Ashley Poston - Hét év távolság

Kedves Naplóm!

Befejeztem Ashley Poston Hét év távolság című kötetét. Szerintem érdemes azoknak elolvasni, akik szeretik az érzelmekkel teli történeteket, az egyedi megoldásokat és a különleges romantikus narratívákat. A könyvet a januári @girlz.in.chapters találkozó alkalmára is olvassuk.

A könyvek megnyugtattak, vigasztaltak. Volt kezdetük, közepük és végük, ha pedig egy rész nem tetszett, tovább ugorhattunk a következő fejezetre. Elkerülhettük egy szereplő halálát azzal, hogy egy oldallal előbb abbahagyhattuk, és onnantól fogva örökké élt. A boldog végkifejlet végleges volt, akárcsak a gonoszok büntetése és a jók jutalma.

Egy varázslatos realizmusba ágyazott, érzelemgazdag történet, amely a gyász, a szerelem és az élet múló pillanatainak útkereséséről szól. A regény középpontjában Clementine áll, aki édesanyja halála után próbálja újra megtalálni a helyét a világban. Mindezt egy rejtélyes, időhurkot rejtő lakásban, ahol a múlt és a jelen összefonódik, és ahol egy Iwan nevű férfival találkozik, aki hét évvel korábban él ugyanabban a térben.

A regény mesterien ötvözi a romantikát, a misztikumot és a karakterek közötti érzelmi kötelékeket. Clementine és Iwan kapcsolata nemcsak időn és téren ível át, hanem rávilágít arra is, hogy a szeretet és az emberi kapcsolataink mélysége független az idő múlásától. A regény nemcsak egy szívmelengető szerelmi történet, hanem egy önmagunkkal való szembenézés is: a gyász, az elengedés és az élet apró örömeinek felismerése. 

A történet különös időhurka egyszerre elgondolkodtató és varázslatos, ahogy a múlt és a jelen közötti határvonal elmosódik. Clementine és Iwan kapcsolata fokozatosan mélyül, miközben mindketten tanulnak egymástól – a megbocsátásról, az elengedésről és a boldogság újra felfedezéséről.

A két fő karakterről bővebben:

Lemon: Clementine a regény főhőse, egy harmincas évei elején járó nő, aki mély gyászt él át édesanyja elvesztése miatt. Az életét sokáig a munka és a racionalitás uralta, ám az események sodrában kénytelen szembenézni az elnyomott érzelmeivel. Clementine karakterfejlődése a történet központi eleme; ahogy fokozatosan elfogadja a gyászt, és ráébred arra, hogy a szeretet és a boldogság akkor is lehetséges, ha az idő és a valóság szabályai éppen nem kedveznek. Clementine egyfajta hidat képez a múlt és a jelen között, ami nemcsak a történetet, hanem a karakterek közti kötelékeket is meghatározza.

Iwan: A rejtélyes férfi, akivel Clementine találkozik a nagynéni lakásában. Iwan múltból való jelenléte azonnal érdekes dinamikát hoz a történetbe. Személyisége tele van melegszívűséggel, ugyanakkor titokzatosság övezi. Mint egy olyan karakter, aki nem a jelenben él, hanem hét évvel korábban, Iwan az idő múltán való elmélkedés szimbóluma. 

...és, hogy szerintem mi a mondanivalója? 

A könyv több, mint egy egyszerű szerelmi történet. A középpontjában az idő természete, az emlékek ereje és az élet apró csodáinak felismerése áll. Clementine és Iwan története arra emlékezteti az olvasót, hogy az idő múlása ellenére a szeretet, a kapcsolatok és az érzelmek mindig velünk maradnak, ha hagyjuk, hogy alakítsanak minket.

A lakoma általában nem az ételtől kel életre, hanem azoktól, akikkel megosztjuk. A nagymamától örökölt spagetti recepttől. Az évek óta nem mosott pulóverben megmaradt gombócillattól. A nyitott pizzás doboztól egy sárga asztalon. Az emlékek tengerében elveszett baráttól, aki a félig odaégett brownie ízében él tovább. A szerelemtől egy citromos pitében.

Olvass tovább!

George Eliot - Middlemarch I. - Miss Brooke és a vidéki élet szépsége

Kedves Naplóm, 

Nem sűrűn olvasok klasszikus irodalmat, de most adódott egy olyan lehetőség, hogy a KNW kiadó újrafordította George Eliot - Middlemarch I. kötetét és felkértek, hogy olvassam el és írjak róla. Mivel még sose volt alkalmam ilyen együttműködésre, gondoltam kipróbálom, még ha nem is feltétlen a zsánerem, de néha jólesik egy kis könnyed, kifinomult olvasnivaló.
Azt tudni kell, hogy korábban még a gimiben nekünk olvasni kellett ezt a könyvsorozatot és akkoriban nem igazán nyerte el a tetszésemet. Lehet a fordítás miatt, lehet mert még nem értem meg a könyv témájára, ez már nem fog kiderülni, de most nagy élvezettel forgattam esténként. Ennek tükrében klasszikushoz illő véleményt igyekeztem megírni. :)

Hiszen a női nem legnagyobb varázsa a lángoló, önfeláldozó szeretetre való képességében rejlik, és ebben látjuk alkalmasságát arra, hogy kiegészítse és teljessé tegye a mi életünket.

George Eliot Middlemarchának első kötete nem csupán egy 19. századi angol kisváros hétköznapjainak története, hanem az emberi idealizmus és a társadalmi korlátok mélyreható tanulmánya is. Olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma is relevánsak.

Az első kötet két meghatározó szereplőre fókuszál: Dorothea-ra, a nem mindennapi álmokkal rendelkező fiatal nőre, és Tertius-re, a tudomány fejlődésében bízó idealista orvosra (aki majd csak a könyv vége felé tűnik fel). Mindkét karakter olyan belső konfliktusokkal küzd, amelyek jól tükrözik a társadalmi elvárások és az egyéni ambíciók közötti feszültséget. Dorothea története különösen szívbemarkoló, ahogy a női értelem és önmegvalósítás korlátait tapasztaljuk általa, míg Tertius sorsa az innováció nehézségeire és a társadalmi konformizmus ellenállására világít rá.

