karakterét. De szimpatikus volt ez a grumpy - sunshine kombó, korábban még nem olvastam ebben a felállásban.

Valóban tartogatott vicces elemeket és Sage & Trystan csipkelődős-élcelődős párosa belopta magát a szívembe. De akkor is Penge volt a legjobb. Meg úgy alapból, hogy a középkorban állás hirdetést dobnak fel, na az is nagyon mókás volt. :))

A karakterek fejlődése kifejezetten tetszett. Sageből egy amazon lesz minden alkalommal, ha a szeretteiről van szó (meg a főnökéről), Trystan meg képes lesz egy kis lágyságra és normális (??) reakciókra. A szörnyek nagyon jól ki lettek találva és szuperül beleillett nekem ebbe a milliőbe. A végén pedig a fordulatkor éreztem úgy, hogy "Na! Majd most nagyon patika lesz innentől úgy be fog indulni, mint a fene!" Aztán nézem, hogy - vége - és így... na ne.

De annyira örült, hogy láthatta. Micsoda obszcén, felesleges érzelem, mégis ott volt. Boldogság… Milyen felettébb gusztustalan.

SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!

- Szerettem, hogy nem volt nyálas-ömlengős szerelem, és ilyen igazi slowburn lesz az övék. Ha végre valahára észre fogják venni, hogy a másik is szereti. Mert bár elég egyértelműen van írva, hogy így van, nyilván ők vakok etéren. 

- A varázstinta kifejezetten jó ötlet volt és az, hogy miképp derültek ki a titkok. Nagyon sokáig nem is számítottam arra, hogy kinél kötnek ki az információk. 

- Eltitkolt testvérek, akiknek a múltja is szép apránként kiderült, de remélem a következő kötetben egy kicsit jobban megismerhetjük őket és összefognak, hogy Trystant kiszabadítsák közösen!

- Ez a "nem értek az állatokhoz" de eljátszom Penge részéről ez is vicces volt, tetszett, ahogy beleírta. Na meg a beszólásait is imádtam, amit Beckynek intézett mindig.

Összességében egy jó olvasásélményt hagyott maga után a könyv, de nem volt meg a mindent elsöprő érzésem utána és néhol foghíjasak az emlékeim is a történetről. De talán csak azért, mert még január eleje volt és a mormota üzemmódot nem sikerült elhagynom, emiatt nem is nagyon figyeltem az olvasmányra. A második részére majd jobban figyelek, hiszen jön az akció! :))

– Miféle könyv? – érdeklődött A Gonosz, miközben kortyolt egyet.
– Nem is tudom. Szeretem a romantikus regényeket, általában a mocskosakat. – A férfi hirtelen fuldokolni kezdett, italának jó részét szétfröcskölve az asztalon. 
Újabb élénk színű zsebkendőt emelt a szájához, ezúttal sárgát.
– Elnézést; nem voltam felkészülve egy ilyen őszinte válaszra.
A lány a fejét rázta, és rosszallóan ciccegett.
– Pedig tisztában vagy vele, hogy velem társalogsz.
A férfi lemondón bólintott.
– Igazad van.

Olvass tovább!

Erin Sterling - Ex Hex

Kedves Naplóm!

Befejeztem Erin Sterling Ex Hex című kötetét és nagyon csalódott vagyok. Tulajdonképpen lehet, hogy lassan számítanom kellene arra, hogy ha valamelyik könyv túl van hypolva vagy rajongva, akkor nekem nem biztos, hogy tetszeni fog. Októberben / Ősszel szerettem volna valami boszorkányos, romantikus de vicces, könnyed könyvet olvasni. Így Halloween meg ez az egész vibe miatt. Gondoltam nem is lehetne jobb egy ilyesmi típusú könyvnél erre az időszakra és nyilván sokfelé olvastam, hogy annyira EZ a könyv kell ilyenkor, hogy megvettem (egyből mind a két részét) és mondom na most: varázsolj el! Nem sikerült.

