Lynn Painter - Jobb, mint a filmeken

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb Lynn Painter regényt. Valóban látom, hogy miért szerették mások is olvasni, annyira kedves a lelkemnek ez a történet, hogy bátran ajánlom bárkinek! Jó, azoknak, akik szeretik a romkom könyveket és a limonádé, de édes történeteket.

– Nem csinálunk mi is egy ilyen listát? 
– Utállak. 
– Dehogy utálsz.

Tulajdonképpen az egész történet egy újabb gimis szerelemről szól. Adott egy lány: Liz és adott egy fiú, akiért gyerekkora óta rajong és visszatér a városba & a gimibe. Természetesen a fiúnak ő még mindig a kicsi Liz a gyerekkorukból így nehezen veszi észre, hogy kivé vált ez a lány. Ezért szükség van egy "szárnysegédre", aki hozzájárul a sikeres összehozáshoz. Liznek van egy szembe szomszédja, Wes. Ezzel a sráccal gyerekkoruk óta ki nem állhatják egymást... folyton ugratja, egyfolytában "bántja" őt. Mint az oviba a gyerekek, ha tetszik nekik a másik. ;) Ha ezen a gondolatmeneten megyünk tovább, nos nem kell spoilereznem, hogy mi fog történni! Wes segít a kicsi Liznek, hogy megszerezze álmai pasiját, csak arra nem gondol az egyik, hogy a másik mit érez. 

Van benne szomorú szál is, de nem mondanám, hogy megsiratott a könyv. Pedig sokan írták, hogy a végén pityeregtek, pedig nem volt rá ok. Valóban egy nagyon kedves, szép kis szerelmi történet és van benne potenciál, hogy a legtöbb romkom között ez legyen A romkom számomra idén, de azért nem sírtam. Várom már azt a könyvet, amelyik eléri ezt nálam, de egyelőre sem itthon, sem a listámon nem nagyon szerepel ilyen. Talán a Halott Romantika, aminél szintén sokan mondták, hogy sírós a vége, meglássuk. :)

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Szerettem, nagyon szívmelengető történet és egy picit visszarepített a saját gimis éveim emlékébe, mert szerintem én is így repestem egy-egy sms-től amit egy olyan fiútól kaptam, aki tetszett. A lélektani háttere is pont annyira volt lelkizős, amennyire szükség volt rá. Mostohaanya-anya szerepek boncolgatása és az egy-egy fél érzései szerintem szép volt tálalva. Meg is lehetett érteni a főszereplő érzéseit, még akkor is, ha te magad nem ebben a cipőben jársz. A karakterek igazi mai kölykök a szó minden jó értelmében, akár Te magad is lehetnél az egyik. 

 

Megvontam a vállam, és arra gondoltam, mennyire szerettem hallani a Jóbarátok részeit Apa szobájában. Ő és Anya annyiszor nézték azt a sorozatot az ágyból, hogy olyan lett számomra, mint egy altatódal, egy hang, ami a korai gyermekkorom látványait és illatait idézte fel.

Mini fun fact: volt egy osztálytársam, akinek a vezetékneve Buxbaum volt, mint a könyvben szereplő Liznek is. :)

Olvass tovább!

Lynn Painter - Újra meg újra

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet idén. Kicsit büszke is vagyok magamra, mert két hét alatt végeztem Lynn Painter - Újra meg újra című könyvével. Könnyed, nyári kis romantikus, amiről szeretnék picit írni, de nem ígérem, hogy nincs benne spoiler! 

- Könnyebb azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.

- De ez nem emészti fel a lelkedet?

Laura Thalassa könyvsorozata után valami könnyedre vágytam, ami igazából eteti magát olvasás közben. Már régóta be szerettem volna szerezni bármelyik Lynn Painter könyvet, szóval a Vinteden vettem egyből hármat. Ami azt illeti nem tudtam, hogy melyikkel kezdjem így kisorsoltam. 

Egy nagyon kedves kis történetet kaptunk egy kis csavarral, amit igazából a hátulján már elspoilereznek, szóval talán én se mondok újat, hogy Emilie a 17 éves gimis csajszi, akinek az élete jelenleg tökéletes és remekül működik elkezdi Újra meg újra élni a legborzalmasabb Valentin napokat. Az univerzum valamiért azt szeretné, hogy tanuljon belőle és emiatt elkezd azon agyalni, hogy min kellene változtatnia, hogy tovább léphessen február 15-re.

