Laura Thalassa - The Emperor of Evening Stars: Az Esti Csillagok Császára

Kedves Naplóm!

Még 2023-ban sikerült befejeznem és ezzel teljesítenem az éves tervem, miszerint 12 könyvet, ami havi 1-et jelent elolvassak. Decemberben befejeztem Laura Thalassa Az Esti Csillagok Császára című kötetet, ami igazából egy kiegészítés a már meglévő 2 után és a befejezés előtt. Először féltem tőle, hogy nagyon kis vékony kötet és mit fog tudni adni a történethez, de pozitívan csalódtam!

A szívem egyre jobban összeszorul. Úgy képzelem, hogy így érezheti magát egy csillag, mielőtt kihunyna; mintha minden, amit szeret, és minden, ami valaha volt, befelé szorítaná, és kipréselné belőle az életet.

Kifejezetten kellett ez a kis vékony kötet így a befejezés előtt, mert nagyon sok minden értelmet nyert számomra a karakterek előélete és jellemfejlődése végett. Illetve be kell vallanom, nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem volt benne szex. Már túl sok könyvnél központi szerepet játszik, hogy olyan erotikus tartalommal legyen felruházva, hogy te magad is belepirulj. Persze, akkor olvasson az ember klasszikust... de hát ha egyszer nekem azok meg túl unalmasak?! De mindegy is, mert nem ez a lényeg.

Tetszett, hogy megismertük Des hátterét és kibontakozhat így majd a tökéletes befejezés, miszerint remélem, hogy végérvényesen megnyekken az apja. Még nem olvastam a Dark Harmony-t, szóval senki se spoilerezze le nekem! :)))

Amúgy pedig, szívesen olvastam volna egy hasonló vastag kötetet Callie szemszögéből is ebből az időszakokból. A mostohaapja időszakából, amikor Des eltűnik... ilyenek. Mert igen, tudom, kaptunk az első kötetben az utóbbinál néhány morzsát, de alapjáraton nem volt meg az a "Úú, Aa" hatás tőle. Szerettem volna olvasni a belső vívódásáról. 

Sok mindent nem fogok leírni, mert akkor spoiler lenne az egész bejegyzés, viszont mindenkinek el kell olvassa a befejezés előtt. Ez nem ilyen ajánlott elolvasni, hanem el kell olvasni kötet.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

 

Olvass tovább!

Shea Ernshaw - The Wicked Deep: gonosz mélység

Kedves Naplóm!

Sikerült egy újabb könyvet befejezzek még 2024 előtt. Az éves listámban 12 könyv szerepel (már akkor tudtam, hogy ennél többet úgysem fogok tudni elolvasni a munka, Sári és minden más mellett) és már a 11. könyvnél tartok. Egy aránylag rövidebbet választottam a hátralévő időre, amit remélem az ünnepek alatt sikerül majd befejezzek! :)

Ez a könyv nem más volt, mint Shea Ernshawtól a The Wicked Deep - gonosz mélység. Miután letettem felszabadultam a moly.hu-ra és elkezdtem az értékeléseket olvasni. Valamiért mindig érdekel, hogy másokat miképp érint egy könyv, mert általában én fordítva vagyok bekötve. Ez nagyjából most is így volt. Sokan írták, hogy hát nem volt egy nagy kaland meg lehetett volna így-úgy... én viszont szerettem. A könyvet alapjáraton 14 éves kortól ajánlják, ergo ha valaki 20-30 éves fejjel olvassa ne várjon tőle szerelmi mindenbele és körmönfont szupervéres történetet. Szerintem.

SPOILER VESZÉLY

A történetünk egy csendes, mindenki ismer-mindenkit városban játszódik. Az év 95%-ban nem történik semmi különleges viszont van pár hét, amikor a világ is kifordul önmagából. Sparrowba még 200 évvel korábban élt 3 csodagyönyörű testvér, akiket megvádoltak boszorkánysággal és a tengerbe fojtottak. Ez a szomorú, tragikus eset szétszakított egy szerelmespárt és a testvérek véres bosszút esküdtek miután az első halál-évfordulójukon visszatértek három helybeli lány testében. Onnantól kezdve hullottak a férfiak!

Boszorkányság vagy mágia? Alapjáraton a testvéreknek nem volt semmilyen képességük, nem születtek boszorkányoknak (még ha annak is kiáltották ki őket földöntúli szépségük és kacérságuk miatt). Viszont a történetünkben jelen van a mágia, mint a fantasy egyik eleme. Talán emiatt is várta mindenki azt, hogy valami brutálisan komoly fantasy kerekedik majd a könyvből... Maga a történet, annak legendája a nővérekkel kapcsolatban szerintem nagyon egyedi, nem igazán találkoztam hasonlóval más könyvben még bár az is tény, hogy nem olvastam még el a világ összes könyvét sem. :) De én különlegesnek találtam. A karakterek szerethetőek voltak, nekem nem hiányzott, hogy a szerelmi részletek jobban legyenek kidolgozva, nekem elég volt ennyi belőle, az a minimál izzás, ahogy a lepkék verdesnek a gyomrukba. Tökre elég és a korhatárhoz hűen sem érzem úgy, hogy kellett volna a szex téma. Az tény valóban volt néhány fejezet, ami akár kihagyható lett volna, de melyik könyvben nem volt még?