Pedig nagyon reménykedtem benne, hogy a későbbiek során majd megkapom azt, amire vártam ettől a könyvtől, csupán lassan bontakozik ki. Egyébként a borítót-külcsit imádom. A második könyvnek is zseniálisan szuper jó a borítója. Meg az élfestések, nem vagyok egy nagy rajongója, de ezek cukik.

Szóval, a történet szerint van egy lány (Vivi) aki szerelmi bánatát alkoholba folytja (pedig alig 3 hónapig voltak együtt a pasival, de azt intenzíven) és tudni kell, hogy ő tulajdonképpen boszorkány. Nem gyakorló vagy nagyon jártas a témában, de a nagynénje & unokatesója azok. Utóbbival kitalálnak egy nagyon röhejes átkot, amivel csak viccből ugyan, de megátkozzák emberünket. Ez eddig még vicces is volt, főleg, amiket kiszórtak rá. Aztán élik a mindennapjaikat, eltelik 9 év. Vivien a főiskolán tanít, persze nem a boszi karon, hanem az általános töriszakon, amit mindenki furcsáll. Jön a városalapítási ünnep, halloween meg a mágia megerősítésének rituáléja, amit történetesen az a srác kell, hogy megcsináljon mert a karótnyelt papi, aki alapította a várost is: erre utasítja. Még egyébként ez is ötletes, hogy miképp találnak egymásra. Klisé, de elfogadom, szuper. Na és itt jön be a képbe az átok igazsága, mert, amint beteszi a lábát a városba a srác elkezdődik a balszerencsesor. Nyilván nem azok a dolgok, amivel megátkozták, de jön a probléma a történetben. 

Innentől válik számomra nagyon olvashatatlanná a történet, ahogy ezek ketten egymásra cuppannak minden gyűlölet ellenére. Már attól elalélunk, hogy a srácnak dagad a combja vagy, ahogy a levegőt veszi. Jó, nyilván vannak dolgok, amitől be lehet indulni, de nem ezek. Plusz, hogy a boszorkányság igazából nincs is nagyon jelen benne. A félrement mágikus dolgokat is lehetett volna kreatívabban. A beszélőmacska nem lepett meg, a műanyag harapdáló koponyák az béna volt. Nagyon. Viszont a kávézóban megfagyott szituáció tetszett. Aztán bejött a képbe a dühös szellem, aki egy könyvtári majdnem megdglak szituációba szól bele. Ezt a szálat szívesen olvastam volna, hogy a szellem miképp, miért, most újra kiszabadult és ámokfutásba kezd. Ezt kellett volna inkább előtérbe helyezni, nem pedig, hogy folyton folyvást azon jár a két főszereplő esze, hogy miképp és hol prütyköljenek. Úgyhogy én nekem ez a könyv nem nyerte el a tetszésemet és ha valaki megkérdezi, hogy ajánlanám-e, hogy elolvassák valószínűleg azt mondanám, hogy nem. De sajnos ezzel a rossz véleménnyel elég kevesen vagyunk, így valószínűleg másoknak tetszene a könyv. Nem is akarok róla többet szólni, hiszen már régebben is olvastam és nem ragadt meg sokminden benne.

Nincs semmi bajom, amit egy forró fürdő és egy whisky ne tudna helyrehozni.  

Sose keverd a varázslatot vodkával! 

Rendben, indulhat a muglinyugtató hadművelet.

– Istennő – mondta, és még egyet kortyolt –, könyörgünk, soha többé ne bűvölhessen el egyetlen gyanútlan teremtést sem ördögi gödröcskéivel.

Olvass tovább!

Lynn Painter - Jobb, mint a filmeken

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb Lynn Painter regényt. Valóban látom, hogy miért szerették mások is olvasni, annyira kedves a lelkemnek ez a történet, hogy bátran ajánlom bárkinek! Jó, azoknak, akik szeretik a romkom könyveket és a limonádé, de édes történeteket.

– Nem csinálunk mi is egy ilyen listát? 
– Utállak. 
– Dehogy utálsz.

