Holly Black - The cruel prince & The lost sisters

Kedves Naplóm!

Befejeztem Holly Black - A levegő népe 1. és a 1,5 kötetét. Amit úgy hallottam, hogy jó dolog egyből elolvasni az első után, amíg még emlékszünk a történetre. Így is lett, nem egy hosszú könyv, úgyhogy míg mások 1 óra alatt elolvasták én 2 este alatt forgattam meg. :) De jó ez így, nem kell habzsolni a könyveket, így se mindig emlékszem rájuk az aranyhal memóriám miatt. Talán ezért is áll a piszkozatok között Laura Thalassa - Dark Harmony könyve is, mert időközben elfelejtettem már a történetet, hogy teljes bejegyzés születhessen. #shameonme

Ezért amíg még aránylag friss, megírom ezt is.

Leginkább azért gyűlöllek, mert gondolok rád. Meghozzá gyakran. Undorító, és képtelen vagyok megállni. 

Nagyon sok jót olvastam/hallottam erről a sorozatról és nem kellett csalódnom. Sokszor annyira túl van valami rajongva, hogy nem tudom eldönteni valóban jó volt vagy csak mindenki azt mondja, hogy jó volt, de közben meg nem. Vagy egynek elment... Szerencsére most bejött és kellemes csalódás ért.

A történetünk főképp egy ikerpárról szól, akiket az anyjuk - eltűnve tündérfölde legádázabb harcosa elől - nevel, mert első szülöttje Vivi félig tündér és nem akarja, hogy az apjával nőjön fel, abban a világban kelljen élnie és úgy amúgy is, biztos elmúlt a varázs és ő is rádöbbent, hogy az már túl sok, ami ott zajlik, hiszen, ami a tündéreknek normális az az emberek számára érthetetlen. Ebbe az új családi háromszögbe születik bele az emberi ikerpárunk Jude & Taryn. 

Az ádáz, vérre szomjas harcos tündér pedig eljön a lányáért és meggyilkolva anyát&apát magához veszi édesleányát és az ikereket. Magával viszi Tündérföldére és úgy neveli őket, mintha a sajátjai lennének. Vivi természetesen lázad, gyűlöli és mindent megtesz, hogy a lehető legelviselhetetlenebb legyen, de az ikrek alkalmazkodnak (ilyenek ezek az emberek, nem? Mindig alkalmazkodunk) és igyekeznek beilleszkedni ebbe a társadalomba. Míg Jude lovag szeretne lenni és remekül bánik a fegyverekkel Taryn tökéletesen elvan a szép ruhák és lányos elfoglaltságokkal.

A sztori pedig így lesz kerek, mert nyilván nem lenne az, ha a tündérek ne utálnák annyira az embereket, hiszen az ő életük múlandó, gyengék és semmi másra nem jók, mint, amire általában a tündérek használják őket. Szolgának és/vagy ágyasnak.

Minden egyes alkalommal, amikor csak lehet bántják, megalázzák és kényelmetlenné teszik a lányok napjait a nemes tündér ivadékok, akik ízléstelenebb dolgokkal állnak elő napról napra. Igen ám, de Jude megelégszik ezzel a sok rosszal és szembe száll méghozzá a herceggel. Hiszen neki mindent is szabad, a királynak a fia... csakhogy a király lassan visszavonul és megkoronázza méltó utódját fiai közül. Egy viszont van közülük, aki mindenáron megakarja szerezni a hatalmat. Itt indul el a bonyodalom, amiről spoiler mentesen nem tudnék írni.

Hogy telt idáig az estéd? Az enyém tele volt csupa unalmas beszélgetéssel, ami mind arról szólt, hogy karóba húznak.

Szerelmek és titkos szerelmek szövődnek. Aminek által új utak nyílnak mindkét lány számára tündérföldén. Emiatt is kell elolvasni az Elveszett nővérek című kiegészítő részt, mert nagyon sok mindenre kapunk benne magyarázatot, ami a fő kötetben hatalmas kérdőjeleket szőtt.

Ez a kis kiegészítő Taryn szemszögéből íródott és ő meséli el az érzéseit, hogy mit élt meg és pontosan hogyan zajlott egy-egy esemény, ami a fő kötetben részéről negatív/semleges volt, de így az ő szemszögéből már egy fokkal érthetőbb. Ugyan nem kedveltette meg magát velem ezzel a résszel kiegészítve sem, de talán javított egy csillagot az értékelésén.

