Kővágó Sára - Kétségek

Kedves Naplóm!

Befejeztem Kővágó Sára - Kétségek című könyvét. Igen kevés magyar írótól olvastam eddigi éveim során, de be kell vallanom, hogy most jól esett a tudat, hogy magyartól olvasok. Miért is? Eddig amilyen könyvekkel próbálkoztam nem túl jó élménnyel zártam. Egyedül Vass Virág könyveit szerettem korábbról illetve Tisza Katát is olvastam egy időben, de most már túl nyomasztónak találom a könyveit.

Józanul olyan könnyen húzok falakat magam köré, könnyedén visszautasítok bárkit, de ha iszom, leomlanak a védőbástyáim. Könnyebb megnyílnom, beengednem a másikat.

Igyekszem spoiler mentesen írni róla, de az a baj velem, hogy ez általában nem megy. Szeretek kitérni dolgokra, amitől elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le valami fontosat... de megpróbálom.

Első körben megfogott már a borítója a könyvnek (ahogy az írónő másik könyvénél is a Római ajánlatnál). Emlékszem amikor először láttam az instán a könyveit írtam is neki, hogy bár nem olvastam de gratulálok a csodálatos borítókhoz. Egyből megakadt a szemem, hogy mennyire össze van rakva és csodálatos a grafikai kivitelezés! Ott döntöttem el, hogy mindenképp elolvasom. Nem ajnározni szeretném Sára könyvét, egyszerűen a jó olvasásélmény azt váltotta ki, hogy minden apróság miatt tudok szépeket írni... 

Könnyed hangvételű, gördülékeny olvasást kínál a sztori, nagyon mai és nagyon jól bemutatja a címéből fakadó kétségeket, ahogy megannyian rágódunk a sajátjainkon. Összetett karakterekkel találkozunk végig és szinte csak a legvégén derülnek ki olyan fontos tudnivalók. Végig úgy éreztem, hogy akár én is lehetnék Eliza, pedig sem a családi sem az anyagi hátterem nem azonos vele, mégis tudtam azonosulni a főszereplőnkkel. Arról nem is beszélve, hogy már a könyv elején beleszerettem a "rosszfiúba"... a végére pedig kivégeztek, mert én is annyira vágyom valakire, aki ennyire szeret valakit. - Semmi panasz, a férjem szeret, mielőtt valaki azt hinné, hogy nem. Egyszerűen csak a könyves szerelmekre vágyunk mindannyian és ha beleéled magad, akkor elvesztél és belehaltál a szerelembe. Amúgy is az ilyen srácokra bukom tini korom óta, szóval... 

A szívem hevesen dobog, olyan, mintha mindenem darabokra hullana.

Most inkább érzéseket írok le, mint, hogy a karakterekről beszéljek, hogy melyik-milyen volt számomra. Mindegyikőjüket szerettem. Clair mindenlében-kanál típusát, Colint a mintafiút, Isaacről talán ne is beszéljünk, mert ha írnom kéne róla, akkor mindenki azt hinné, hogy fizettek ezért a bejegyzésért.

Bennem is megannyi érzés zubog, főleg mert elég friss a befejezés még bennem. 

Ahogy Elizát néhol megalázzák és ő csak tűr és tűr nagyon tudtam sajnálni. Mindig csak egy lapáttal tettek rá, ahogy a történet haladt előre. Valahol átéreztem, amiket ő megélt, mert bár voltam hasonló cipőben ebben a helyzetben senki sem tud mit kezdeni magával csak tépelődik, hogy vajon jogos volt? Szerettem volna megölelni ott és akkor, hogy ez nem így van, ezek ostoba emberek. 

Ahogy a családja teszi, ahogy idegenek teszik. Annyira életszagú volt az egész történet, hogy tényleg úgy éreztem egy vagyok vele így olvasóként. 

Túlságosan megértetten az egészet, nap mint nap ezekkel szembesülünk, hogy márpedig létezik rideg picsa elég sok a mai világban, aki csak arra vár, hogy Te valamit elronts és ő tudjon rajtad nevetni. Igenis létezik olyan férfi, aki mindent megtesz érted még akkor is ha erősen tiprod a lelkét pedig őt szereted a világon a legjobban. 

A spicy jelenetek is egészen jól voltak összerakva még számomra is, aki már kinőtt abból, hogy arról olvasson, ahogy könyvekben szexelnek. Valahogy nem szeretem, legalábbis ha hosszasan és mélyrehatóan írnak róla. Tiniként Laurell K. Hamilton könyveket olvastam, amiben a szex fő szempont volt és nem volt olyan fejezet, ahol 1-2-3-többen ne lettek volna... úgyhogy azóta egy kissé irritál, ha a kelleténél is több van leírva, mint amennyit alapjáraton befogadok olvasás közben. Nem lettem prűd csak jobb szeretem magát a történetet olvasni mint a ponyvát. 

Utálom, hogy ilyen hatással van rám, utálom, hogy zavarban vagyok tőle és utálom, hogy képtelen vagyok bármit is tenni ellene.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenkinek, aki szereti beleélni magát olvasás közben és úgy nézni a történet haladtát, mintha csak vele esne meg. Azoknak, akik szeretik a rosszfiúkat, akik mélyen legbelől a legérzőbb kisfiúk, de persze ezt csak akkor mutatják ki, ha már nincs mit veszíteni. Akik egy könnyed történetre vágynak, de szeretik, ha van benső tartalma és nem csak egy lufi az egész. A mondanivaló ott van a sorok mögött!