Tulajdonképpen az egész történet egy újabb gimis szerelemről szól. Adott egy lány: Liz és adott egy fiú, akiért gyerekkora óta rajong és visszatér a városba & a gimibe. Természetesen a fiúnak ő még mindig a kicsi Liz a gyerekkorukból így nehezen veszi észre, hogy kivé vált ez a lány. Ezért szükség van egy "szárnysegédre", aki hozzájárul a sikeres összehozáshoz. Liznek van egy szembe szomszédja, Wes. Ezzel a sráccal gyerekkoruk óta ki nem állhatják egymást... folyton ugratja, egyfolytában "bántja" őt. Mint az oviba a gyerekek, ha tetszik nekik a másik. ;) Ha ezen a gondolatmeneten megyünk tovább, nos nem kell spoilereznem, hogy mi fog történni! Wes segít a kicsi Liznek, hogy megszerezze álmai pasiját, csak arra nem gondol az egyik, hogy a másik mit érez. 

Van benne szomorú szál is, de nem mondanám, hogy megsiratott a könyv. Pedig sokan írták, hogy a végén pityeregtek, pedig nem volt rá ok. Valóban egy nagyon kedves, szép kis szerelmi történet és van benne potenciál, hogy a legtöbb romkom között ez legyen A romkom számomra idén, de azért nem sírtam. Várom már azt a könyvet, amelyik eléri ezt nálam, de egyelőre sem itthon, sem a listámon nem nagyon szerepel ilyen. Talán a Halott Romantika, aminél szintén sokan mondták, hogy sírós a vége, meglássuk. :)

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Szerettem, nagyon szívmelengető történet és egy picit visszarepített a saját gimis éveim emlékébe, mert szerintem én is így repestem egy-egy sms-től amit egy olyan fiútól kaptam, aki tetszett. A lélektani háttere is pont annyira volt lelkizős, amennyire szükség volt rá. Mostohaanya-anya szerepek boncolgatása és az egy-egy fél érzései szerintem szép volt tálalva. Meg is lehetett érteni a főszereplő érzéseit, még akkor is, ha te magad nem ebben a cipőben jársz. A karakterek igazi mai kölykök a szó minden jó értelmében, akár Te magad is lehetnél az egyik. 

 

Megvontam a vállam, és arra gondoltam, mennyire szerettem hallani a Jóbarátok részeit Apa szobájában. Ő és Anya annyiszor nézték azt a sorozatot az ágyból, hogy olyan lett számomra, mint egy altatódal, egy hang, ami a korai gyermekkorom látványait és illatait idézte fel.

Mini fun fact: volt egy osztálytársam, akinek a vezetékneve Buxbaum volt, mint a könyvben szereplő Liznek is. :)

Olvass tovább!

Lynn Painter - Újra meg újra

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet idén. Kicsit büszke is vagyok magamra, mert két hét alatt végeztem Lynn Painter - Újra meg újra című könyvével. Könnyed, nyári kis romantikus, amiről szeretnék picit írni, de nem ígérem, hogy nincs benne spoiler! 

- Könnyebb azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.

- De ez nem emészti fel a lelkedet?

Laura Thalassa könyvsorozata után valami könnyedre vágytam, ami igazából eteti magát olvasás közben. Már régóta be szerettem volna szerezni bármelyik Lynn Painter könyvet, szóval a Vinteden vettem egyből hármat. Ami azt illeti nem tudtam, hogy melyikkel kezdjem így kisorsoltam. 

Egy nagyon kedves kis történetet kaptunk egy kis csavarral, amit igazából a hátulján már elspoilereznek, szóval talán én se mondok újat, hogy Emilie a 17 éves gimis csajszi, akinek az élete jelenleg tökéletes és remekül működik elkezdi Újra meg újra élni a legborzalmasabb Valentin napokat. Az univerzum valamiért azt szeretné, hogy tanuljon belőle és emiatt elkezd azon agyalni, hogy min kellene változtatnia, hogy tovább léphessen február 15-re.

