Erin Sterling - Ex Hex

Kedves Naplóm!

Befejeztem Erin Sterling Ex Hex című kötetét és nagyon csalódott vagyok. Tulajdonképpen lehet, hogy lassan számítanom kellene arra, hogy ha valamelyik könyv túl van hypolva vagy rajongva, akkor nekem nem biztos, hogy tetszeni fog. Októberben / Ősszel szerettem volna valami boszorkányos, romantikus de vicces, könnyed könyvet olvasni. Így Halloween meg ez az egész vibe miatt. Gondoltam nem is lehetne jobb egy ilyesmi típusú könyvnél erre az időszakra és nyilván sokfelé olvastam, hogy annyira EZ a könyv kell ilyenkor, hogy megvettem (egyből mind a két részét) és mondom na most: varázsolj el! Nem sikerült.

Pedig nagyon reménykedtem benne, hogy a későbbiek során majd megkapom azt, amire vártam ettől a könyvtől, csupán lassan bontakozik ki. Egyébként a borítót-külcsit imádom. A második könyvnek is zseniálisan szuper jó a borítója. Meg az élfestések, nem vagyok egy nagy rajongója, de ezek cukik.

Szóval, a történet szerint van egy lány (Vivi) aki szerelmi bánatát alkoholba folytja (pedig alig 3 hónapig voltak együtt a pasival, de azt intenzíven) és tudni kell, hogy ő tulajdonképpen boszorkány. Nem gyakorló vagy nagyon jártas a témában, de a nagynénje & unokatesója azok. Utóbbival kitalálnak egy nagyon röhejes átkot, amivel csak viccből ugyan, de megátkozzák emberünket. Ez eddig még vicces is volt, főleg, amiket kiszórtak rá. Aztán élik a mindennapjaikat, eltelik 9 év. Vivien a főiskolán tanít, persze nem a boszi karon, hanem az általános töriszakon, amit mindenki furcsáll. Jön a városalapítási ünnep, halloween meg a mágia megerősítésének rituáléja, amit történetesen az a srác kell, hogy megcsináljon mert a karótnyelt papi, aki alapította a várost is: erre utasítja. Még egyébként ez is ötletes, hogy miképp találnak egymásra. Klisé, de elfogadom, szuper. Na és itt jön be a képbe az átok igazsága, mert, amint beteszi a lábát a városba a srác elkezdődik a balszerencsesor. Nyilván nem azok a dolgok, amivel megátkozták, de jön a probléma a történetben. 

Innentől válik számomra nagyon olvashatatlanná a történet, ahogy ezek ketten egymásra cuppannak minden gyűlölet ellenére. Már attól elalélunk, hogy a srácnak dagad a combja vagy, ahogy a levegőt veszi. Jó, nyilván vannak dolgok, amitől be lehet indulni, de nem ezek. Plusz, hogy a boszorkányság igazából nincs is nagyon jelen benne. A félrement mágikus dolgokat is lehetett volna kreatívabban. A beszélőmacska nem lepett meg, a műanyag harapdáló koponyák az béna volt. Nagyon. Viszont a kávézóban megfagyott szituáció tetszett. Aztán bejött a képbe a dühös szellem, aki egy könyvtári majdnem megdglak szituációba szól bele. Ezt a szálat szívesen olvastam volna, hogy a szellem miképp, miért, most újra kiszabadult és ámokfutásba kezd. Ezt kellett volna inkább előtérbe helyezni, nem pedig, hogy folyton folyvást azon jár a két főszereplő esze, hogy miképp és hol prütyköljenek. Úgyhogy én nekem ez a könyv nem nyerte el a tetszésemet és ha valaki megkérdezi, hogy ajánlanám-e, hogy elolvassák valószínűleg azt mondanám, hogy nem. De sajnos ezzel a rossz véleménnyel elég kevesen vagyunk, így valószínűleg másoknak tetszene a könyv. Nem is akarok róla többet szólni, hiszen már régebben is olvastam és nem ragadt meg sokminden benne.

Nincs semmi bajom, amit egy forró fürdő és egy whisky ne tudna helyrehozni.  

Sose keverd a varázslatot vodkával! 

