Kedves Naplóm!
Befejeztem Erin Sterling Ex Hex című kötetét és nagyon csalódott vagyok. Tulajdonképpen lehet, hogy lassan számítanom kellene arra, hogy ha valamelyik könyv túl van hypolva vagy rajongva, akkor nekem nem biztos, hogy tetszeni fog. Októberben / Ősszel szerettem volna valami boszorkányos, romantikus de vicces, könnyed könyvet olvasni. Így Halloween meg ez az egész vibe miatt. Gondoltam nem is lehetne jobb egy ilyesmi típusú könyvnél erre az időszakra és nyilván sokfelé olvastam, hogy annyira EZ a könyv kell ilyenkor, hogy megvettem (egyből mind a két részét) és mondom na most: varázsolj el! Nem sikerült.
Pedig nagyon reménykedtem benne, hogy a későbbiek során majd megkapom azt, amire vártam ettől a könyvtől, csupán lassan bontakozik ki. Egyébként a borítót-külcsit imádom. A második könyvnek is zseniálisan szuper jó a borítója. Meg az élfestések, nem vagyok egy nagy rajongója, de ezek cukik.
Szóval, a történet szerint van egy lány (Vivi) aki szerelmi bánatát alkoholba folytja (pedig alig 3 hónapig voltak együtt a pasival, de azt intenzíven) és tudni kell, hogy ő tulajdonképpen boszorkány. Nem gyakorló vagy nagyon jártas a témában, de a nagynénje & unokatesója azok. Utóbbival kitalálnak egy nagyon röhejes átkot, amivel csak viccből ugyan, de megátkozzák emberünket. Ez eddig még vicces is volt, főleg, amiket kiszórtak rá. Aztán élik a mindennapjaikat, eltelik 9 év. Vivien a főiskolán tanít, persze nem a boszi karon, hanem az általános töriszakon, amit mindenki furcsáll. Jön a városalapítási ünnep, halloween meg a mágia megerősítésének rituáléja, amit történetesen az a srác kell, hogy megcsináljon mert a karótnyelt papi, aki alapította a várost is: erre utasítja. Még egyébként ez is ötletes, hogy miképp találnak egymásra. Klisé, de elfogadom, szuper. Na és itt jön be a képbe az átok igazsága, mert, amint beteszi a lábát a városba a srác elkezdődik a balszerencsesor. Nyilván nem azok a dolgok, amivel megátkozták, de jön a probléma a történetben.
Innentől válik számomra nagyon olvashatatlanná a történet, ahogy ezek ketten egymásra cuppannak minden gyűlölet ellenére. Már attól elalélunk, hogy a srácnak dagad a combja vagy, ahogy a levegőt veszi. Jó, nyilván vannak dolgok, amitől be lehet indulni, de nem ezek. Plusz, hogy a boszorkányság igazából nincs is nagyon jelen benne. A félrement mágikus dolgokat is lehetett volna kreatívabban. A beszélőmacska nem lepett meg, a műanyag harapdáló koponyák az béna volt. Nagyon. Viszont a kávézóban megfagyott szituáció tetszett. Aztán bejött a képbe a dühös szellem, aki egy könyvtári majdnem megdglak szituációba szól bele. Ezt a szálat szívesen olvastam volna, hogy a szellem miképp, miért, most újra kiszabadult és ámokfutásba kezd. Ezt kellett volna inkább előtérbe helyezni, nem pedig, hogy folyton folyvást azon jár a két főszereplő esze, hogy miképp és hol prütyköljenek. Úgyhogy én nekem ez a könyv nem nyerte el a tetszésemet és ha valaki megkérdezi, hogy ajánlanám-e, hogy elolvassák valószínűleg azt mondanám, hogy nem. De sajnos ezzel a rossz véleménnyel elég kevesen vagyunk, így valószínűleg másoknak tetszene a könyv. Nem is akarok róla többet szólni, hiszen már régebben is olvastam és nem ragadt meg sokminden benne.
Nincs semmi bajom, amit egy forró fürdő és egy whisky ne tudna helyrehozni.
Sose keverd a varázslatot vodkával!
Rendben, indulhat a muglinyugtató hadművelet.
– Istennő – mondta, és még egyet kortyolt –, könyörgünk, soha többé ne bűvölhessen el egyetlen gyanútlan teremtést sem ördögi gödröcskéivel.
0 komment:
Megjegyzés küldése