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Összességében egy kedves és szerintem azért magávalragadó történet volt. Különleges történettel. Persze azt is olvastam, hogy sokan már a könyv felénél rájöttek, hogy ki a harmadik nővér... mindenki igazi Sherlock ugye, én meghagytam magam a boldog tudatlanságba miután először eszembe jutott, hogy ő lesz az... gyorsan el is felejtettem, hogy a végén meglepődhessek. Egyébként nem törvényszerű, hogy rájön az ember... én másra is gyanakodtam. :) 

A végén pedig nagyon tetszett, ahogy Bo és a "már nincs itt" Hazel kapcsolatáról írt az írónő. Kifejezetten szép összegző volt róla.

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Római ajánlat

Kedves Naplóm!

Ugyan ezt a könyvet is már korábban befejeztem, mint, hogy itt írjak róla, most pótolnám. :) 

Sára írásaival sokat nőtt a magyar írók iránti elköteleződésem. Nem igazán szerettem vagy olvastam sokat magyaroktól, féltem is kissé, mert nem a legjobb élményeim voltak régről. Tisza Katát és Vass Virágot olvastam, mert tetszett az írásuk, viszont másokkal ha próbálkoztam, hamar kudarcba fulladt. De lehet csak nem találtam meg a megfelelő könyveket az olvasásra, hiszen akkoriban még nem volt olyan, hogy bookstagram. Mindent egybe vetve, újra kedvet kaptam ahhoz, hogy felfedezzem a magyar írók és leginkább a mostani fiatal nemzedék írásait. :)

Spoiler veszély! Spoiler veszély! Spoiler veszély!

Alapjáraton ajánlanám mindenkinek, hogy a könyveket egymás után olvassák ne pedig össze-vissza, mert van benne egy apró csavar, amit én annyira jó olvasás élménnyel éltem meg, hogy mai napig emlegetem. Ugyan én nem sorba haladtam, hanem 2-3-1 sorrendben, de a 2-3 között vettem észre és Sára elárulta, hogy a 2. könyvben is van utalás az 1 könyv szereplőire. Mert igen, ez a pici apróság, hogy minden következő részben cameo szerepben tetszelegnek az előző könyv két főszereplő párosa. Egyszerűen imádtam, még nem olvastam olyan írótól, akinek ilyen zseni ötlete támadt. Pedig egyik könyv sem hozható összefüggésbe a másikkal, de annyira bele illik mindnél az a kis plusz.

A Római ajánlatban megismerünk egy elsőre félénk, könyvmoly lányt, aki szürke kisegérnek tűnik. Nem a legizgisebb a munkája, a kapcsolata is eldöcög és persze a mai kor modern nők sebeivel van felruházva, ami nem más, mint az önbizalomhiány és a kényszeres megfelelés mások számára, hogy szeresség, hogy értékes legyen.

Mintha az, hogy valaki értékes mások szeretetétől függne... persze nem mondom, hogy én mondjuk nem éreztem ezt a betegséget soha az évek során. Mert de. Viszont ki lehet belőle lábalni! Erre jó és szinte élő példa, ahogy Sára megírta. Találó volt, hogy egy összeomlott világot egy másik földrészen építi ujjá Sophie a főszereplőnk. Ha tehettem volna annó, én is messzire mentem volna, mert arányaiba véve úgy sokkal könnyebb elfelejteni a rosszat, túllépni és önmagunkra koncentrálni.

Tetszik, hogy a főhősnőnk erős és igazi amazonná válik a kötet végére, mert ez a jellemfejlődés (ami, amúgy korábban megvolt benne, csak az a fránya ex elnyomta) újra megvalósul sok nőnek erőt tud kölcsönözni. Egyébként abszolút ajánlom azoknak, akiknek összetörtén a szívét és úgy érzik, hogy nem érnek semmit. Esküszöm, ha akkor olvasom ezt a könyvet (bár még akkor max gondolatba lehetett) sokkal céltudatosabb és határozottabb lennék most.