A regény legnagyobb erőssége az érzékeny, mélyen emberi ábrázolásmód. Az írónő nem csupán egy-egy karakter fejlődésére vagy bukására fókuszál, hanem a közösség egészét is jól jeleníti meg, megmutatva, hogyan hatnak az egyéni döntések a közösség egészére. 

A könyv azonban nemcsak a karakterek mélysége miatt kiemelkedő, hanem a stílusa miatt is. Elegáns, intellektuális, és gyakran ironikus, mégis mindig átjárja az empátia. Az első kötet finoman, de határozottan helyez el minket olvasót abban a világban, ahol az álmok és ambíciók egyaránt a társadalmi szabályok korlátai között vergődnek.

Aktuális üzenete:
Az olvasó számára a Middlemarch első kötete különösen izgalmas, mivel a női szerepek és az önmegvalósítás kérdése, valamint az innováció és a hagyományok ütközése napjainkban is élénken vitatott témák. Dorothea önként vállalt "szerepe" Casaubon feleségeként és szellemi partnerként egy mai közegben az önállóság és a nemek közötti egyenlőség kérdéskörére rezonál, míg Lydgate küzdelmei a mai technológiai és társadalmi újításokkal kapcsolatos ellenállásokkal állíthatók párhuzamba.

Összegzés:
A Middlemarch első kötete kifinomult, rétegzett mű, amely az egyéni sorsok és a társadalmi dinamika lenyűgöző ábrázolása révén nemcsak a viktoriánus kor, hanem a modern világ olvasói számára is értékes tanulságokat hordoz. 

Ajánlom azok számára ezt az olvasmányt, akik szeretnének a női szerepekről és emancipációról olvasni, hiszen Dorothea karaktere olyan nőket képvisel, akik a hagyományos női szerepeken túlmutató álmokat dédelgetnek. Akik szeretik a klasszikus irodalmat vagy szeretnének megismerkedni ezen zsánerrel! Akik szeretik a történelmi regényeket, de többre vágynak. 

—Nehezen tudom elhinni — mondta Sir James, szemrehányása mögött erős érdeklődés rejtőzött. — A kegyed nővére nem mazochista véletlenül? — folytatta jobbján ülő Celiához fordulva.
—Azt hiszem, igen — felelte Celia bátortalanul, nehogy valami olyat mondjon, ami nem lesz a nővére ínyére, s közben nyakláncától fölfelé bájosan elpirult. — Dorothea szívesen mond le erről-arról.
—Ha ez igaz lenne, Celia, akkor a lemondás saját vágyaimnak kielégítése lenne, s nem mazochizmus. De megtörténhet ugyebár, és miért ne, hogy valakinek nagy oka van arra, hogy ne azt tegye, ami egyébként neki jó — vágta rá Dorothea.

Köszönöm a KNW kiadónak, hogy olvashattam az újrafordítást általuk és alig várom, hogy a következő kötet is megjelenjen! Külön köszönet Ortutay Péternek, hogy "mai" fordításban is megjelenhetett, ezáltal talán közelebb kerülhet a fiatalok számára is a klasszikus irodalom. Amellett pedig semmiképpen se menjünk el, hogy milyen gyönyörű kiadványról beszélünk (mind borító és a benne fellelhető illusztrációk), amit Tankó Anita készített. Erről még fogok mutatni instagrammon pár képet! 

Olvass tovább!

Lucy Strange - A nővérek átka

Kedves Naplóm!

Pár napja befejeztem Lucy Strange egyik könyvét, ami "A nővérek átka" címet kapta. Mostanában belenyúltam az olyan könyvekbe, ami korhatár besorolást tekintve inkább gyerekeknek szól, mint felnőtteknek, viszont egyáltalán nem éreztem azt, hogy ne lenne "létjogosultságom" elolvasni vagy épp azt, hogy a fogalmazása gyerekes lenne. Sőt, olyan gyönyörű szavakkal találkozhattam benne, amit annyira tudok hiányolni a mai könyvekből, hogy nagyon. Pedig ez sem szépirodalom volt, mégsem futottam ki a világból, mert úgy volt leírva valami. De aztán lehet ez csak a fordító zsenialitása volt, de bízom abban, hogy a könyv eredeti szövege is hasonlóan ízes és választékos a saját nyelvén.

Ráadásul a borítója az eredeti könyvszerinti, szóval extrán örül a lelkem, hogy megtartották itthon is.

Mindegyikőtökben megvan. Az a tűz. Az embereknek nem fog tetszeni, amikor meglátják bennetek. De soha ne hagyjátok kihunyni! Soha, de soha!

A könyv hat lánytestvérről szól és Willa az, akinek a szemszögéből megismerhetjük történetüket. Nincs egyszerű életük, hiszen édesanyjuk belehalt a hármas ikrek születésekor, apjuk pedig onnantól a legrosszabb rémálmukká válik. Zsarnokoskodik, parancsolgat és iszik. Egyedüli mentsváruk a Nagyi, aki nagy bölcsességével tanítja a csibéit. Írni, olvasni akkoriban amúgy boszorkányság volt, a falubeliek félik is azokat, akik okosak vagy jó rálátásuk van a világra. Akiknek van szabad véleményük és akaratuk! A lányok ismerik a falu történeteit, mert a Nagyi és anyukájuk lejegyezte őket.

A történet szempontjából arra tanítja az olvasót, hogy nem szabad félnünk a szabad akarattól. Attól, hogy önmagunk legyünk. Arra, hogy a düh és harag nem vezet jóra és az abból fakadó érzelmek nem szabad, hogy befolyásolják az életünket és cselekedeteinket.

Létezik egy átok. A babonákban hívő népek, köztük az apjuk is hisz benne. Az átok így szól:

"Az első lány jól házasodjon, A második otthon mindent belakjon, A harmadik kevés galibát csinál, ha a tanyán munkát talál. A negyedik és ötödik, nekik muszáj férjet fogniuk, különben a hatodik hantol el, s fényed örökre kihuny."