Mint minden romantikus könyvben itt is felbukkan a rideg, mogorva, senkivel sem barizós helyes srác, aki esetünkben csak úgy tűnik, mintha maga lenne a megtestesült veszély... mert egyébként kenyérre lehet kenni és ha nem fikció lenne én is fülig belezúgtam volna egy nap után. Még jó, hogy Emilienek volt pár Valentin napja, hogy belezúghasson. 

Tetszettek a történetben a nem megszokott klisék és az NKK nap, amit kitaláltak a fiatalok, hogy mindent szabad és csak a mának élnek. :) Aranyos sztori a sztoriban keletkezett.

A boldogság olyan, mint egy lebegő, képlékeny valami, amihez lehetetlen ragaszkodni. Rohadtul megfoghatatlan. Néha szerencséd van, és megkapod, de csak idő kérdése, hogy mikor csúszik ki újra a kezedből.

Összegzés: 

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ 

Szerintem ezt a kis könnyed olvasmányt mindenkinek érdemes átfutnia, mert nagyon szép karakterfejlődés van megírva egy kedves történeten belül. Persze ha nagyon akarom van mélysége. A magány taglalása és az egymásratalálás kifejezetten szépen van becsomagolva. 

Ugyan meglehet, hogy így harminc felett már túlkoros vagyok a gimis szerelmi sztorikhoz, de tényleg jól esett picit ez a  történet. Nyárindító olvasmánynak szuper volt, főleg, hogy télen játszódik egy egyébként is hideg-havas helyen, legalább olvasás közben nem izzadtam gondolatban. :)

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Én még soha...

Kedves Naplóm!

Újra az a megtiszteltetés ért, hogy elolvashattam Sára új könyvét még a megjelenés/bejelentés előtt. Nem is tudom, hogy hol kezdjem... nagyon szerettem. Igaz, eddig mind a négy könyv nagyon tetszett és most ezt nem azért írom, mert fényezni kell/akarom/szokás az írókat.

Idén nyárra különösen ajánlom az új könyvét, aminek az Én még soha... címet adta. Biztos ismeritek azt a játékot, amikor valaki ezzel a felütéssel kezd egy mondatot és úgy fejezi be, amit még tényleg nem csinált/tett/mondott így a többiek általában ha megcsinálták inni kellett. Ezt a játékot ültette át egy igazán izgalmas nyári kalandba. Ugyanis ezen felütéssel egy feladat kezdődött (amit garantáltan) nem csinált még meg az emberlánya, azaz Olive. Két nézőpontban játszódik a történet, már ez önmagában ad egy kis pluszt az egészhez, amitől még izgalmasabbá válik a sztori. 

– Hallgass már el! – motyogja, ahogy tekintete a mellettünk húzódó félszigetet figyeli.

Hirtelen felcsillan a szeme és gonoszul rám mosolyodik. Ajaj. Ez fájni fog... – Megvan!

– Mi...

– Csss! – int le. – Én még soha nem hallgattam egy teljes napon át.

– Azt elhiszem... Várj, micsoda? – bukik ki belőlem.

– Csak, hogy mindenkinek legyen egy nyugodt napja – rántja meg a vállát elégedetten.

Diadalittas arcának látványától elvesztem a józan eszem. Rászorítok a kovácsoltvas korlátra, és minden erőmet felhasználom, hogy ne tűnjek idegesnek, de érzem, hiába igyekszem, az arcomra van írva minden.

Olive egy kedves, segítőkész, mindent feláldozik a barátaiért egyén. Akinek vannak stiklijei... de kinek nincs? Ámbár nála a hipochondria kéz a kézben jár a rögeszméivel. Ami kis mennyiségben aranyos, nagy mennyiségben viszont már orvosért kiált! Így esik meg az is, hogy Olive bármennyire nem szeretne részt venni azon a születésnapi nyaraláson - amit Brad a legjobb barátja kért egy apropó révén - mégis elmegy, hiszen az orvos is azt tanácsolta, hogy jó lesz neki... Csupán egy a bökkenő, hogy Brad ikerfivére is ott lesz - lévén az ő szülinapja is - de Olive és Blake elég régóta szívből gyűlölik egymást.

A kényszeres lánynak muszáj lesz beadnia a derekát bizonyos tekintetben, hogy túlélje ezt a hetet.

Blake, a zárkózott szívtipró igen jól mulat a kialakult játékuk során és nem titkolt szándékai között szerepel az, hogy minél kényelmetlenebbé varázsolja a lány velük töltött idejét. De arra senki sem számít, hogy a nagyképű anyuci kedvence igazából nem is annyira modortalan. Sőt, egészen elviselhető és figyelmes?!