Nem titok, a cím elárulja, hogy Sophie Rómába utazik leginkább munka miatt, és így éli túl a megcsalást, szakítást és minden rosszat, amit Londonban elszenvedett. Adott egy útálatos ám annál sármosabb férfi, aki a történetünk másik szereplője. Ráadásképp nem is olyan rideg, mint azt az első pár fejezetben olvassuk. Mint a hagyma (mondaná Shrek) rétegei lefejtésnél, úgy ismerjük meg a férfi karaktert is és szeretjük meg. Kalandos romantikázás, ismerkedés, könnyed családias légkör megteremtése az egész történet folyamán majd egy BUMM csavar. Stephanie démonként jelenik meg, bár annyira éreztem, hogy nem klappol valami, csak nem pont erre gondoltam. Ennek az időbeni feldolgozása is remekül van felépítve, hiszen nem egy-két hét alatt történik a megbocsájtás vagy azon szereplők őjbóli feltűnése, ami szeritem tök jó. Meg van az a bizonyos gyógyulási idő, amire mindenkinek szüksége van, hogy újra visszataláljon önmagához és újra megismerje a saját igényeit, hogy mit szeret és, hogy saját maga legyen mindig az első. Hiszen ez nem önzőség.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Nagyon szerettem ezt a történetet is és számomra visszahozta a magyar írók könyvei iránti érdeklődésem. Mindenkinek ajánlom, akinek összetörték már valaha a szívét, vagy aktuálisa össze van törve vagy csak keresik önmagukat, mert ez bizony segíthet abban, hogy megtalálják a hangjukat és erősek legyenek.

A borító amúgy is gyönyörű, de eddig mindhárom kötet borítója valami mesés! 

A kis cameóktól odáig voltam, ötletes, bár ha valakinek nem tűnik fel... nem mondok semmi rosszat. :D Olvassatok figyelemmel Kővágó Sára könyveket, mert akkor nem maradtok le ezekről a mini csoda pillanatokról. Meg egyébként is... olvassatok! :))))

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Hegek

Kedves Naplóm!

Ennél nagyobb megtiszteltetés még nem ért, hiszen Sára felkért arra, hogy legyek a 3. könyvének az előolvasója. Egyszerre voltam izgatott, ideges és túl lelkes, bár utóbbiról kiderült, hogy az tök jó dolog. A könyvről moly.hu értékelést is írtam, ami így hangzott:

Ebben a regényben kicsit komolyabb témát járunk körbe a történet segítségével, ami nagyon sok nőben fog mély nyomot hagyni. Többek közt azért, mert valamilyen úton-módon mindenki megéli a történteket. Ha nem is fizikailag, de lelkileg. A szerencsésebbek persze csak hallomásból fogják ismerni azt a szavunkat, hogy lelki-terror vagy családon belüli bántalmazás. A regény során viszont ők is átélhetik „sajnos”. Annyira életszagú és annyira igazi, ahogy Sára megírta a történetet, hogy akaratlanul is érzem a főszereplőnk érzéseit és nekem is fájnak, amik vele történnek.

Lucía karaktere egy nagyon nagy lelki felépülésen megy keresztül, aminek következtében mi is megjárjuk a poklok-poklát és bizony feltudunk ülni a felhőkre is. De nincs zuhanás esés nélkül… és legalább ennyire hatalmas fordulatokat tud tartalmazni az egész könyv. Érzed a zuhanást, majd két lábbal a föld fölött egy kicsit megtartod magad és puff a valóságban kötsz ki. És itt van nekünk Austin, aki által egy kicsit fellélegezhetünk, hiszen minden ellenére ő lehet a fény az alagút végén. A kalandok akkor veszik kezdetüket, amikor megismerjük férfi főhősünket. Talán nem árulok el nagy titkot, de ebben a könyvben is lesz szerelem, szenvedély és persze a legfontosabb összetevő: hogyan bízz meg újra valakiben és miképp add át magad neki. Semmi sem fekete vagy fehér így talán a titkok a karakterekről még nagyobb izgalommal töltik majd el az olvasót is.

Nem lehet teljesen nyugodtan olvasni, mert izgulsz. Azért, mert mi fog történni a következő fejezetbe vagy épp azért, hogy életben maradnak-e a szereplők. Igen. Ennyire hajmeresztő tud lenni egy-egy jelenet és Te végig fogod sorolni a szenteket, hogy utána minden rendben legyen. De ezt úgyis csak akkor tudod meg, ha elolvasod.

Talán spoiler mentesen így tudnám körülírni, hogy mennyire jó lett a könyv és, hogy mennyire ajánlom mindenkinek, akik valaha olvastak tőle korábbi könyvet vagy ha éppen nem, akkor itt az ideje! ;)

Amit pedig spoiler mentesen még mondhatok róla, hogy: IMÁDOM ezt a spotify lejátszási listát. 

Mindenki hallgassa meg vagy olvasás közben hallgassa, ahogy neki jólesik, de must have dolog, mert nagyon király!

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Olvass tovább!

Laura Thalassa - A strange Hymn - A szirén éneke

Kedves Naplóm!

Már rég befejeztem ezt a könyvet, de annyira nem volt időm írni róla, hogy el is felejtettem, hogy nem írtam még róla. Most befogom pótolni!