Grace a legidősebb lány és az apja üzletet köt a falu leggazdagabb férfijával egy igen jó lovat kap a lányért cserébe, aki hozzá fog menni feleségül. A férfi bántalmazza az állatait, így már előre rettegnek attól, hogy vajon Gracenek milyen élete lesz. De szegény lány már beletörődött, hogy ez lesz a sorsa. Ám a faluba érkezik a Telihold Vásár, akik igen ritkán jönnek most pedig a lányok szeretnének ellátogatni oda. A két legidősebbet el is engedi az apjuk (Grace & Freya) ám Willa már nem mehet velük, mert mindig csak bajt okoz. Ő mégis kioson így a három lány együtt élvezheti a műsorokat. Grace a jövendőmondónál olyan tanácsot kap, amiben azt mondják neki: Fusson! A nagy vásározás közepette Grace és Willa elkeverednek egy kisebb sátorba, ahol nagyon varázslatos előadásban volt részük. Freya pedig addig megtudta, hogy táncost keresnek a műsorba és Gracenek lehetősége lenne elszökni sanyarú sorsa elől - hiszen a lány tehetséges énekes & táncos. Persze visszautasítja a lehetőséget, de másnap reggelre nyoma vész.

Willa pedig egy kis idő után úgy dönt, hogy felkerekedik és megkeresi elveszett nővérét, mert meggyőződése, hogy a vásárral tartott. Ezen utazásról szól a történet, a megmérettetéseiről és, hogy miképp bukkan a Telihold Vásár nyomára és hogyan találja végül meg őket. Csak azért nem mesélek tovább a történésekről, mert az már erősen spoiler lenne, márpedig a célom, hogy elolvassátok ti is és ne ebből tudjátok meg, hogy mi történik. 

Összegzés: 

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenkinek, aki ne tudná, hogy épp milyen könyvhöz lenne kedve és mégis szeretne egy kedves kis történetbe csöppenni, amiben van egy kis varázslat és olyan fontos üzenete van, mint:

- Nem szabad félnünk önmagunktól és a világ megismerésétől.

- Az, hogy ha van saját véleményed ne rejtsd véka alá. Állj ki magadért!

- Ne engedjük, hogy birkaként kezeljenek és vezessenek meg bennünket.

- A szabadság és a szabad döntés mindenkinek saját joga!

Csak vésd az eszedbe: még akkor is, amikor kicsinek és tehetetlennek érzed magad, és azt hiszed, hogy egyes-egyedül vagy, tudd, hogy ez nem igaz! Fikarcnyit sem! Erősebb vagy, mint gondolnád! Sosem vagy igazán egyedül.

Olvass tovább!

Erin Sterling - Ex Hex

Kedves Naplóm!

Befejeztem Erin Sterling Ex Hex című kötetét és nagyon csalódott vagyok. Tulajdonképpen lehet, hogy lassan számítanom kellene arra, hogy ha valamelyik könyv túl van hypolva vagy rajongva, akkor nekem nem biztos, hogy tetszeni fog. Októberben / Ősszel szerettem volna valami boszorkányos, romantikus de vicces, könnyed könyvet olvasni. Így Halloween meg ez az egész vibe miatt. Gondoltam nem is lehetne jobb egy ilyesmi típusú könyvnél erre az időszakra és nyilván sokfelé olvastam, hogy annyira EZ a könyv kell ilyenkor, hogy megvettem (egyből mind a két részét) és mondom na most: varázsolj el! Nem sikerült.

Pedig nagyon reménykedtem benne, hogy a későbbiek során majd megkapom azt, amire vártam ettől a könyvtől, csupán lassan bontakozik ki. Egyébként a borítót-külcsit imádom. A második könyvnek is zseniálisan szuper jó a borítója. Meg az élfestések, nem vagyok egy nagy rajongója, de ezek cukik.

Szóval, a történet szerint van egy lány (Vivi) aki szerelmi bánatát alkoholba folytja (pedig alig 3 hónapig voltak együtt a pasival, de azt intenzíven) és tudni kell, hogy ő tulajdonképpen boszorkány. Nem gyakorló vagy nagyon jártas a témában, de a nagynénje & unokatesója azok. Utóbbival kitalálnak egy nagyon röhejes átkot, amivel csak viccből ugyan, de megátkozzák emberünket. Ez eddig még vicces is volt, főleg, amiket kiszórtak rá. Aztán élik a mindennapjaikat, eltelik 9 év. Vivien a főiskolán tanít, persze nem a boszi karon, hanem az általános töriszakon, amit mindenki furcsáll. Jön a városalapítási ünnep, halloween meg a mágia megerősítésének rituáléja, amit történetesen az a srác kell, hogy megcsináljon mert a karótnyelt papi, aki alapította a várost is: erre utasítja. Még egyébként ez is ötletes, hogy miképp találnak egymásra. Klisé, de elfogadom, szuper. Na és itt jön be a képbe az átok igazsága, mert, amint beteszi a lábát a városba a srác elkezdődik a balszerencsesor. Nyilván nem azok a dolgok, amivel megátkozták, de jön a probléma a történetben. 

Innentől válik számomra nagyon olvashatatlanná a történet, ahogy ezek ketten egymásra cuppannak minden gyűlölet ellenére. Már attól elalélunk, hogy a srácnak dagad a combja vagy, ahogy a levegőt veszi. Jó, nyilván vannak dolgok, amitől be lehet indulni, de nem ezek. Plusz, hogy a boszorkányság igazából nincs is nagyon jelen benne. A félrement mágikus dolgokat is lehetett volna kreatívabban. A beszélőmacska nem lepett meg, a műanyag harapdáló koponyák az béna volt. Nagyon. Viszont a kávézóban megfagyott szituáció tetszett. Aztán bejött a képbe a dühös szellem, aki egy könyvtári majdnem megdglak szituációba szól bele. Ezt a szálat szívesen olvastam volna, hogy a szellem miképp, miért, most újra kiszabadult és ámokfutásba kezd. Ezt kellett volna inkább előtérbe helyezni, nem pedig, hogy folyton folyvást azon jár a két főszereplő esze, hogy miképp és hol prütyköljenek. Úgyhogy én nekem ez a könyv nem nyerte el a tetszésemet és ha valaki megkérdezi, hogy ajánlanám-e, hogy elolvassák valószínűleg azt mondanám, hogy nem. De sajnos ezzel a rossz véleménnyel elég kevesen vagyunk, így valószínűleg másoknak tetszene a könyv. Nem is akarok róla többet szólni, hiszen már régebben is olvastam és nem ragadt meg sokminden benne.