A bonyodalom nyilván ott kezdődik el, hogy a két ősellenség magában tipródva találkozik olyan érzésekkel, amiknek nincs helye. Vajon egymásra találnak? Hát, amennyire fújnak egymásra, ez még nem eldöntetett... de tudjuk, hogy ha valakit utálsz az igazából nem áll messze attól, hogy szeresd.

Remek mellékszereplőink vannak, Emily egy igazi Paul Coelho tud lenni és a fun fact, hogy már szerepelt korábban Sára könyvei egyikében. Ami pedig tovább pörgeti az agytekervényeinket, hogy még számos - nem névlegesen említett és név szerint említett - visszatérő elem/személy szerepel a könyv folyamán, amit a figyelmes olvasók felfedezhetnek. Bevallom, nekem sem volt mindegyik egyből meg.

– Engem akarsz?

– Igen – bólint.

– Miért? – döntöm oldalra a fejemet.

– Mert nélküled fulladozom. Csak melletted tudok rendesen lélegezni.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom mindenki számára, aki szereti a vicces, romantikus -mert egyébként az!- és fordulatos regényeket. Aminek bár nincs misztikus titka, mégis olyan csavarral van -duplán- megbolondítva, hogy ennyire még nem izgultál egy történet során! 

Komfort olvasmány, amit ha épp nincs kedved azokhoz az olvasatlan könyveidhez, amik a polcon sorakoznak: előveszed. Ha szomorú vagy, mert dobtak: előveszed. Ha boldog vagy és egy könnyed olvasmányra vágysz: előveszed. Nyaralás alatt olvasni ezt a könyvet: kötelező! Főleg ha esetleg pont Franciaországba mész.

Olvass tovább!

Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív

Kedves Naplóm!

Sikerült befejezzem Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív című kötetét. Valahol sejtettem, hogy tetszeni fog és nem fog tetszeni. Ez egy fura kettősség, bár még nem választottam rajongó tábort, hogy melyik felé húzok jobban. Egyszer olvasni jó volt, de hogy újra elővegyem, azt már kevésbé gondolom reálisnak.

Alapjáraton már a Caraval trilógia is ilyen két érzéssel olvastatta magát. Az első kötetnél nagyon szerettem és így lett egyre kevésbé kedvelt a számomra, mert sok mindent kidolgozatlannak, kevésnek gondoltam. Meg persze volt olyan főszereplő, aki nagyon idegesített.

Az igazság gyakran keserű, kiváltképp, ha valaki már belekóstolt az ízletes hazugságokba.

Valamilyen szinten izgalmas volt. Mert Jack titokzatos keresés és eljutása odáig nagyon érdekes volt. Az, hogy ki volt végül az egész történetben a "rosszfiú" nem lőném le, de mindenképpen ígéretes cselszövés kerekedik belőle ha most fogod olvasni. ;) 

Evangeline karaktere tetszett, bár nehezen tudom elképzelni, hogy egy harcias, szinte már Amazon szintű igazságérzettel rendelkező lány néha így félszeg kis ártatlan, hiszékeny nyuszi lesz. Nekem ez a kettősség nem fér össze. Kivéve, ha bipoláris a karakter, de erről ugye nincs szó. A reménytelen romantikus alkata emlékeztet Scarlett karakterére és úgy alapjáraton is nagyon emlékeztet erre a karakterre. Sok mindent tudnék mesélni, amiben egyeznek.

... mindketten önfeláldozóak, főleg ha a családjukról van szó,

... mindketten harcias amazonok az idegenekkel aztán beleszeretnek,

... mindketten reménytelenül romantikusak és folyton álmodoznak,

... mindketten kapják a hideget a mostohaszülőktől,

... mindketten folyton bajba kerülnek, akit mindig egy jóképő férfi ment meg,

... mindketten lesznek valakik.

Alapjáraton ez a kötet úgy is Jacksről szól, akinek legalább elég sok háttérsztoriját megismerjük. Úgyis hiányoltam, hogy a Fátumokat megismerjük jobban, most legalább terítéken van egy. Csak az a baj, hogy korábban is ez az egy volt terítéken. Sebaj, leglább találkoztunk még másikakkal is. Ez már önmagában nagy piros pontot érdemel.