Noha már mindenki olvasta rajtam kívül, nor tudni kell, hogy gyerkőc és munka mellett még nem sikerült felfedezzem az időnyerést és olvassak a meglévő szabad perceimben. Elég ritkán akad ilyen pár perc, de amikor van, akkor igyekszem a gyorsolvasók táborát erősíteni.

Te voltál minden, amiről sosem tudtam, hogy akarom. Te voltál maga a káosz. Az elszántság. Te voltál a legtitokzatosabb talány, akivel valaha találkoztam.

Ebben a kötetben az én ízlésemhez mérten is kicsit több volt az erotikus tartalom, mint szerettem volna, úgyhogy a leíró jeleneteket átogrottam és csak az értelmesebb párbeszédeket vettem olyankor alapul. Leszámítva a tényt, hogy annyi benne a lökés és kéjes nyögés, hogy az én ízlésemnek sok, amúgy tetszett a könyv. Jó körítést kaptunk arról, hogy végső soron kiféle-miféle az Alkusz, a családi hátterének története kifejezetten jó szál volt, hogy bekerült. Na meg, hogy felgöngyölítsék az ügyet! Jó kis kavarodás kerekedett a végére, olyan fordulatokkal, aminek egy részére nem számítottam, de volt olyan, amit borítékoltam, hogy meg fog történni.

Ez most egy rövidebb, nem túl spoileres összegzés szeretne lenni, mert most sincs kifejezetten sok időm.

Callie szirén mivolta most nem sok szerepet kapott, bár volt, hogy megkellett villantani a Másvilágban, de ott se volt kifejezetten a hasznára. Des dühkitörései persze (mondhatni) érthetőek voltak, de néha már túlzónak éreztem ezt a féltem-szeretem-mindenkit megölök érte módit, de csak azért, mert a korábbi kötetben ennyire (jó, azért féltette meg minden) nem volt hogy is mondjam... idegesítően féltő.

Tetszett, hogy Callie megbarátkozott az új külselyével és elfogadta magát, megszerette azt, amivé lett, ez egy kicsit átvitt értelembe átruházható az életbe is, hogy bármi történik velünk, nos szeretni kell magunkat, még ha az elején nehéz is elfogadni. Az idő segít. Temper megjelenése meglepett, de bevallom hiányzott, hogy nincs a sztoriban, utána sem volt baromi sokszor jelen, de kellett bele. Elképzelni nem tudnék egy olyan barátságot, ahol elvileg testvéri szinten szeretik egymást és tűzbe mennének, aztán eltelik egy kötet anélkül, hogy megjelenne. Ez így volt rendben!

Egyébként meg tetszenek a hisztis királynők, mindig olyan jó nagyot esnek arcra, hogy az már zseniális. Mara is mennyire tenyérbemászó, álszent volt, mindig kell valaki, akit utálni lehet. Az előző kötetben azt hiszem nem utáltam senkit ennyire. Jó az utálat talán erős, inkább csak jól lett megírva a semleges karakter, meg bár lássuk be, hogy oké, megismertük a Flórakirálynőt, de amúgy nem vágott hanyatt engem a karakter maga. Persze, utáltam, hogy ilyen felpofozandó egy nő volt, de közben meg annyira nem számított. Mindig adott valami okot arra, hogy "meg akarjam cibálni", ahogy Callie is a kötetben.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥

Alapjáraton egy jó folytatást kaptunk, akinek pedig tetszett az első kötet, akkor ezt is szeretni fogja. Több olyan dolog kiderült, amitől értelmet nyert a történet és tetszett, hogy jobban megismertük a királyságok egy részét, az udvarait (?) a Éjkirályságnak, na meg magát Des előéletét. A 4 csillagot is csak azért kapja, mert nekem too much volt benne a ki-be járkálás Callie vaginájában. Csak, hogy szépen fogalmazzak.

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Kétségek

Kedves Naplóm!

Befejeztem Kővágó Sára - Kétségek című könyvét. Igen kevés magyar írótól olvastam eddigi éveim során, de be kell vallanom, hogy most jól esett a tudat, hogy magyartól olvasok. Miért is? Eddig amilyen könyvekkel próbálkoztam nem túl jó élménnyel zártam. Egyedül Vass Virág könyveit szerettem korábbról illetve Tisza Katát is olvastam egy időben, de most már túl nyomasztónak találom a könyveit.

Józanul olyan könnyen húzok falakat magam köré, könnyedén visszautasítok bárkit, de ha iszom, leomlanak a védőbástyáim. Könnyebb megnyílnom, beengednem a másikat.

Igyekszem spoiler mentesen írni róla, de az a baj velem, hogy ez általában nem megy. Szeretek kitérni dolgokra, amitől elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le valami fontosat... de megpróbálom.