Rendben, indulhat a muglinyugtató hadművelet.

– Istennő – mondta, és még egyet kortyolt –, könyörgünk, soha többé ne bűvölhessen el egyetlen gyanútlan teremtést sem ördögi gödröcskéivel.

Olvass tovább!

Holly Black - The cruel prince & The lost sisters

Kedves Naplóm!

Befejeztem Holly Black - A levegő népe 1. és a 1,5 kötetét. Amit úgy hallottam, hogy jó dolog egyből elolvasni az első után, amíg még emlékszünk a történetre. Így is lett, nem egy hosszú könyv, úgyhogy míg mások 1 óra alatt elolvasták én 2 este alatt forgattam meg. :) De jó ez így, nem kell habzsolni a könyveket, így se mindig emlékszem rájuk az aranyhal memóriám miatt. Talán ezért is áll a piszkozatok között Laura Thalassa - Dark Harmony könyve is, mert időközben elfelejtettem már a történetet, hogy teljes bejegyzés születhessen. #shameonme

Ezért amíg még aránylag friss, megírom ezt is.

Leginkább azért gyűlöllek, mert gondolok rád. Meghozzá gyakran. Undorító, és képtelen vagyok megállni. 

Nagyon sok jót olvastam/hallottam erről a sorozatról és nem kellett csalódnom. Sokszor annyira túl van valami rajongva, hogy nem tudom eldönteni valóban jó volt vagy csak mindenki azt mondja, hogy jó volt, de közben meg nem. Vagy egynek elment... Szerencsére most bejött és kellemes csalódás ért.

A történetünk főképp egy ikerpárról szól, akiket az anyjuk - eltűnve tündérfölde legádázabb harcosa elől - nevel, mert első szülöttje Vivi félig tündér és nem akarja, hogy az apjával nőjön fel, abban a világban kelljen élnie és úgy amúgy is, biztos elmúlt a varázs és ő is rádöbbent, hogy az már túl sok, ami ott zajlik, hiszen, ami a tündéreknek normális az az emberek számára érthetetlen. Ebbe az új családi háromszögbe születik bele az emberi ikerpárunk Jude & Taryn. 

Az ádáz, vérre szomjas harcos tündér pedig eljön a lányáért és meggyilkolva anyát&apát magához veszi édesleányát és az ikereket. Magával viszi Tündérföldére és úgy neveli őket, mintha a sajátjai lennének. Vivi természetesen lázad, gyűlöli és mindent megtesz, hogy a lehető legelviselhetetlenebb legyen, de az ikrek alkalmazkodnak (ilyenek ezek az emberek, nem? Mindig alkalmazkodunk) és igyekeznek beilleszkedni ebbe a társadalomba. Míg Jude lovag szeretne lenni és remekül bánik a fegyverekkel Taryn tökéletesen elvan a szép ruhák és lányos elfoglaltságokkal.

A sztori pedig így lesz kerek, mert nyilván nem lenne az, ha a tündérek ne utálnák annyira az embereket, hiszen az ő életük múlandó, gyengék és semmi másra nem jók, mint, amire általában a tündérek használják őket. Szolgának és/vagy ágyasnak.

Minden egyes alkalommal, amikor csak lehet bántják, megalázzák és kényelmetlenné teszik a lányok napjait a nemes tündér ivadékok, akik ízléstelenebb dolgokkal állnak elő napról napra. Igen ám, de Jude megelégszik ezzel a sok rosszal és szembe száll méghozzá a herceggel. Hiszen neki mindent is szabad, a királynak a fia... csakhogy a király lassan visszavonul és megkoronázza méltó utódját fiai közül. Egy viszont van közülük, aki mindenáron megakarja szerezni a hatalmat. Itt indul el a bonyodalom, amiről spoiler mentesen nem tudnék írni.

Hogy telt idáig az estéd? Az enyém tele volt csupa unalmas beszélgetéssel, ami mind arról szólt, hogy karóba húznak.

Szerelmek és titkos szerelmek szövődnek. Aminek által új utak nyílnak mindkét lány számára tündérföldén. Emiatt is kell elolvasni az Elveszett nővérek című kiegészítő részt, mert nagyon sok mindenre kapunk benne magyarázatot, ami a fő kötetben hatalmas kérdőjeleket szőtt.