Karakterekhez tudtam kötődni. Jude dühe az én haragom volt, Cardan ugyan nem vált számomra még teljes mértékben szeretett karakterré, de a kötet vége felé már egész értelmesnek találtam és nem csak egy újabb kis hercegnek, aki sértett, gőgős és büszke. Van némi kurázsi ott! Oriana, mint anyatigris abszolút még ha az elején nem is szerettem de belopta magát a szívembe és persze Vivi a dacos tinilány nagyon is kedvenc volt. 

A hercegi slepp egy kicsit megosztott, mert egy ideig kedveltem Locke karakterét, aztán ez megváltozott.A többieket nem igazán sajnáltam, hogy milyen sorsuk lett. :D A kém-bagázs zseni, ők kellettek bele, színesebbé teszi az egész cselekményt!

Úgy érzem, hogy egész ügyesen sikerült spoiler mentesen írnom, szóval megveregettem a hátam is. Erre az olvasmány(ok)ra abszolút 5* jár, és ami a legjobb, hogy: nincs benne spicy rész és mégis élvezhető! De nem kezdek bele, mert nincs azzal baj, ha egy könyvben szerepel a szex, csak nekem már csömöröm van attól, hogy minden második könyv, amit a kezembe veszek tartalmaz vagy 200 oldal sz€x jelenetet. Peace.

Sózd meg az ételünket, és elpusztítod a rábocsátott varázst. Fordítsd ki a zoknidat, és sosem vezetnek tévútra. Töltsd tele a zsebed berkenyebogyóval, és senki sem lehet rád hatással.

Olvass tovább!

Rebecca Ross - A királynő felemelkedése

Kedves Naplóm!

A @girlz.in.chapters könyvklub első olvasmányáról fogok írni. Igazából már befejeztem egy ideje, de tegnap volt a találkozó és nem akartam idő előtt lebuktatni a történetet. Mármint, csak amennyire kellett. Ezen duológia első kötetét A királynő felemelkedését szavaztuk meg, hogy elolvassuk és kitárgyaljuk. Nos, voltak benne igazán egyedi ötletek, tetszett benne, hogy van némi újdonság a könyvben, vagy legalábbis a történet megírása szempontjából van újdonság, mert tudjuk... nincs új a nap alatt. Mégis felüdülés volt egy olyan könyvet elolvasni, ahol nem a főszereplő a címszereplőnk. Ez nem spoiler még, mert a hátulján lévő ajánlóban is benne van. ;) 

– Nem tudtad, hogy a lányok sokkal értékesebbek és becsesebbek a fiúknál? – Felvonta a szemöldökét, de a tekintete még mindig szelíd volt. – Az apák valóban örülnek egy-két fiúnak, de igazából lányt akarnak. Épp ezért az apa mindenkit megöl, akinek akár csak egy fenyegető gondolata is van a lányáról.

A következő sorok spoilert tartalmaznak!

Kezdeném a legelején, hogy nem az az ekte fantasy, amire számítana az ember. Úgy mint mágia a történetben van... leginkább említve és nagyon minimálisan használva. Főszereplőnknek vannak úgynevezett emlék-átcsúszásai egy régi felmenő által, ami miatt már nevezhetjük fantasynak, de még így is kevés lenne az én ízlésem szerint abba a kategóriába tenni. 

A történet egy fiatal lányról szól, akit egészen kiskora óta bújtat a nagyapja, mert miután édesanyja meghalt nem szeretné, hogy a "rossz" hírú apjához kerüljük. Ennek több oka is van:

1) Maevanában hosszú évszázadokon át királynők uralkodtak, akik birtokolták a mágiát.

2) Jött egy férfi a 14 ház egyikéből, aki lemészárolta azon nőket és leányokat, akikből királynő lehetne, így most először egy férfi ül a trónon, aki továbbra is megöl minden lányt/nőt, aki számításba jöhetne, mint trónbitorló.

Tehát nagyapa emiatt nem is szeretné, hogy a félig Valeniai és félig Maevanai unokája visszakerüljön ebbe a közegbe. El is viszi egy úgynevezett hivatottak házába, ahol 7 évet tölt azzal a gyermek, hogy megtalálja a hivatását végül, mint a Tudás mesternője. - Félig meddig itt jön be a romantikus szál, ami se nem túl romantikus és nem túl kifejtett, de van. Hiszen mester és tanítványa gyengéd érzelmeket kezdenek egymás iránt táplálni. 