Első körben megfogott már a borítója a könyvnek (ahogy az írónő másik könyvénél is a Római ajánlatnál). Emlékszem amikor először láttam az instán a könyveit írtam is neki, hogy bár nem olvastam de gratulálok a csodálatos borítókhoz. Egyből megakadt a szemem, hogy mennyire össze van rakva és csodálatos a grafikai kivitelezés! Ott döntöttem el, hogy mindenképp elolvasom. Nem ajnározni szeretném Sára könyvét, egyszerűen a jó olvasásélmény azt váltotta ki, hogy minden apróság miatt tudok szépeket írni... 

Könnyed hangvételű, gördülékeny olvasást kínál a sztori, nagyon mai és nagyon jól bemutatja a címéből fakadó kétségeket, ahogy megannyian rágódunk a sajátjainkon. Összetett karakterekkel találkozunk végig és szinte csak a legvégén derülnek ki olyan fontos tudnivalók. Végig úgy éreztem, hogy akár én is lehetnék Eliza, pedig sem a családi sem az anyagi hátterem nem azonos vele, mégis tudtam azonosulni a főszereplőnkkel. Arról nem is beszélve, hogy már a könyv elején beleszerettem a "rosszfiúba"... a végére pedig kivégeztek, mert én is annyira vágyom valakire, aki ennyire szeret valakit. - Semmi panasz, a férjem szeret, mielőtt valaki azt hinné, hogy nem. Egyszerűen csak a könyves szerelmekre vágyunk mindannyian és ha beleéled magad, akkor elvesztél és belehaltál a szerelembe. Amúgy is az ilyen srácokra bukom tini korom óta, szóval... 

A szívem hevesen dobog, olyan, mintha mindenem darabokra hullana.

Most inkább érzéseket írok le, mint, hogy a karakterekről beszéljek, hogy melyik-milyen volt számomra. Mindegyikőjüket szerettem. Clair mindenlében-kanál típusát, Colint a mintafiút, Isaacről talán ne is beszéljünk, mert ha írnom kéne róla, akkor mindenki azt hinné, hogy fizettek ezért a bejegyzésért.

Bennem is megannyi érzés zubog, főleg mert elég friss a befejezés még bennem. 

Ahogy Elizát néhol megalázzák és ő csak tűr és tűr nagyon tudtam sajnálni. Mindig csak egy lapáttal tettek rá, ahogy a történet haladt előre. Valahol átéreztem, amiket ő megélt, mert bár voltam hasonló cipőben ebben a helyzetben senki sem tud mit kezdeni magával csak tépelődik, hogy vajon jogos volt? Szerettem volna megölelni ott és akkor, hogy ez nem így van, ezek ostoba emberek. 

Ahogy a családja teszi, ahogy idegenek teszik. Annyira életszagú volt az egész történet, hogy tényleg úgy éreztem egy vagyok vele így olvasóként. 

Túlságosan megértetten az egészet, nap mint nap ezekkel szembesülünk, hogy márpedig létezik rideg picsa elég sok a mai világban, aki csak arra vár, hogy Te valamit elronts és ő tudjon rajtad nevetni. Igenis létezik olyan férfi, aki mindent megtesz érted még akkor is ha erősen tiprod a lelkét pedig őt szereted a világon a legjobban. 

A spicy jelenetek is egészen jól voltak összerakva még számomra is, aki már kinőtt abból, hogy arról olvasson, ahogy könyvekben szexelnek. Valahogy nem szeretem, legalábbis ha hosszasan és mélyrehatóan írnak róla. Tiniként Laurell K. Hamilton könyveket olvastam, amiben a szex fő szempont volt és nem volt olyan fejezet, ahol 1-2-3-többen ne lettek volna... úgyhogy azóta egy kissé irritál, ha a kelleténél is több van leírva, mint amennyit alapjáraton befogadok olvasás közben. Nem lettem prűd csak jobb szeretem magát a történetet olvasni mint a ponyvát. 

Utálom, hogy ilyen hatással van rám, utálom, hogy zavarban vagyok tőle és utálom, hogy képtelen vagyok bármit is tenni ellene.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenkinek, aki szereti beleélni magát olvasás közben és úgy nézni a történet haladtát, mintha csak vele esne meg. Azoknak, akik szeretik a rosszfiúkat, akik mélyen legbelől a legérzőbb kisfiúk, de persze ezt csak akkor mutatják ki, ha már nincs mit veszíteni. Akik egy könnyed történetre vágynak, de szeretik, ha van benső tartalma és nem csak egy lufi az egész. A mondanivaló ott van a sorok mögött! 

Olvass tovább!

Genevieve Gornichec - A boszorkány szíve (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet, ami nem más volt, mint A boszorkány szíve Genevieve Gornichectől. 