Mint minden romantikus könyvben itt is felbukkan a rideg, mogorva, senkivel sem barizós helyes srác, aki esetünkben csak úgy tűnik, mintha maga lenne a megtestesült veszély... mert egyébként kenyérre lehet kenni és ha nem fikció lenne én is fülig belezúgtam volna egy nap után. Még jó, hogy Emilienek volt pár Valentin napja, hogy belezúghasson. 

Tetszettek a történetben a nem megszokott klisék és az NKK nap, amit kitaláltak a fiatalok, hogy mindent szabad és csak a mának élnek. :) Aranyos sztori a sztoriban keletkezett.

A boldogság olyan, mint egy lebegő, képlékeny valami, amihez lehetetlen ragaszkodni. Rohadtul megfoghatatlan. Néha szerencséd van, és megkapod, de csak idő kérdése, hogy mikor csúszik ki újra a kezedből.

Összegzés: 

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ 

Szerintem ezt a kis könnyed olvasmányt mindenkinek érdemes átfutnia, mert nagyon szép karakterfejlődés van megírva egy kedves történeten belül. Persze ha nagyon akarom van mélysége. A magány taglalása és az egymásratalálás kifejezetten szépen van becsomagolva. 

Ugyan meglehet, hogy így harminc felett már túlkoros vagyok a gimis szerelmi sztorikhoz, de tényleg jól esett picit ez a  történet. Nyárindító olvasmánynak szuper volt, főleg, hogy télen játszódik egy egyébként is hideg-havas helyen, legalább olvasás közben nem izzadtam gondolatban. :)

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Én még soha...

Kedves Naplóm!

Újra az a megtiszteltetés ért, hogy elolvashattam Sára új könyvét még a megjelenés/bejelentés előtt. Nem is tudom, hogy hol kezdjem... nagyon szerettem. Igaz, eddig mind a négy könyv nagyon tetszett és most ezt nem azért írom, mert fényezni kell/akarom/szokás az írókat.

Idén nyárra különösen ajánlom az új könyvét, aminek az Én még soha... címet adta. Biztos ismeritek azt a játékot, amikor valaki ezzel a felütéssel kezd egy mondatot és úgy fejezi be, amit még tényleg nem csinált/tett/mondott így a többiek általában ha megcsinálták inni kellett. Ezt a játékot ültette át egy igazán izgalmas nyári kalandba. Ugyanis ezen felütéssel egy feladat kezdődött (amit garantáltan) nem csinált még meg az emberlánya, azaz Olive. Két nézőpontban játszódik a történet, már ez önmagában ad egy kis pluszt az egészhez, amitől még izgalmasabbá válik a sztori. 

– Hallgass már el! – motyogja, ahogy tekintete a mellettünk húzódó félszigetet figyeli.

Hirtelen felcsillan a szeme és gonoszul rám mosolyodik. Ajaj. Ez fájni fog... – Megvan!

– Mi...

– Csss! – int le. – Én még soha nem hallgattam egy teljes napon át.

– Azt elhiszem... Várj, micsoda? – bukik ki belőlem.

– Csak, hogy mindenkinek legyen egy nyugodt napja – rántja meg a vállát elégedetten.

Diadalittas arcának látványától elvesztem a józan eszem. Rászorítok a kovácsoltvas korlátra, és minden erőmet felhasználom, hogy ne tűnjek idegesnek, de érzem, hiába igyekszem, az arcomra van írva minden.

Olive egy kedves, segítőkész, mindent feláldozik a barátaiért egyén. Akinek vannak stiklijei... de kinek nincs? Ámbár nála a hipochondria kéz a kézben jár a rögeszméivel. Ami kis mennyiségben aranyos, nagy mennyiségben viszont már orvosért kiált! Így esik meg az is, hogy Olive bármennyire nem szeretne részt venni azon a születésnapi nyaraláson - amit Brad a legjobb barátja kért egy apropó révén - mégis elmegy, hiszen az orvos is azt tanácsolta, hogy jó lesz neki... Csupán egy a bökkenő, hogy Brad ikerfivére is ott lesz - lévén az ő szülinapja is - de Olive és Blake elég régóta szívből gyűlölik egymást.