Ez a kis kiegészítő Taryn szemszögéből íródott és ő meséli el az érzéseit, hogy mit élt meg és pontosan hogyan zajlott egy-egy esemény, ami a fő kötetben részéről negatív/semleges volt, de így az ő szemszögéből már egy fokkal érthetőbb. Ugyan nem kedveltette meg magát velem ezzel a résszel kiegészítve sem, de talán javított egy csillagot az értékelésén.

Karakterekhez tudtam kötődni. Jude dühe az én haragom volt, Cardan ugyan nem vált számomra még teljes mértékben szeretett karakterré, de a kötet vége felé már egész értelmesnek találtam és nem csak egy újabb kis hercegnek, aki sértett, gőgős és büszke. Van némi kurázsi ott! Oriana, mint anyatigris abszolút még ha az elején nem is szerettem de belopta magát a szívembe és persze Vivi a dacos tinilány nagyon is kedvenc volt. 

A hercegi slepp egy kicsit megosztott, mert egy ideig kedveltem Locke karakterét, aztán ez megváltozott.A többieket nem igazán sajnáltam, hogy milyen sorsuk lett. :D A kém-bagázs zseni, ők kellettek bele, színesebbé teszi az egész cselekményt!

Úgy érzem, hogy egész ügyesen sikerült spoiler mentesen írnom, szóval megveregettem a hátam is. Erre az olvasmány(ok)ra abszolút 5* jár, és ami a legjobb, hogy: nincs benne spicy rész és mégis élvezhető! De nem kezdek bele, mert nincs azzal baj, ha egy könyvben szerepel a szex, csak nekem már csömöröm van attól, hogy minden második könyv, amit a kezembe veszek tartalmaz vagy 200 oldal sz€x jelenetet. Peace.

Sózd meg az ételünket, és elpusztítod a rábocsátott varázst. Fordítsd ki a zoknidat, és sosem vezetnek tévútra. Töltsd tele a zsebed berkenyebogyóval, és senki sem lehet rád hatással.

Olvass tovább!

Rebecca Ross - A királynő felemelkedése

Kedves Naplóm!

A @girlz.in.chapters könyvklub első olvasmányáról fogok írni. Igazából már befejeztem egy ideje, de tegnap volt a találkozó és nem akartam idő előtt lebuktatni a történetet. Mármint, csak amennyire kellett. Ezen duológia első kötetét A királynő felemelkedését szavaztuk meg, hogy elolvassuk és kitárgyaljuk. Nos, voltak benne igazán egyedi ötletek, tetszett benne, hogy van némi újdonság a könyvben, vagy legalábbis a történet megírása szempontjából van újdonság, mert tudjuk... nincs új a nap alatt. Mégis felüdülés volt egy olyan könyvet elolvasni, ahol nem a főszereplő a címszereplőnk. Ez nem spoiler még, mert a hátulján lévő ajánlóban is benne van. ;) 

– Nem tudtad, hogy a lányok sokkal értékesebbek és becsesebbek a fiúknál? – Felvonta a szemöldökét, de a tekintete még mindig szelíd volt. – Az apák valóban örülnek egy-két fiúnak, de igazából lányt akarnak. Épp ezért az apa mindenkit megöl, akinek akár csak egy fenyegető gondolata is van a lányáról.

A következő sorok spoilert tartalmaznak!

Kezdeném a legelején, hogy nem az az ekte fantasy, amire számítana az ember. Úgy mint mágia a történetben van... leginkább említve és nagyon minimálisan használva. Főszereplőnknek vannak úgynevezett emlék-átcsúszásai egy régi felmenő által, ami miatt már nevezhetjük fantasynak, de még így is kevés lenne az én ízlésem szerint abba a kategóriába tenni. 

A történet egy fiatal lányról szól, akit egészen kiskora óta bújtat a nagyapja, mert miután édesanyja meghalt nem szeretné, hogy a "rossz" hírú apjához kerüljük. Ennek több oka is van:

1) Maevanában hosszú évszázadokon át királynők uralkodtak, akik birtokolták a mágiát.