Nincs semmi bajom, amit egy forró fürdő és egy whisky ne tudna helyrehozni.  

Sose keverd a varázslatot vodkával! 

Rendben, indulhat a muglinyugtató hadművelet.

– Istennő – mondta, és még egyet kortyolt –, könyörgünk, soha többé ne bűvölhessen el egyetlen gyanútlan teremtést sem ördögi gödröcskéivel.

Olvass tovább!

Holly Black - The cruel prince & The lost sisters

Kedves Naplóm!

Befejeztem Holly Black - A levegő népe 1. és a 1,5 kötetét. Amit úgy hallottam, hogy jó dolog egyből elolvasni az első után, amíg még emlékszünk a történetre. Így is lett, nem egy hosszú könyv, úgyhogy míg mások 1 óra alatt elolvasták én 2 este alatt forgattam meg. :) De jó ez így, nem kell habzsolni a könyveket, így se mindig emlékszem rájuk az aranyhal memóriám miatt. Talán ezért is áll a piszkozatok között Laura Thalassa - Dark Harmony könyve is, mert időközben elfelejtettem már a történetet, hogy teljes bejegyzés születhessen. #shameonme

Ezért amíg még aránylag friss, megírom ezt is.

Leginkább azért gyűlöllek, mert gondolok rád. Meghozzá gyakran. Undorító, és képtelen vagyok megállni. 

Nagyon sok jót olvastam/hallottam erről a sorozatról és nem kellett csalódnom. Sokszor annyira túl van valami rajongva, hogy nem tudom eldönteni valóban jó volt vagy csak mindenki azt mondja, hogy jó volt, de közben meg nem. Vagy egynek elment... Szerencsére most bejött és kellemes csalódás ért.

A történetünk főképp egy ikerpárról szól, akiket az anyjuk - eltűnve tündérfölde legádázabb harcosa elől - nevel, mert első szülöttje Vivi félig tündér és nem akarja, hogy az apjával nőjön fel, abban a világban kelljen élnie és úgy amúgy is, biztos elmúlt a varázs és ő is rádöbbent, hogy az már túl sok, ami ott zajlik, hiszen, ami a tündéreknek normális az az emberek számára érthetetlen. Ebbe az új családi háromszögbe születik bele az emberi ikerpárunk Jude & Taryn. 

Az ádáz, vérre szomjas harcos tündér pedig eljön a lányáért és meggyilkolva anyát&apát magához veszi édesleányát és az ikereket. Magával viszi Tündérföldére és úgy neveli őket, mintha a sajátjai lennének. Vivi természetesen lázad, gyűlöli és mindent megtesz, hogy a lehető legelviselhetetlenebb legyen, de az ikrek alkalmazkodnak (ilyenek ezek az emberek, nem? Mindig alkalmazkodunk) és igyekeznek beilleszkedni ebbe a társadalomba. Míg Jude lovag szeretne lenni és remekül bánik a fegyverekkel Taryn tökéletesen elvan a szép ruhák és lányos elfoglaltságokkal.

A sztori pedig így lesz kerek, mert nyilván nem lenne az, ha a tündérek ne utálnák annyira az embereket, hiszen az ő életük múlandó, gyengék és semmi másra nem jók, mint, amire általában a tündérek használják őket. Szolgának és/vagy ágyasnak.

Minden egyes alkalommal, amikor csak lehet bántják, megalázzák és kényelmetlenné teszik a lányok napjait a nemes tündér ivadékok, akik ízléstelenebb dolgokkal állnak elő napról napra. Igen ám, de Jude megelégszik ezzel a sok rosszal és szembe száll méghozzá a herceggel. Hiszen neki mindent is szabad, a királynak a fia... csakhogy a király lassan visszavonul és megkoronázza méltó utódját fiai közül. Egy viszont van közülük, aki mindenáron megakarja szerezni a hatalmat. Itt indul el a bonyodalom, amiről spoiler mentesen nem tudnék írni.

Hogy telt idáig az estéd? Az enyém tele volt csupa unalmas beszélgetéssel, ami mind arról szólt, hogy karóba húznak.

Szerelmek és titkos szerelmek szövődnek. Aminek által új utak nyílnak mindkét lány számára tündérföldén. Emiatt is kell elolvasni az Elveszett nővérek című kiegészítő részt, mert nagyon sok mindenre kapunk benne magyarázatot, ami a fő kötetben hatalmas kérdőjeleket szőtt.

Ez a kis kiegészítő Taryn szemszögéből íródott és ő meséli el az érzéseit, hogy mit élt meg és pontosan hogyan zajlott egy-egy esemény, ami a fő kötetben részéről negatív/semleges volt, de így az ő szemszögéből már egy fokkal érthetőbb. Ugyan nem kedveltette meg magát velem ezzel a résszel kiegészítve sem, de talán javított egy csillagot az értékelésén.

Karakterekhez tudtam kötődni. Jude dühe az én haragom volt, Cardan ugyan nem vált számomra még teljes mértékben szeretett karakterré, de a kötet vége felé már egész értelmesnek találtam és nem csak egy újabb kis hercegnek, aki sértett, gőgős és büszke. Van némi kurázsi ott! Oriana, mint anyatigris abszolút még ha az elején nem is szerettem de belopta magát a szívembe és persze Vivi a dacos tinilány nagyon is kedvenc volt. 

A hercegi slepp egy kicsit megosztott, mert egy ideig kedveltem Locke karakterét, aztán ez megváltozott.A többieket nem igazán sajnáltam, hogy milyen sorsuk lett. :D A kém-bagázs zseni, ők kellettek bele, színesebbé teszi az egész cselekményt!

Úgy érzem, hogy egész ügyesen sikerült spoiler mentesen írnom, szóval megveregettem a hátam is. Erre az olvasmány(ok)ra abszolút 5* jár, és ami a legjobb, hogy: nincs benne spicy rész és mégis élvezhető! De nem kezdek bele, mert nincs azzal baj, ha egy könyvben szerepel a szex, csak nekem már csömöröm van attól, hogy minden második könyv, amit a kezembe veszek tartalmaz vagy 200 oldal sz€x jelenetet. Peace.