A kényszeres lánynak muszáj lesz beadnia a derekát bizonyos tekintetben, hogy túlélje ezt a hetet.

Blake, a zárkózott szívtipró igen jól mulat a kialakult játékuk során és nem titkolt szándékai között szerepel az, hogy minél kényelmetlenebbé varázsolja a lány velük töltött idejét. De arra senki sem számít, hogy a nagyképű anyuci kedvence igazából nem is annyira modortalan. Sőt, egészen elviselhető és figyelmes?!

A bonyodalom nyilván ott kezdődik el, hogy a két ősellenség magában tipródva találkozik olyan érzésekkel, amiknek nincs helye. Vajon egymásra találnak? Hát, amennyire fújnak egymásra, ez még nem eldöntetett... de tudjuk, hogy ha valakit utálsz az igazából nem áll messze attól, hogy szeresd.

Remek mellékszereplőink vannak, Emily egy igazi Paul Coelho tud lenni és a fun fact, hogy már szerepelt korábban Sára könyvei egyikében. Ami pedig tovább pörgeti az agytekervényeinket, hogy még számos - nem névlegesen említett és név szerint említett - visszatérő elem/személy szerepel a könyv folyamán, amit a figyelmes olvasók felfedezhetnek. Bevallom, nekem sem volt mindegyik egyből meg.

– Engem akarsz?

– Igen – bólint.

– Miért? – döntöm oldalra a fejemet.

– Mert nélküled fulladozom. Csak melletted tudok rendesen lélegezni.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenki számára, aki szereti a vicces, romantikus -mert egyébként az!- és fordulatos regényeket. Aminek bár nincs misztikus titka, mégis olyan csavarral van -duplán- megbolondítva, hogy ennyire még nem izgultál egy történet során! 

Komfort olvasmány, amit ha épp nincs kedved azokhoz az olvasatlan könyveidhez, amik a polcon sorakoznak: előveszed. Ha szomorú vagy, mert dobtak: előveszed. Ha boldog vagy és egy könnyed olvasmányra vágysz: előveszed. Nyaralás alatt olvasni ezt a könyvet: kötelező! Főleg ha esetleg pont Franciaországba mész.

Olvass tovább!

Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív

Kedves Naplóm!

Sikerült befejezzem Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív című kötetét. Valahol sejtettem, hogy tetszeni fog és nem fog tetszeni. Ez egy fura kettősség, bár még nem választottam rajongó tábort, hogy melyik felé húzok jobban. Egyszer olvasni jó volt, de hogy újra elővegyem, azt már kevésbé gondolom reálisnak.

Alapjáraton már a Caraval trilógia is ilyen két érzéssel olvastatta magát. Az első kötetnél nagyon szerettem és így lett egyre kevésbé kedvelt a számomra, mert sok mindent kidolgozatlannak, kevésnek gondoltam. Meg persze volt olyan főszereplő, aki nagyon idegesített.

Az igazság gyakran keserű, kiváltképp, ha valaki már belekóstolt az ízletes hazugságokba.

Valamilyen szinten izgalmas volt. Mert Jack titokzatos keresés és eljutása odáig nagyon érdekes volt. Az, hogy ki volt végül az egész történetben a "rosszfiú" nem lőném le, de mindenképpen ígéretes cselszövés kerekedik belőle ha most fogod olvasni. ;) 

Evangeline karaktere tetszett, bár nehezen tudom elképzelni, hogy egy harcias, szinte már Amazon szintű igazságérzettel rendelkező lány néha így félszeg kis ártatlan, hiszékeny nyuszi lesz. Nekem ez a kettősség nem fér össze. Kivéve, ha bipoláris a karakter, de erről ugye nincs szó. A reménytelen romantikus alkata emlékeztet Scarlett karakterére és úgy alapjáraton is nagyon emlékeztet erre a karakterre. Sok mindent tudnék mesélni, amiben egyeznek.