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, mert a skandináv mitológia minden istene is szerepelt és bár nem vagyok benne jártas és a Marvel Univerzuma nem egy jó infótalaj... de ez a könyv és, amit eddig tudtam a skandináv dolgokról jócskán ütik egymást. De az írónő ebből doktortált, szóval biztosan tudta, hogy mit csinál. :) 

Azt hiszi, minden úgy történik, ahogy ő akarja, ahogy mi akarjuk, én pedig irigylem a tudatlanságát.

Az igazság az, hogy egyszerre élveztem a könyvet és volt baromi "nyögvenyelős". Nagyon lassan haladtam vele és nem azért, mert Sári nem hagyott olvasni (bár ez is benne van) hanem mert az írásmód nem olyan volt, mint megszoktam. Nem állt rá az agyam olvasás közben és picit nyersnek éreztem. Na nem a szöveget, mint szavak, hanem mint körítést. Egyszerűen volt fogalmazva és valamiért hiányérzetem volt. Mire eljutottam a történet háromnegyedéig, eltelt 2 hónap, pedig tényleg mindig ezt olvastam. Addig száraz volt, nem sok történéssel. Voltak benne érdekes dolgok, mint, hogy a boszorkány miféle "szörnyeket" szült férjének, de ettől eltekintve (és persze tudatában annak, hogy ez mítikus történet, tehát teljesen helytálló ez is) inkább volt történetlmi könyv, mint fantasy. Ami persze nem baj. Picit nekem Stacey Halls - Familiárisok című könyvére hajazott. Mint írás stílusában és mint kategóriában is.

A karakterekről: 

Gullveig / Angurboda: Történetünk főhőse, a boszorkány. Személyiségre nem mondanám, hogy egy erős karakter lenne. Peding, mint kiderül, ő a legtökösebb az egész földön, mindenki közül csak ő képes A mágiára. Mindenki más eltörpül mellette, hiszen ő volt az, aki 3x is visszatért a halálból. Illetve, meg sem halt. Ahogy zajlanak a történések azért képet kapunk róla, hogy annyira nem gyámoltalan és szende, mint azt elsőre gondoljuk. Tulajdonképpen egy magának való nő, aki vágyik arra, hogy szeressék és azért mindent megtenne. Persze mindezt nem mutatja ki. Érzelmileg sebezhető a későbbi sztoriszálon pedig mint anya ismerjük meg, hogy mennyire elhivatott, kitartó és odaadó. Mindent megtesz a gyerekekért! Amikor pedig elveszik tőle őket, és bisszatér, igazán badass lesz belőle.

Loki: Nem kell bemutatni, ahogy a filmekből ismerjük, úgy itt is hozta a formáját. Mindenkit átejtett, megviccelt, kihasznált, amolyan "teljesen rendben van" szinten. Ami furcsa volt (bár tudjuk, hogy a filmekben mindenki olyan, amilyen szereplőt válogatnak a szerepre), de valamiért meglepett, hogy szőke. Úgy megszoktam a tudatát, hogy fekete haja van, mint a színésznek...

Skadi: Nos az elején nem voltam azzal tisztában, hogy ez a szereplő nő. Valószínűleg elsiklottam afelett, amikor először leírták és már a könyv bő felén túl voltam, amikor tudatosodott, hogy ez a szereplő egy nő. Meglepődni nem lepődtem meg, amikor bejött a képbe az, hogy kibe szerelmes, akkor már sejthető volt, de amennyire nem vagyok oda könyvekben olvasni erről annyira nem zavart egyáltalán. Nem volt too much.

Főleg ők voltak úgy a főszereplők, persze voltak mellettük még páran, akiknek fontosabb szerepük volt, mint a gyerekek vagy épp a nőstény farkas, akinek úgy istenigazán nincs neve. Plusz Sigyn, Freya, Ódin, Thor ... mindenkit felsorakoztatott. 

Viszont azt mindenképpen ki szeretném emelni, hogy a könyv utolsó 1/3-a nekem nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Amikor már történés volt és sok-sok cselekmény követte egymást. A legvége pedig kifejezetten jó volt. 

Egyszer régen, amikor az istenek még ifjak voltak, Asgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világ pereméről.

Alapjáraton kétes érzéseim vannak a könyvvel még így több nap után is. De jó volt, meg nem is. Összességében jó. :) A borító miatt vettem meg elsősorban, meg azért, mert mindenki annyira imádta olvasni, hogy úgy voltam vele, nekem is biztos, hogy tetszeni fog. Voltak, akik sírtak a végén. Én azt azért nem, talán ezért is vártam, hogy legyen végre valami... mert vártam.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a történelmi, mítikus sztorikat. Akinek rááll az agya a szárazabb történetekre vagy a lassabb cselekmény kialakulásra. Nekem picit pörgősebbre lett volna szükségem, hogy gördülékenyen haladjak vele, de így is legyűrtem. :) A mágia úgy istenigazán nincs jelen, de amit a skandináv mitológia alapján tudunk az akkori varázslatról, az viszont igen. :) A karakterektől elvonatkoztatni érdemes, mert nem olyanok, mint mondjuk a Marvel filmekben, ezt érdemes észben tartani!