Sózd meg az ételünket, és elpusztítod a rábocsátott varázst. Fordítsd ki a zoknidat, és sosem vezetnek tévútra. Töltsd tele a zsebed berkenyebogyóval, és senki sem lehet rád hatással.

Olvass tovább!

Rebecca Ross - A királynő felemelkedése

Kedves Naplóm!

A @girlz.in.chapters könyvklub első olvasmányáról fogok írni. Igazából már befejeztem egy ideje, de tegnap volt a találkozó és nem akartam idő előtt lebuktatni a történetet. Mármint, csak amennyire kellett. Ezen duológia első kötetét A királynő felemelkedését szavaztuk meg, hogy elolvassuk és kitárgyaljuk. Nos, voltak benne igazán egyedi ötletek, tetszett benne, hogy van némi újdonság a könyvben, vagy legalábbis a történet megírása szempontjából van újdonság, mert tudjuk... nincs új a nap alatt. Mégis felüdülés volt egy olyan könyvet elolvasni, ahol nem a főszereplő a címszereplőnk. Ez nem spoiler még, mert a hátulján lévő ajánlóban is benne van. ;) 

– Nem tudtad, hogy a lányok sokkal értékesebbek és becsesebbek a fiúknál? – Felvonta a szemöldökét, de a tekintete még mindig szelíd volt. – Az apák valóban örülnek egy-két fiúnak, de igazából lányt akarnak. Épp ezért az apa mindenkit megöl, akinek akár csak egy fenyegető gondolata is van a lányáról.

A következő sorok spoilert tartalmaznak!

Kezdeném a legelején, hogy nem az az ekte fantasy, amire számítana az ember. Úgy mint mágia a történetben van... leginkább említve és nagyon minimálisan használva. Főszereplőnknek vannak úgynevezett emlék-átcsúszásai egy régi felmenő által, ami miatt már nevezhetjük fantasynak, de még így is kevés lenne az én ízlésem szerint abba a kategóriába tenni. 

A történet egy fiatal lányról szól, akit egészen kiskora óta bújtat a nagyapja, mert miután édesanyja meghalt nem szeretné, hogy a "rossz" hírú apjához kerüljük. Ennek több oka is van:

1) Maevanában hosszú évszázadokon át királynők uralkodtak, akik birtokolták a mágiát.

2) Jött egy férfi a 14 ház egyikéből, aki lemészárolta azon nőket és leányokat, akikből királynő lehetne, így most először egy férfi ül a trónon, aki továbbra is megöl minden lányt/nőt, aki számításba jöhetne, mint trónbitorló.

Tehát nagyapa emiatt nem is szeretné, hogy a félig Valeniai és félig Maevanai unokája visszakerüljön ebbe a közegbe. El is viszi egy úgynevezett hivatottak házába, ahol 7 évet tölt azzal a gyermek, hogy megtalálja a hivatását végül, mint a Tudás mesternője. - Félig meddig itt jön be a romantikus szál, ami se nem túl romantikus és nem túl kifejtett, de van. Hiszen mester és tanítványa gyengéd érzelmeket kezdenek egymás iránt táplálni. 

A hivatottak hetedik év végén pártfogókat találnak maguknak és oda szegődnek melléjük, hogy munkájukkal segítség azok ... munkáját. :D De a lényeg, hogy szegény Brienna nem talál pártfogót, így egyedül marad az intézményben, mígnem megtörténik az újabb emlékbecsúszás, amiről bár megpróbál korábban beszélni, nem igazán sikerül neki. Végül a nagyasszony, az igazgatónő teljes mértékben elhiszi, ami történik és odahívja Jourdain nagyurat, akinek történetesen Maevanai gyökerei vannak és lázadóként menekült el 25 évvel korábban onnan. Ahhoz pedig, hogy újra királynő ülhessen a jogos trónon, szükségük lesz Briennára és az ő felmenőitől szerzett emlékekre, hiszen azon férfi rejtette el a "királynőcsináló" Éjkorány kövét és a Királynő Kánonját. E kettő nélkül nincs királynő. 

Meg is kezdődik a lázadás tervezése és hosszas - úgy jó három hónap - múlva lesz csata is, de, hogy ne legyen olyan egyszerű, mint amilyen visszakerül a képbe Brienna mestere Cartier, akiről kiderül, hogy egy szintén 25 évvel ezelőtt lázadó lordnak a fia, aki bár kiakart maradni a sztoriból mégis beszáll a buliba és ott találkozik újra mester és tanítványa. Persze senki se tudja ezt rajtuk kívül, de azért eléggé meglepődnek az első pillanatban, de könnyen és gyorsan rázódnak bele a lázadás további teendőibe. 

Ez most így elég káoszosan hangzik, igaz? Mert amúgy nekem is az volt, hogy mindent pikk-pakk megoldottak, mindenkinek minden tök természetes és egyértelmű volt, pedig általában nem fekete vagy fehér valami. Érződött, hogy az írónő első könyve volt. Nem tudtam egyik szereplőt sem úgy kifejezetten a szívembe zárni vagy annyira megszeretni, hogy sajnáljam, ha meghalna. Negatív karakter is csak egy volt, akit utáljak, de ő tényleg gonosz volt. Nagyon gonosz... Rian. Brr.

Elfogadlak és szeretni foglak Brienna MacQuinn, az árnyékodat és fényedet, mert kihívtál engem, rabul ejtettél engem. Nem kívánok mást, egyedül téged.

 

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ 

Nem érzem úgy, hogy elolvasnám a második kötetet, nekem elég kereken lezárta az egész történést az írónő, de évek múlva még bármi előfordulhat. Bár, nem vettem meg, nem fogok vele szemezni a könyvespolcon. 

Viszont... Amit ebben a könyvből át tudnék emelni, hogy a napjainkban mennyire helytálló is lenne:

- A nők erősek, nincs párjuk és úgy vigyázunk a lány gyermekre is, mint amennyire a fiú értékes! Hiszen mindkét nem szülöttje értékes.