... mindketten önfeláldozóak, főleg ha a családjukról van szó,

... mindketten harcias amazonok az idegenekkel aztán beleszeretnek,

... mindketten reménytelenül romantikusak és folyton álmodoznak,

... mindketten kapják a hideget a mostohaszülőktől,

... mindketten folyton bajba kerülnek, akit mindig egy jóképő férfi ment meg,

... mindketten lesznek valakik.

Alapjáraton ez a kötet úgy is Jacksről szól, akinek legalább elég sok háttérsztoriját megismerjük. Úgyis hiányoltam, hogy a Fátumokat megismerjük jobban, most legalább terítéken van egy. Csak az a baj, hogy korábban is ez az egy volt terítéken. Sebaj, leglább találkoztunk még másikakkal is. Ez már önmagában nagy piros pontot érdemel.

Tudta, hogy egyesek szerint ez ostobaság, de irgalmatlanul nehéz kiszeretni valakiből, amikor nincs más, akit szerethetett volna helyette.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ 

Ha te nagyon szeretted a Caraval sorozatot, akkor oda meg vissza leszel ettől a kötettől - meg valószínűleg a következőktől is - de aki korábban is kétes érzéseket táplált a történet iránt, most sem fogja megtalálni a megvilágosodás. Ettől függetlenül semmiképpen se hagyjátok ki! Lehet izgulni azon, hogy ki-kivel van és mit fog következőnek tenni, miért akkor és ott bukkan fel valaki és a legfontosabb, hogy ki miatt is indul el Jacks szíve.

Olvass tovább!

Elle Cosimano - Finlay Donovan mindent visz

Kedves Naplóm!

Befejeztem a könyv-rulett által első könyvet, ami kihúzásra került. Meglepő módon sikerült annak a könyvnek a következő kötetét kihúzni, amit előzőleg olvastam. Ez ilyen szuper-véletlen dolog lehetett, de örültem neki, mert tetszett az előző kötet is. Ebben sem csalódtam!

*** Nyugalom, nem igazi fegyver van a képen! ***

 

Mi a francnak a hősnőmnek egy megmentő hős? Ki kérte? Miért ne tudná megmenteni önmagát?

Ezt a könyvet is szerettem olvasni, mindenki benne volt, akik az első kötetben is és ettől komfortos volt folytatni. Nem volt olyan "nagyon durván új" karakter, aki miatt újra kellett tervezni a kialakult képet a történtekről. Szerintem jól fel lett építve az egész kusza történet. Szerettem, hogy volt olyan rész, amikor így felültem az ágyban - esti olvasó lévén - és már majdnem fogtam a fejem, hogy "Úristen mi lesz itt!" aztán valami nagyon vicces szituációba kerültünk. Zseniális, én tényleg elhittem az olvasottak alapján, hogy itt most nagy a baj.

Ami a karakterek fejlődését illeti...

... Juliant kb kiírták ebből a kötetből. Nem sok szerepet kapott, amit kapott is az meg leginkább semmilyen volt. Nem akarok semmit elspoilerezni, de nyilván ebből rá lehet jönni, hogy miért is írtam.

... Nick szépen fejlődött. Elnyerte a szimpátiámat, mégha nem is értettem, hogy Finn miért nem akarja végre elfogadni a tényt, hogy ő illik hozzá és pont. Talán majd a harmadik kötetben kiderül egyszer.

... Steven továbbra is egy seggfej volt. De megmentették épp csak egy picikét a végén, hogy ne írjam le utolsó bunkónak, aki mindent is megérdemelt a könyvben leírtak szerint. 