Olvass tovább!

Laura Thalassa - Rhapsodik, az éjszaka királya (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Ismét befejeztem egy könyvet, ami -nem túlzok- egy szuper-zseniális könyv volt. Laura Thalassa írónőtől a Rhapsodic című könyv volt ez. Ez volt az első olyan urban-fantasy, amiben nem a szokásos vámpír, vérfarkas, boszorkány kombinációk szerepeltek főleg, hanem új fajként és nézőpontban ismerhettem meg a sziréneket és tündéreket. - Bár a Merry Gentry sorozatban levő tündérek valamennyire hajaznak az itt olvasottakra.

Parázstól hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém Desmond Flynn!

Ugyan próbálkozom én olyan ajánlót írni, amiben nem árulok el véletlenül sem olyan dolgokat, amik fontosak lehetnek a könyv szempontjából, de képtelen vagyok rá... ha már írok róla, akkor le kell írnom, nem tudok csak úgy általánosságban mondani valamit.

Szóval bocsi, jelöltem a címnél, hogy spoiler veszély áll fenn.

Tehát kérem.

Legnagyobb szerelmem az urban-fantasy így nem is kérdéses, hogy az Addie könyv után ez lett most a másik kedvencem ebben a műfajban. Sok hasonlóságot fedeztem ugyan fel más szerző könyvéből, de alapjáraton egy egyéni világot kaptunk meg általa. Szerencsére nem csak jók/rosszak oldalra van leosztva a világ, így kifejezetten szimpatikus volt.

Korábban még sosem olvastam olyan könyvet, amiben szirének is szerepelnek. Maximum érintőlegesen és azok a szokásos hableány feelinget hozták -csak gonosz köntösbe burkolva-, uszonyuk van meg rettentő velük szembe kerülni, mert férfiként egyből meghalsz stb. De ez is pozitívum volt, hogy Callie nem az ösztönből gyilkolós szirének közé tartozott, sőt, másmilyen szirénről még nem hallottunk a könyvben, így nehezen lehet ezt ekte kijelenteni. 

Maga a történet, ahogy felépült a visszaemlékezésekkel és történésekkel tökéletes volt. Kellett hozzá, hogy egy olyan összetett karaktert, mint Des megismerjünk. Bevallom Callie nem volt egy bonyolult szereplő, de ettől még imádtam, főleg a szabados felfogását és száját. Viszont Des nagyon is abba a kategóriába tartozott, akit nem tudtam elég sokáig hova tenni, hogy őt most jónak vagy rossznak kell elképzelni. Persze utóbbi nyert első ízben, aztán gyökeresen elkezdett megváltozni a véleményem róla és hát... új book-boyfriend született. Sajnálom Luc, örökké szeretni foglak és ahányszor olvasom Addie történetét, mindig te leszel onnan a chrusom, de Des most csúnyán elpicsázott, ami azt illeti... 

Karakterekről egy picit:

... Callie: A szirénünk és egyben egyik főszereplőnk. Nem túl bonyolult karakter. Rossz gyerekkor, ettől elgyötört felnőtté válás, kamaszként nincsenek barátok. Tipik elszenvedős hősnő, akit meg kell menteni. Maga a karakter egy nagyszájú, vagány csaj, akit emiatt lehet szeretni, mert hiába az előélete, mégis kívül kemény és megmutatta a világnak, hogy lehet valaki önálló és erős, hiába történt vele, ami történt. Hiányoltam azért azt, hogy mint szirén legyen valami külső jellegzetessége és ne csak a "másik énje és hangja", de ez a könyv végére azért bekövetkezett, szóval nem panaszkodom. Bár a hátára került szárnyat nem értem.

... Eli & Temper: Róluk nem sokat tudunk meg. Eli a vérfarkas, mint Callie szerelme (?) majd exeként bemutatkozó őrült. Igazából benne van a falkavezér feeling és el tudom képzelni, hogy ez a vadállat, aki amúgy nem is olyan vad egy egészen izgalmas karakter tudna lenni. Talán a következő részekből majd kiderül. Illetve Temper, a kis barátnő, egyedül neki mocskosabb a fantáziája és szája Callie-nél, de szimpi. Forever Best Friends kapocs megvan, szépen ábrázolva.