- Ha valakit családodba fogadsz, akkor az életed árán is megvéded!

- Nem mindenki hoz rossz döntéseket generációkon keresztül, egyszer megtöri a rosszat és jóvá teszi, amit az ősei tönkretettek. 

- A kutya tényleg az ember leghűségesebb barátja.

Olvass tovább!

Lynn Painter - Jobb, mint a filmeken

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb Lynn Painter regényt. Valóban látom, hogy miért szerették mások is olvasni, annyira kedves a lelkemnek ez a történet, hogy bátran ajánlom bárkinek! Jó, azoknak, akik szeretik a romkom könyveket és a limonádé, de édes történeteket.

– Nem csinálunk mi is egy ilyen listát? 
– Utállak. 
– Dehogy utálsz.

Tulajdonképpen az egész történet egy újabb gimis szerelemről szól. Adott egy lány: Liz és adott egy fiú, akiért gyerekkora óta rajong és visszatér a városba & a gimibe. Természetesen a fiúnak ő még mindig a kicsi Liz a gyerekkorukból így nehezen veszi észre, hogy kivé vált ez a lány. Ezért szükség van egy "szárnysegédre", aki hozzájárul a sikeres összehozáshoz. Liznek van egy szembe szomszédja, Wes. Ezzel a sráccal gyerekkoruk óta ki nem állhatják egymást... folyton ugratja, egyfolytában "bántja" őt. Mint az oviba a gyerekek, ha tetszik nekik a másik. ;) Ha ezen a gondolatmeneten megyünk tovább, nos nem kell spoilereznem, hogy mi fog történni! Wes segít a kicsi Liznek, hogy megszerezze álmai pasiját, csak arra nem gondol az egyik, hogy a másik mit érez. 

Van benne szomorú szál is, de nem mondanám, hogy megsiratott a könyv. Pedig sokan írták, hogy a végén pityeregtek, pedig nem volt rá ok. Valóban egy nagyon kedves, szép kis szerelmi történet és van benne potenciál, hogy a legtöbb romkom között ez legyen A romkom számomra idén, de azért nem sírtam. Várom már azt a könyvet, amelyik eléri ezt nálam, de egyelőre sem itthon, sem a listámon nem nagyon szerepel ilyen. Talán a Halott Romantika, aminél szintén sokan mondták, hogy sírós a vége, meglássuk. :)

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Szerettem, nagyon szívmelengető történet és egy picit visszarepített a saját gimis éveim emlékébe, mert szerintem én is így repestem egy-egy sms-től amit egy olyan fiútól kaptam, aki tetszett. A lélektani háttere is pont annyira volt lelkizős, amennyire szükség volt rá. Mostohaanya-anya szerepek boncolgatása és az egy-egy fél érzései szerintem szép volt tálalva. Meg is lehetett érteni a főszereplő érzéseit, még akkor is, ha te magad nem ebben a cipőben jársz. A karakterek igazi mai kölykök a szó minden jó értelmében, akár Te magad is lehetnél az egyik. 

 

Megvontam a vállam, és arra gondoltam, mennyire szerettem hallani a Jóbarátok részeit Apa szobájában. Ő és Anya annyiszor nézték azt a sorozatot az ágyból, hogy olyan lett számomra, mint egy altatódal, egy hang, ami a korai gyermekkorom látványait és illatait idézte fel.

Mini fun fact: volt egy osztálytársam, akinek a vezetékneve Buxbaum volt, mint a könyvben szereplő Liznek is. :)

Olvass tovább!

Lynn Painter - Újra meg újra

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet idén. Kicsit büszke is vagyok magamra, mert két hét alatt végeztem Lynn Painter - Újra meg újra című könyvével. Könnyed, nyári kis romantikus, amiről szeretnék picit írni, de nem ígérem, hogy nincs benne spoiler! 

- Könnyebb azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.

- De ez nem emészti fel a lelkedet?

Laura Thalassa könyvsorozata után valami könnyedre vágytam, ami igazából eteti magát olvasás közben. Már régóta be szerettem volna szerezni bármelyik Lynn Painter könyvet, szóval a Vinteden vettem egyből hármat. Ami azt illeti nem tudtam, hogy melyikkel kezdjem így kisorsoltam. 

Egy nagyon kedves kis történetet kaptunk egy kis csavarral, amit igazából a hátulján már elspoilereznek, szóval talán én se mondok újat, hogy Emilie a 17 éves gimis csajszi, akinek az élete jelenleg tökéletes és remekül működik elkezdi Újra meg újra élni a legborzalmasabb Valentin napokat. Az univerzum valamiért azt szeretné, hogy tanuljon belőle és emiatt elkezd azon agyalni, hogy min kellene változtatnia, hogy tovább léphessen február 15-re.

Mint minden romantikus könyvben itt is felbukkan a rideg, mogorva, senkivel sem barizós helyes srác, aki esetünkben csak úgy tűnik, mintha maga lenne a megtestesült veszély... mert egyébként kenyérre lehet kenni és ha nem fikció lenne én is fülig belezúgtam volna egy nap után. Még jó, hogy Emilienek volt pár Valentin napja, hogy belezúghasson. 

Tetszettek a történetben a nem megszokott klisék és az NKK nap, amit kitaláltak a fiatalok, hogy mindent szabad és csak a mának élnek. :) Aranyos sztori a sztoriban keletkezett.

A boldogság olyan, mint egy lebegő, képlékeny valami, amihez lehetetlen ragaszkodni. Rohadtul megfoghatatlan. Néha szerencséd van, és megkapod, de csak idő kérdése, hogy mikor csúszik ki újra a kezedből.

Összegzés: 

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ 

Szerintem ezt a kis könnyed olvasmányt mindenkinek érdemes átfutnia, mert nagyon szép karakterfejlődés van megírva egy kedves történeten belül. Persze ha nagyon akarom van mélysége. A magány taglalása és az egymásratalálás kifejezetten szépen van becsomagolva. 

Ugyan meglehet, hogy így harminc felett már túlkoros vagyok a gimis szerelmi sztorikhoz, de tényleg jól esett picit ez a  történet. Nyárindító olvasmánynak szuper volt, főleg, hogy télen játszódik egy egyébként is hideg-havas helyen, legalább olvasás közben nem izzadtam gondolatban. :)

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Én még soha...