Jó volt, pörgős volt, ismét egy hosszabb kávé mellett elolvasós könyv. Nyilván, aki lassabb olvasó vagy nincs annyi ideje, neki tovább fog tartani - mint, ahogy nekem - de szerintem ha valami könnyed sztorira vágytok, akkor ajánlom mind a két részt, ami eddig megjelent. :) 

Tökéletes férfi nem létezik. Ha szerencsénk van, találunk magunknak egy elfogadhatót, és akkor azzal megelégedhetünk.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Sokkal jobban kiforrott történet volt, mint esetleg az első kötet, viszont összességében a kettőt egymás után kellett elolvasni, hogy összeérjen. Ügyesebbek voltak a nagy nyomozásokban és amikor összerakták, hogy mi is van valójában, akkor szebben összeállt az is nekem. 

Mindenképp várom a következő kötetet, mert úgy lett vége, hogy az ígéret megvan rá, most már csak várni kell, hogy lefordítsák, mert már megjelent idén. :)

Persze most néztem, hogy vannak más könyvei is, amik nem ebben a műfajban íródtak, szóval felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ha ennek szerettem a szövegezését, akkor valószínűleg a többi sem lehet rossz!

Olvass tovább!

Elle Cosimano - Finlay Donovan ölni tudna

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet, ami bár nem fantasy volt mégis nagyon szerettem. Elle Cosimano első Finlay Donovan kötetének értem a végére. A Caravalos sorozatból tanulva most nem fogom egyből a következőt elolvasni, hagyok némi szünetet a két könyv között.

"Ez egy ilyen régi bölcsesség… Sose tulajdonítsd rosszindulatnak és kegyetlenségnek azt, amire akad kevésbé bűnös magyarázat."

Szerettem a történetet, mert amennyire hihetetlen számomra annyira volt valósan megírva. Egy kétgyerekes anyuka akiből egy félreértés keretein belül bérgyilkos lesz? Kinek pattan ki a fejéből ilyen butaság? Nálam mégis működött!

Gördülékeny volt az olvasása, igazából nem volt az az "agyon izgulom magam mi lesz a következő oldalon" típusú könyv, de nagyon szépen kibontakozott az egész. Voltak benne könnyed, humoros részek, igazán megkapó volt Finlay a főszereplő, de nagyon szerettem Veró karakterét is a történetben, jó szövegei voltak. :) 

Ami a férfi karaktereket illeti...

... Stevent rúgdostam volna míg él. Pfejj. Az ilyen típust az életben se nagyon tűröm el, nemhogy még jópofizzon is vele az ember.

... Juliannek könnyed a stílusa és igazán összetett. Remélem a következő kötetben is szerepelni fog (igazából okot nem adtak rá, hogy ne legyen benne) és akkor jobban megismerhetjük.

... Nick tetszett, mint plusz szál a bonyodalomban. Macsó, céltudatos férfi. De nem lettem belé szerelmes, szóval nem lepődöm meg, ha nem kerül bele a következőbe (ellenben a zsigereimben érzem, hogy benne lesz)

A könyv maga egy hosszabb kávé melletti délutáni olvasmány. Van benne itt-ott finom csavar - a legeslegvégén mondjuk néztem nagyot. Nincs benne sok romantikus klisé, ami tetszett és a főhös sem tépelődik baromi sokat, amiért különösen hálás voltam, mert az ilyen csiki-csuki dolgokat nem szeretem.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom azon olvasók számára, akik egy könnyed délutáni olvasmányra vágynak. Akik szeretik, ha kissé bénácska a főhős, de valahogy mindig megoldja a dolgokat. Nem zavarja őket, hogy nincs benne fincsi ágyjelenet és nem arra számít, hogy CSI helyszínelős lesz a nyomozás. Nincs benne gyilkosságokról részletes leírás és még csak az is, ami van sem egy véres jelenet. 

Ha kikapcsolnál a sok természetfeletti karakter közül és felfrissítenéd a sokadik vámpír, vérfarkas, boszorkány után magad, nincsenek nagy elvárásaid, de élvezni szeretnéd, amit olvasol... akkor mindenképp ajánlom számodra!

Olvass tovább!