A hivatottak hetedik év végén pártfogókat találnak maguknak és oda szegődnek melléjük, hogy munkájukkal segítség azok ... munkáját. :D De a lényeg, hogy szegény Brienna nem talál pártfogót, így egyedül marad az intézményben, mígnem megtörténik az újabb emlékbecsúszás, amiről bár megpróbál korábban beszélni, nem igazán sikerül neki. Végül a nagyasszony, az igazgatónő teljes mértékben elhiszi, ami történik és odahívja Jourdain nagyurat, akinek történetesen Maevanai gyökerei vannak és lázadóként menekült el 25 évvel korábban onnan. Ahhoz pedig, hogy újra királynő ülhessen a jogos trónon, szükségük lesz Briennára és az ő felmenőitől szerzett emlékekre, hiszen azon férfi rejtette el a "királynőcsináló" Éjkorány kövét és a Királynő Kánonját. E kettő nélkül nincs királynő. 

Meg is kezdődik a lázadás tervezése és hosszas - úgy jó három hónap - múlva lesz csata is, de, hogy ne legyen olyan egyszerű, mint amilyen visszakerül a képbe Brienna mestere Cartier, akiről kiderül, hogy egy szintén 25 évvel ezelőtt lázadó lordnak a fia, aki bár kiakart maradni a sztoriból mégis beszáll a buliba és ott találkozik újra mester és tanítványa. Persze senki se tudja ezt rajtuk kívül, de azért eléggé meglepődnek az első pillanatban, de könnyen és gyorsan rázódnak bele a lázadás további teendőibe. 

Ez most így elég káoszosan hangzik, igaz? Mert amúgy nekem is az volt, hogy mindent pikk-pakk megoldottak, mindenkinek minden tök természetes és egyértelmű volt, pedig általában nem fekete vagy fehér valami. Érződött, hogy az írónő első könyve volt. Nem tudtam egyik szereplőt sem úgy kifejezetten a szívembe zárni vagy annyira megszeretni, hogy sajnáljam, ha meghalna. Negatív karakter is csak egy volt, akit utáljak, de ő tényleg gonosz volt. Nagyon gonosz... Rian. Brr.

Elfogadlak és szeretni foglak Brienna MacQuinn, az árnyékodat és fényedet, mert kihívtál engem, rabul ejtettél engem. Nem kívánok mást, egyedül téged.

 

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ 

Nem érzem úgy, hogy elolvasnám a második kötetet, nekem elég kereken lezárta az egész történést az írónő, de évek múlva még bármi előfordulhat. Bár, nem vettem meg, nem fogok vele szemezni a könyvespolcon. 

Viszont... Amit ebben a könyvből át tudnék emelni, hogy a napjainkban mennyire helytálló is lenne:

- A nők erősek, nincs párjuk és úgy vigyázunk a lány gyermekre is, mint amennyire a fiú értékes! Hiszen mindkét nem szülöttje értékes.

- Ha valakit családodba fogadsz, akkor az életed árán is megvéded!

- Nem mindenki hoz rossz döntéseket generációkon keresztül, egyszer megtöri a rosszat és jóvá teszi, amit az ősei tönkretettek. 

- A kutya tényleg az ember leghűségesebb barátja.

Olvass tovább!

Lynn Painter - Jobb, mint a filmeken

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb Lynn Painter regényt. Valóban látom, hogy miért szerették mások is olvasni, annyira kedves a lelkemnek ez a történet, hogy bátran ajánlom bárkinek! Jó, azoknak, akik szeretik a romkom könyveket és a limonádé, de édes történeteket.

– Nem csinálunk mi is egy ilyen listát? 
– Utállak. 
– Dehogy utálsz.

Tulajdonképpen az egész történet egy újabb gimis szerelemről szól. Adott egy lány: Liz és adott egy fiú, akiért gyerekkora óta rajong és visszatér a városba & a gimibe. Természetesen a fiúnak ő még mindig a kicsi Liz a gyerekkorukból így nehezen veszi észre, hogy kivé vált ez a lány. Ezért szükség van egy "szárnysegédre", aki hozzájárul a sikeres összehozáshoz. Liznek van egy szembe szomszédja, Wes. Ezzel a sráccal gyerekkoruk óta ki nem állhatják egymást... folyton ugratja, egyfolytában "bántja" őt. Mint az oviba a gyerekek, ha tetszik nekik a másik. ;) Ha ezen a gondolatmeneten megyünk tovább, nos nem kell spoilereznem, hogy mi fog történni! Wes segít a kicsi Liznek, hogy megszerezze álmai pasiját, csak arra nem gondol az egyik, hogy a másik mit érez. 

