Kedves Naplóm!
Befejeztem a The Grace Year - a tizenhatodik év című könyvet.
Még a libri.hu 1+1 ajánlatával vettem, már elsőre megfogott a borítója. Én az a típusú olvasó vagyok, aki él-hal a gyönyörű borítókért és ha az megfogott, akkor megveszem, hogy elolvassam. A tartalom is nyilván fontos és érdekel, de ha a borítója nem fog meg, akkor sok ajánlót kell elolvasnom, hogy végül én is beszerezzem.
De szerencsére első pillanatban megfogott és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. A történet nekem felidézte az Éhezők viadala és a Szolgálólány meséje feelingjét. Nem, egyáltalán nem hasonlítom ezekhez a könyvekhez/sorozatokhoz, viszont volt benne egy pici fűszer ezen történetek vonalán. (Kíváncsi vagyok, hogy a Netflix mikor kapja fel)
Aki úgy gondolja, hogy borító alapján egy kedves lányregénybe fog csöppenni, nos azok csalódni fognak. Mert bár van benne szerelem, meg vannak benne lányok is... jelentősen nem a könnyed és triviális lány problémákkal kerül főhősünk szembe. Tierney karaktere jól ábrázolja a lázadást, aki ha mai nő lenne szerinte megalapítaná a Nők a nőkért és gyerekekért egyesületet. Remek karakter, kiforrott és a korának megfelelő érzések és cselekedetek követik.
Az én ízlésem sajnos nem szokta befogadni a durvább könyveket, szóval picit meglepődtem, hogy a gyermek és ifjúsági szekcióban találtam meg a neten (mert mondom most már rákeresek, hogy hova soroljuk ezt a könyvet). Még pont belefér, mert végülis nincs akkora brutalitás benne, hogy azt mondjam, ez már sok, de voltak fejezetek, amikor kirázott a hideg is. A könyv történeti csúcspontjánál pedig bevallom sírtam.