... Des: OMFG! - Lehet elég lenne csak ennyit írni róla. Szerintem mindenki tisztában lenne azzal, hogy miért csak ennyit írtam ide. De a lényeg. Egy kidolgozott, összetett és imádnivaló karakter. Minden egyes húzásával, ami legyen jó vagy rossz éppen ... engem megvett kilóra. Főleg az az oltári csavar a háromnegyedénél, amikor kiderül, hogy Callie a lelkitársa, na onnantól meg halálszerelmes voltam. Ez a lépés zseniális volt. Nem valami sima, egyszerű szerelem, amire ráhúzzuk, hogy erősebb mindenkinél és emiatt ez a nagy lamúr, hanem egy jó indok arra, hogy miért is történt minden úgy, ahogy. Picit Twilight szaga van, mert ugye ott is Jacob meg a bevésődés az valami ilyesmi lehet. De ettől eltekintve ezidáig nem ugrott be, hogy erre gondoljak. Maga a karakter, mint leírás szerinti férfi... hát igen, ő férfi. Új book-boyfriend lett avatva. Tetszett a leírása, a termetes megjelenés és impozáns szárnyak. Ő ilyen fuck-boy szinten van, csakhogy a mostani generáció szavaival éljek.

Sosem szabadultam meg tőle. Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Hatalmas kedvenc lett. Talán nem is fogalmazok rosszul, hogy mindenkinek ajánlom a könyvet, aki egy kicsit is fogékony az urban-fantasy műfajára és nem csak az ilyen assasin creed féle könyveket bújja. Izgalmas lesz, szórakoztató, a végén már tényleg úgy fejeztem be egy-egy fejezetet, hogy "Ne mááár! Mi a fa..." és ez jó. Én ezeket szeretem. Nyilván tűkön ülve várom a következő kötetet, mert nagyon szuper lenne minél előbb olvasni, de az tuti, hogy meg fogom venni.

Ha szeretitek a book-boyfriend kategóriájú karaktereket, akkor őt semmiképp ne hagyjátok ki. Röviden.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. 
És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

Olvass tovább!

Elle Cosimano - Finlay Donovan mindent visz

Kedves Naplóm!

Befejeztem a könyv-rulett által első könyvet, ami kihúzásra került. Meglepő módon sikerült annak a könyvnek a következő kötetét kihúzni, amit előzőleg olvastam. Ez ilyen szuper-véletlen dolog lehetett, de örültem neki, mert tetszett az előző kötet is. Ebben sem csalódtam!

*** Nyugalom, nem igazi fegyver van a képen! ***

 

Mi a francnak a hősnőmnek egy megmentő hős? Ki kérte? Miért ne tudná megmenteni önmagát?

Ezt a könyvet is szerettem olvasni, mindenki benne volt, akik az első kötetben is és ettől komfortos volt folytatni. Nem volt olyan "nagyon durván új" karakter, aki miatt újra kellett tervezni a kialakult képet a történtekről. Szerintem jól fel lett építve az egész kusza történet. Szerettem, hogy volt olyan rész, amikor így felültem az ágyban - esti olvasó lévén - és már majdnem fogtam a fejem, hogy "Úristen mi lesz itt!" aztán valami nagyon vicces szituációba kerültünk. Zseniális, én tényleg elhittem az olvasottak alapján, hogy itt most nagy a baj.

Ami a karakterek fejlődését illeti...

... Juliant kb kiírták ebből a kötetből. Nem sok szerepet kapott, amit kapott is az meg leginkább semmilyen volt. Nem akarok semmit elspoilerezni, de nyilván ebből rá lehet jönni, hogy miért is írtam.

... Nick szépen fejlődött. Elnyerte a szimpátiámat, mégha nem is értettem, hogy Finn miért nem akarja végre elfogadni a tényt, hogy ő illik hozzá és pont. Talán majd a harmadik kötetben kiderül egyszer.

... Steven továbbra is egy seggfej volt. De megmentették épp csak egy picikét a végén, hogy ne írjam le utolsó bunkónak, aki mindent is megérdemelt a könyvben leírtak szerint. 

Jó volt, pörgős volt, ismét egy hosszabb kávé mellett elolvasós könyv. Nyilván, aki lassabb olvasó vagy nincs annyi ideje, neki tovább fog tartani - mint, ahogy nekem - de szerintem ha valami könnyed sztorira vágytok, akkor ajánlom mind a két részt, ami eddig megjelent. :) 

Tökéletes férfi nem létezik. Ha szerencsénk van, találunk magunknak egy elfogadhatót, és akkor azzal megelégedhetünk.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Sokkal jobban kiforrott történet volt, mint esetleg az első kötet, viszont összességében a kettőt egymás után kellett elolvasni, hogy összeérjen. Ügyesebbek voltak a nagy nyomozásokban és amikor összerakták, hogy mi is van valójában, akkor szebben összeállt az is nekem. 

Mindenképp várom a következő kötetet, mert úgy lett vége, hogy az ígéret megvan rá, most már csak várni kell, hogy lefordítsák, mert már megjelent idén. :)

Persze most néztem, hogy vannak más könyvei is, amik nem ebben a műfajban íródtak, szóval felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ha ennek szerettem a szövegezését, akkor valószínűleg a többi sem lehet rossz!

Olvass tovább!