Van benne szomorú szál is, de nem mondanám, hogy megsiratott a könyv. Pedig sokan írták, hogy a végén pityeregtek, pedig nem volt rá ok. Valóban egy nagyon kedves, szép kis szerelmi történet és van benne potenciál, hogy a legtöbb romkom között ez legyen A romkom számomra idén, de azért nem sírtam. Várom már azt a könyvet, amelyik eléri ezt nálam, de egyelőre sem itthon, sem a listámon nem nagyon szerepel ilyen. Talán a Halott Romantika, aminél szintén sokan mondták, hogy sírós a vége, meglássuk. :)

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Szerettem, nagyon szívmelengető történet és egy picit visszarepített a saját gimis éveim emlékébe, mert szerintem én is így repestem egy-egy sms-től amit egy olyan fiútól kaptam, aki tetszett. A lélektani háttere is pont annyira volt lelkizős, amennyire szükség volt rá. Mostohaanya-anya szerepek boncolgatása és az egy-egy fél érzései szerintem szép volt tálalva. Meg is lehetett érteni a főszereplő érzéseit, még akkor is, ha te magad nem ebben a cipőben jársz. A karakterek igazi mai kölykök a szó minden jó értelmében, akár Te magad is lehetnél az egyik. 

 

Megvontam a vállam, és arra gondoltam, mennyire szerettem hallani a Jóbarátok részeit Apa szobájában. Ő és Anya annyiszor nézték azt a sorozatot az ágyból, hogy olyan lett számomra, mint egy altatódal, egy hang, ami a korai gyermekkorom látványait és illatait idézte fel.

Mini fun fact: volt egy osztálytársam, akinek a vezetékneve Buxbaum volt, mint a könyvben szereplő Liznek is. :)

Olvass tovább!

Lynn Painter - Újra meg újra

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet idén. Kicsit büszke is vagyok magamra, mert két hét alatt végeztem Lynn Painter - Újra meg újra című könyvével. Könnyed, nyári kis romantikus, amiről szeretnék picit írni, de nem ígérem, hogy nincs benne spoiler! 

- Könnyebb azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.

- De ez nem emészti fel a lelkedet?

Laura Thalassa könyvsorozata után valami könnyedre vágytam, ami igazából eteti magát olvasás közben. Már régóta be szerettem volna szerezni bármelyik Lynn Painter könyvet, szóval a Vinteden vettem egyből hármat. Ami azt illeti nem tudtam, hogy melyikkel kezdjem így kisorsoltam. 

Egy nagyon kedves kis történetet kaptunk egy kis csavarral, amit igazából a hátulján már elspoilereznek, szóval talán én se mondok újat, hogy Emilie a 17 éves gimis csajszi, akinek az élete jelenleg tökéletes és remekül működik elkezdi Újra meg újra élni a legborzalmasabb Valentin napokat. Az univerzum valamiért azt szeretné, hogy tanuljon belőle és emiatt elkezd azon agyalni, hogy min kellene változtatnia, hogy tovább léphessen február 15-re.

Mint minden romantikus könyvben itt is felbukkan a rideg, mogorva, senkivel sem barizós helyes srác, aki esetünkben csak úgy tűnik, mintha maga lenne a megtestesült veszély... mert egyébként kenyérre lehet kenni és ha nem fikció lenne én is fülig belezúgtam volna egy nap után. Még jó, hogy Emilienek volt pár Valentin napja, hogy belezúghasson. 

Tetszettek a történetben a nem megszokott klisék és az NKK nap, amit kitaláltak a fiatalok, hogy mindent szabad és csak a mának élnek. :) Aranyos sztori a sztoriban keletkezett.

A boldogság olyan, mint egy lebegő, képlékeny valami, amihez lehetetlen ragaszkodni. Rohadtul megfoghatatlan. Néha szerencséd van, és megkapod, de csak idő kérdése, hogy mikor csúszik ki újra a kezedből.

Összegzés: 

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ 

Szerintem ezt a kis könnyed olvasmányt mindenkinek érdemes átfutnia, mert nagyon szép karakterfejlődés van megírva egy kedves történeten belül. Persze ha nagyon akarom van mélysége. A magány taglalása és az egymásratalálás kifejezetten szépen van becsomagolva. 

Ugyan meglehet, hogy így harminc felett már túlkoros vagyok a gimis szerelmi sztorikhoz, de tényleg jól esett picit ez a  történet. Nyárindító olvasmánynak szuper volt, főleg, hogy télen játszódik egy egyébként is hideg-havas helyen, legalább olvasás közben nem izzadtam gondolatban. :)

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Én még soha...

Kedves Naplóm!