Kedves Naplóm!

Újra az a megtiszteltetés ért, hogy elolvashattam Sára új könyvét még a megjelenés/bejelentés előtt. Nem is tudom, hogy hol kezdjem... nagyon szerettem. Igaz, eddig mind a négy könyv nagyon tetszett és most ezt nem azért írom, mert fényezni kell/akarom/szokás az írókat.

Idén nyárra különösen ajánlom az új könyvét, aminek az Én még soha... címet adta. Biztos ismeritek azt a játékot, amikor valaki ezzel a felütéssel kezd egy mondatot és úgy fejezi be, amit még tényleg nem csinált/tett/mondott így a többiek általában ha megcsinálták inni kellett. Ezt a játékot ültette át egy igazán izgalmas nyári kalandba. Ugyanis ezen felütéssel egy feladat kezdődött (amit garantáltan) nem csinált még meg az emberlánya, azaz Olive. Két nézőpontban játszódik a történet, már ez önmagában ad egy kis pluszt az egészhez, amitől még izgalmasabbá válik a sztori. 

– Hallgass már el! – motyogja, ahogy tekintete a mellettünk húzódó félszigetet figyeli.

Hirtelen felcsillan a szeme és gonoszul rám mosolyodik. Ajaj. Ez fájni fog... – Megvan!

– Mi...

– Csss! – int le. – Én még soha nem hallgattam egy teljes napon át.

– Azt elhiszem... Várj, micsoda? – bukik ki belőlem.

– Csak, hogy mindenkinek legyen egy nyugodt napja – rántja meg a vállát elégedetten.

Diadalittas arcának látványától elvesztem a józan eszem. Rászorítok a kovácsoltvas korlátra, és minden erőmet felhasználom, hogy ne tűnjek idegesnek, de érzem, hiába igyekszem, az arcomra van írva minden.

Olive egy kedves, segítőkész, mindent feláldozik a barátaiért egyén. Akinek vannak stiklijei... de kinek nincs? Ámbár nála a hipochondria kéz a kézben jár a rögeszméivel. Ami kis mennyiségben aranyos, nagy mennyiségben viszont már orvosért kiált! Így esik meg az is, hogy Olive bármennyire nem szeretne részt venni azon a születésnapi nyaraláson - amit Brad a legjobb barátja kért egy apropó révén - mégis elmegy, hiszen az orvos is azt tanácsolta, hogy jó lesz neki... Csupán egy a bökkenő, hogy Brad ikerfivére is ott lesz - lévén az ő szülinapja is - de Olive és Blake elég régóta szívből gyűlölik egymást.

A kényszeres lánynak muszáj lesz beadnia a derekát bizonyos tekintetben, hogy túlélje ezt a hetet.

Blake, a zárkózott szívtipró igen jól mulat a kialakult játékuk során és nem titkolt szándékai között szerepel az, hogy minél kényelmetlenebbé varázsolja a lány velük töltött idejét. De arra senki sem számít, hogy a nagyképű anyuci kedvence igazából nem is annyira modortalan. Sőt, egészen elviselhető és figyelmes?!

A bonyodalom nyilván ott kezdődik el, hogy a két ősellenség magában tipródva találkozik olyan érzésekkel, amiknek nincs helye. Vajon egymásra találnak? Hát, amennyire fújnak egymásra, ez még nem eldöntetett... de tudjuk, hogy ha valakit utálsz az igazából nem áll messze attól, hogy szeresd.

Remek mellékszereplőink vannak, Emily egy igazi Paul Coelho tud lenni és a fun fact, hogy már szerepelt korábban Sára könyvei egyikében. Ami pedig tovább pörgeti az agytekervényeinket, hogy még számos - nem névlegesen említett és név szerint említett - visszatérő elem/személy szerepel a könyv folyamán, amit a figyelmes olvasók felfedezhetnek. Bevallom, nekem sem volt mindegyik egyből meg.

– Engem akarsz?

– Igen – bólint.

– Miért? – döntöm oldalra a fejemet.

– Mert nélküled fulladozom. Csak melletted tudok rendesen lélegezni.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenki számára, aki szereti a vicces, romantikus -mert egyébként az!- és fordulatos regényeket. Aminek bár nincs misztikus titka, mégis olyan csavarral van -duplán- megbolondítva, hogy ennyire még nem izgultál egy történet során! 

Komfort olvasmány, amit ha épp nincs kedved azokhoz az olvasatlan könyveidhez, amik a polcon sorakoznak: előveszed. Ha szomorú vagy, mert dobtak: előveszed. Ha boldog vagy és egy könnyed olvasmányra vágysz: előveszed. Nyaralás alatt olvasni ezt a könyvet: kötelező! Főleg ha esetleg pont Franciaországba mész.

Olvass tovább!

Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív

Kedves Naplóm!

Sikerült befejezzem Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív című kötetét. Valahol sejtettem, hogy tetszeni fog és nem fog tetszeni. Ez egy fura kettősség, bár még nem választottam rajongó tábort, hogy melyik felé húzok jobban. Egyszer olvasni jó volt, de hogy újra elővegyem, azt már kevésbé gondolom reálisnak.

Alapjáraton már a Caraval trilógia is ilyen két érzéssel olvastatta magát. Az első kötetnél nagyon szerettem és így lett egyre kevésbé kedvelt a számomra, mert sok mindent kidolgozatlannak, kevésnek gondoltam. Meg persze volt olyan főszereplő, aki nagyon idegesített.

Az igazság gyakran keserű, kiváltképp, ha valaki már belekóstolt az ízletes hazugságokba.

Valamilyen szinten izgalmas volt. Mert Jack titokzatos keresés és eljutása odáig nagyon érdekes volt. Az, hogy ki volt végül az egész történetben a "rosszfiú" nem lőném le, de mindenképpen ígéretes cselszövés kerekedik belőle ha most fogod olvasni. ;) 

Evangeline karaktere tetszett, bár nehezen tudom elképzelni, hogy egy harcias, szinte már Amazon szintű igazságérzettel rendelkező lány néha így félszeg kis ártatlan, hiszékeny nyuszi lesz. Nekem ez a kettősség nem fér össze. Kivéve, ha bipoláris a karakter, de erről ugye nincs szó. A reménytelen romantikus alkata emlékeztet Scarlett karakterére és úgy alapjáraton is nagyon emlékeztet erre a karakterre. Sok mindent tudnék mesélni, amiben egyeznek.