2) Jött egy férfi a 14 ház egyikéből, aki lemészárolta azon nőket és leányokat, akikből királynő lehetne, így most először egy férfi ül a trónon, aki továbbra is megöl minden lányt/nőt, aki számításba jöhetne, mint trónbitorló.

Tehát nagyapa emiatt nem is szeretné, hogy a félig Valeniai és félig Maevanai unokája visszakerüljön ebbe a közegbe. El is viszi egy úgynevezett hivatottak házába, ahol 7 évet tölt azzal a gyermek, hogy megtalálja a hivatását végül, mint a Tudás mesternője. - Félig meddig itt jön be a romantikus szál, ami se nem túl romantikus és nem túl kifejtett, de van. Hiszen mester és tanítványa gyengéd érzelmeket kezdenek egymás iránt táplálni. 

A hivatottak hetedik év végén pártfogókat találnak maguknak és oda szegődnek melléjük, hogy munkájukkal segítség azok ... munkáját. :D De a lényeg, hogy szegény Brienna nem talál pártfogót, így egyedül marad az intézményben, mígnem megtörténik az újabb emlékbecsúszás, amiről bár megpróbál korábban beszélni, nem igazán sikerül neki. Végül a nagyasszony, az igazgatónő teljes mértékben elhiszi, ami történik és odahívja Jourdain nagyurat, akinek történetesen Maevanai gyökerei vannak és lázadóként menekült el 25 évvel korábban onnan. Ahhoz pedig, hogy újra királynő ülhessen a jogos trónon, szükségük lesz Briennára és az ő felmenőitől szerzett emlékekre, hiszen azon férfi rejtette el a "királynőcsináló" Éjkorány kövét és a Királynő Kánonját. E kettő nélkül nincs királynő. 

Meg is kezdődik a lázadás tervezése és hosszas - úgy jó három hónap - múlva lesz csata is, de, hogy ne legyen olyan egyszerű, mint amilyen visszakerül a képbe Brienna mestere Cartier, akiről kiderül, hogy egy szintén 25 évvel ezelőtt lázadó lordnak a fia, aki bár kiakart maradni a sztoriból mégis beszáll a buliba és ott találkozik újra mester és tanítványa. Persze senki se tudja ezt rajtuk kívül, de azért eléggé meglepődnek az első pillanatban, de könnyen és gyorsan rázódnak bele a lázadás további teendőibe. 

Ez most így elég káoszosan hangzik, igaz? Mert amúgy nekem is az volt, hogy mindent pikk-pakk megoldottak, mindenkinek minden tök természetes és egyértelmű volt, pedig általában nem fekete vagy fehér valami. Érződött, hogy az írónő első könyve volt. Nem tudtam egyik szereplőt sem úgy kifejezetten a szívembe zárni vagy annyira megszeretni, hogy sajnáljam, ha meghalna. Negatív karakter is csak egy volt, akit utáljak, de ő tényleg gonosz volt. Nagyon gonosz... Rian. Brr.

Elfogadlak és szeretni foglak Brienna MacQuinn, az árnyékodat és fényedet, mert kihívtál engem, rabul ejtettél engem. Nem kívánok mást, egyedül téged.

 

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ 

Nem érzem úgy, hogy elolvasnám a második kötetet, nekem elég kereken lezárta az egész történést az írónő, de évek múlva még bármi előfordulhat. Bár, nem vettem meg, nem fogok vele szemezni a könyvespolcon. 

Viszont... Amit ebben a könyvből át tudnék emelni, hogy a napjainkban mennyire helytálló is lenne:

- A nők erősek, nincs párjuk és úgy vigyázunk a lány gyermekre is, mint amennyire a fiú értékes! Hiszen mindkét nem szülöttje értékes.

- Ha valakit családodba fogadsz, akkor az életed árán is megvéded!

- Nem mindenki hoz rossz döntéseket generációkon keresztül, egyszer megtöri a rosszat és jóvá teszi, amit az ősei tönkretettek. 

- A kutya tényleg az ember leghűségesebb barátja.

Olvass tovább!