Újra az a megtiszteltetés ért, hogy elolvashattam Sára új könyvét még a megjelenés/bejelentés előtt. Nem is tudom, hogy hol kezdjem... nagyon szerettem. Igaz, eddig mind a négy könyv nagyon tetszett és most ezt nem azért írom, mert fényezni kell/akarom/szokás az írókat.

Idén nyárra különösen ajánlom az új könyvét, aminek az Én még soha... címet adta. Biztos ismeritek azt a játékot, amikor valaki ezzel a felütéssel kezd egy mondatot és úgy fejezi be, amit még tényleg nem csinált/tett/mondott így a többiek általában ha megcsinálták inni kellett. Ezt a játékot ültette át egy igazán izgalmas nyári kalandba. Ugyanis ezen felütéssel egy feladat kezdődött (amit garantáltan) nem csinált még meg az emberlánya, azaz Olive. Két nézőpontban játszódik a történet, már ez önmagában ad egy kis pluszt az egészhez, amitől még izgalmasabbá válik a sztori. 

– Hallgass már el! – motyogja, ahogy tekintete a mellettünk húzódó félszigetet figyeli.

Hirtelen felcsillan a szeme és gonoszul rám mosolyodik. Ajaj. Ez fájni fog... – Megvan!

– Mi...

– Csss! – int le. – Én még soha nem hallgattam egy teljes napon át.

– Azt elhiszem... Várj, micsoda? – bukik ki belőlem.

– Csak, hogy mindenkinek legyen egy nyugodt napja – rántja meg a vállát elégedetten.

Diadalittas arcának látványától elvesztem a józan eszem. Rászorítok a kovácsoltvas korlátra, és minden erőmet felhasználom, hogy ne tűnjek idegesnek, de érzem, hiába igyekszem, az arcomra van írva minden.

Olive egy kedves, segítőkész, mindent feláldozik a barátaiért egyén. Akinek vannak stiklijei... de kinek nincs? Ámbár nála a hipochondria kéz a kézben jár a rögeszméivel. Ami kis mennyiségben aranyos, nagy mennyiségben viszont már orvosért kiált! Így esik meg az is, hogy Olive bármennyire nem szeretne részt venni azon a születésnapi nyaraláson - amit Brad a legjobb barátja kért egy apropó révén - mégis elmegy, hiszen az orvos is azt tanácsolta, hogy jó lesz neki... Csupán egy a bökkenő, hogy Brad ikerfivére is ott lesz - lévén az ő szülinapja is - de Olive és Blake elég régóta szívből gyűlölik egymást.

A kényszeres lánynak muszáj lesz beadnia a derekát bizonyos tekintetben, hogy túlélje ezt a hetet.

Blake, a zárkózott szívtipró igen jól mulat a kialakult játékuk során és nem titkolt szándékai között szerepel az, hogy minél kényelmetlenebbé varázsolja a lány velük töltött idejét. De arra senki sem számít, hogy a nagyképű anyuci kedvence igazából nem is annyira modortalan. Sőt, egészen elviselhető és figyelmes?!

A bonyodalom nyilván ott kezdődik el, hogy a két ősellenség magában tipródva találkozik olyan érzésekkel, amiknek nincs helye. Vajon egymásra találnak? Hát, amennyire fújnak egymásra, ez még nem eldöntetett... de tudjuk, hogy ha valakit utálsz az igazából nem áll messze attól, hogy szeresd.

Remek mellékszereplőink vannak, Emily egy igazi Paul Coelho tud lenni és a fun fact, hogy már szerepelt korábban Sára könyvei egyikében. Ami pedig tovább pörgeti az agytekervényeinket, hogy még számos - nem névlegesen említett és név szerint említett - visszatérő elem/személy szerepel a könyv folyamán, amit a figyelmes olvasók felfedezhetnek. Bevallom, nekem sem volt mindegyik egyből meg.

– Engem akarsz?

– Igen – bólint.

– Miért? – döntöm oldalra a fejemet.

– Mert nélküled fulladozom. Csak melletted tudok rendesen lélegezni.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenki számára, aki szereti a vicces, romantikus -mert egyébként az!- és fordulatos regényeket. Aminek bár nincs misztikus titka, mégis olyan csavarral van -duplán- megbolondítva, hogy ennyire még nem izgultál egy történet során! 

Komfort olvasmány, amit ha épp nincs kedved azokhoz az olvasatlan könyveidhez, amik a polcon sorakoznak: előveszed. Ha szomorú vagy, mert dobtak: előveszed. Ha boldog vagy és egy könnyed olvasmányra vágysz: előveszed. Nyaralás alatt olvasni ezt a könyvet: kötelező! Főleg ha esetleg pont Franciaországba mész.

Olvass tovább!