... mindketten önfeláldozóak, főleg ha a családjukról van szó,

... mindketten harcias amazonok az idegenekkel aztán beleszeretnek,

... mindketten reménytelenül romantikusak és folyton álmodoznak,

... mindketten kapják a hideget a mostohaszülőktől,

... mindketten folyton bajba kerülnek, akit mindig egy jóképő férfi ment meg,

... mindketten lesznek valakik.

Alapjáraton ez a kötet úgy is Jacksről szól, akinek legalább elég sok háttérsztoriját megismerjük. Úgyis hiányoltam, hogy a Fátumokat megismerjük jobban, most legalább terítéken van egy. Csak az a baj, hogy korábban is ez az egy volt terítéken. Sebaj, leglább találkoztunk még másikakkal is. Ez már önmagában nagy piros pontot érdemel.

Tudta, hogy egyesek szerint ez ostobaság, de irgalmatlanul nehéz kiszeretni valakiből, amikor nincs más, akit szerethetett volna helyette.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ 

Ha te nagyon szeretted a Caraval sorozatot, akkor oda meg vissza leszel ettől a kötettől - meg valószínűleg a következőktől is - de aki korábban is kétes érzéseket táplált a történet iránt, most sem fogja megtalálni a megvilágosodás. Ettől függetlenül semmiképpen se hagyjátok ki! Lehet izgulni azon, hogy ki-kivel van és mit fog következőnek tenni, miért akkor és ott bukkan fel valaki és a legfontosabb, hogy ki miatt is indul el Jacks szíve.

Olvass tovább!

Vanessa Len - Only a Monster

Kedves Naplóm!

Befejeztem az idei év első könyvét, szuper gyors vagyok! :)

Ami ennél is jobb, hogy egy nagyon jó kis könyvvel sikerült kezdenem 2024-et. Vanessa Len Csak egy Szörnyeteg című könyvével. Ez a sorozat (vagy duológia) első kötete volt és reméljük minnél előbb lefordítják és kiadják az Only a Hero című 2. kötetet. Anassa kiadó, remélem olvasod. :)

Nem változtathatunk azon, amit tettünk – magyarázta a fiú –, de… nem kell azoknak lennünk, akikké változtattak minket.

Egy igazán magávalragadó történetről beszélünk, ahol tényleg a szörnyetegeknek szurkol az ember. Hiába a sztereotípiák és fordítva kellene. Számomra nagyon jó volt a tudat, hogy létezik még olyan könyv, amiben (tudjátok a szokásos szenvedésem ezen) nincs szex és olyan szintű brutalitás, mégis élvezhető. Szóval, hogy története van, ami miatt tovább akarom olvasni. Nincs bajon továbbra sem az erotikus tartalmú vagy arra hangsúlyt fektetett könyvekkel, szoktam olvasni, de általában nem amiatt szeretném.

Megpróbálom spoiler mentesen megírni ezt a kis szösszenetet, de nem ígérhetek semmit. Nem vagyok jó ebben a "nem mondok semmi olyat" dologban.

Egy nagyon kedves kis urban fantasyba csöppenünk, ahol különféle családoknak különféle képességeik vannak. Ezért is nevezik őket szörnyeknek. Adott egy lány, aki félig ember és félig szörny és neki hirtelen helytkell állnia. Adott egy fiú, akipedig a hős szerepében tetszeleg és úgy gondolja, hogy a szörnyeknek veszniük kell, mert csak ártanak a világon élő embereknek. Na jó, nem megy spoiler nélkül. Miképp meséljek egy könyvről, ha ki kell hagynom a lényeget?! Tudom, ahhoz, hogy valaki elolvassa muszáj úgy írni, hogy ne legyen spoiler, de rájöttem, hogy ez a blog ez a saját kis naplóm, szóval alapjáraton magamnak írom. Szóval...

A fiú és a lány egymásba szeret. Modernizált Rómeó & Júlia egy kicsit, de van benne csavar, ami miatt nagyon tetszett. Főleg, hogy a végén... jó ezt nem fogom azért lelőni. De a vége nagyon jó.

Joan egy kedves fiatal lány, akinek átlagos tini problémái lesznek, egészen Az estéig. Onnantól sokkal nagyobb problémája lesz és menekülnie kell másik korszakba, amit még nem is tud hogyan kell. De van segítség egy olyan család sarja által, akik amúgy gyűlölik egymást (nem ez a Rómeó & Júlia rész) most mégis összedolgoznak, mert a srác Aaron már tud valamit, ami számunkra csak a könyv vége felé fog kiderülni.

Tetszett, hogy kiderült a Hősről is aránylag sok olyan dolog, ami miatt reménykedni kezdett az ember, hogy talán még jól is elsülhet ez az egész. Igaz a könyv több, mint feléig nem a kedvencünk, sőt, nem is igazán értjük, hogy az elején miért lehetett sajnálni, amíg ki nem derül, hogy Nick a hős. Amúgy rájöttem, hogy ez ilyen félig spoiler mentes meg spoileres, mert elég zavarosan írom le...

Te vagy a hős, én pedig a szörnyeteg – suttogta. – Ez a történet mindig csak egyféleképpen érhet véget.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Nagyon megnyerő volt a történet, és nem is számítottam rá, hogy ennyire olvastatni fogja magát. Szerettem, hogy a főszerepben a történet volt, nem egyéb más dolgok így bátran ajánlom olyan tizenéveseknek is, akik szeretnének kilépni a gyermekded fantasy világából egy kicsit felnőttebb világba. 

A karaktereknek van egyéniségük, egy bizonyos jellemző, amivel kapcsolatban ők jutnak eszünkbe nem pedig még másik három. Karakterfejlődésben Nick a legjobban felépített, persze Joan és Ruth is előkelőhelyet foglalnak el. Meg persze Tom. Meg igazából Aaron is. Mindenki.

Olvass tovább!