Tudta, hogy egyesek szerint ez ostobaság, de irgalmatlanul nehéz kiszeretni valakiből, amikor nincs más, akit szerethetett volna helyette.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ 

Ha te nagyon szeretted a Caraval sorozatot, akkor oda meg vissza leszel ettől a kötettől - meg valószínűleg a következőktől is - de aki korábban is kétes érzéseket táplált a történet iránt, most sem fogja megtalálni a megvilágosodás. Ettől függetlenül semmiképpen se hagyjátok ki! Lehet izgulni azon, hogy ki-kivel van és mit fog következőnek tenni, miért akkor és ott bukkan fel valaki és a legfontosabb, hogy ki miatt is indul el Jacks szíve.

Olvass tovább!

Vanessa Len - Only a Monster

Kedves Naplóm!

Befejeztem az idei év első könyvét, szuper gyors vagyok! :)

Ami ennél is jobb, hogy egy nagyon jó kis könyvvel sikerült kezdenem 2024-et. Vanessa Len Csak egy Szörnyeteg című könyvével. Ez a sorozat (vagy duológia) első kötete volt és reméljük minnél előbb lefordítják és kiadják az Only a Hero című 2. kötetet. Anassa kiadó, remélem olvasod. :)

Nem változtathatunk azon, amit tettünk – magyarázta a fiú –, de… nem kell azoknak lennünk, akikké változtattak minket.

Egy igazán magávalragadó történetről beszélünk, ahol tényleg a szörnyetegeknek szurkol az ember. Hiába a sztereotípiák és fordítva kellene. Számomra nagyon jó volt a tudat, hogy létezik még olyan könyv, amiben (tudjátok a szokásos szenvedésem ezen) nincs szex és olyan szintű brutalitás, mégis élvezhető. Szóval, hogy története van, ami miatt tovább akarom olvasni. Nincs bajon továbbra sem az erotikus tartalmú vagy arra hangsúlyt fektetett könyvekkel, szoktam olvasni, de általában nem amiatt szeretném.

Megpróbálom spoiler mentesen megírni ezt a kis szösszenetet, de nem ígérhetek semmit. Nem vagyok jó ebben a "nem mondok semmi olyat" dologban.

Egy nagyon kedves kis urban fantasyba csöppenünk, ahol különféle családoknak különféle képességeik vannak. Ezért is nevezik őket szörnyeknek. Adott egy lány, aki félig ember és félig szörny és neki hirtelen helytkell állnia. Adott egy fiú, akipedig a hős szerepében tetszeleg és úgy gondolja, hogy a szörnyeknek veszniük kell, mert csak ártanak a világon élő embereknek. Na jó, nem megy spoiler nélkül. Miképp meséljek egy könyvről, ha ki kell hagynom a lényeget?! Tudom, ahhoz, hogy valaki elolvassa muszáj úgy írni, hogy ne legyen spoiler, de rájöttem, hogy ez a blog ez a saját kis naplóm, szóval alapjáraton magamnak írom. Szóval...

A fiú és a lány egymásba szeret. Modernizált Rómeó & Júlia egy kicsit, de van benne csavar, ami miatt nagyon tetszett. Főleg, hogy a végén... jó ezt nem fogom azért lelőni. De a vége nagyon jó.

Joan egy kedves fiatal lány, akinek átlagos tini problémái lesznek, egészen Az estéig. Onnantól sokkal nagyobb problémája lesz és menekülnie kell másik korszakba, amit még nem is tud hogyan kell. De van segítség egy olyan család sarja által, akik amúgy gyűlölik egymást (nem ez a Rómeó & Júlia rész) most mégis összedolgoznak, mert a srác Aaron már tud valamit, ami számunkra csak a könyv vége felé fog kiderülni.

Tetszett, hogy kiderült a Hősről is aránylag sok olyan dolog, ami miatt reménykedni kezdett az ember, hogy talán még jól is elsülhet ez az egész. Igaz a könyv több, mint feléig nem a kedvencünk, sőt, nem is igazán értjük, hogy az elején miért lehetett sajnálni, amíg ki nem derül, hogy Nick a hős. Amúgy rájöttem, hogy ez ilyen félig spoiler mentes meg spoileres, mert elég zavarosan írom le...

Te vagy a hős, én pedig a szörnyeteg – suttogta. – Ez a történet mindig csak egyféleképpen érhet véget.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Nagyon megnyerő volt a történet, és nem is számítottam rá, hogy ennyire olvastatni fogja magát. Szerettem, hogy a főszerepben a történet volt, nem egyéb más dolgok így bátran ajánlom olyan tizenéveseknek is, akik szeretnének kilépni a gyermekded fantasy világából egy kicsit felnőttebb világba. 

A karaktereknek van egyéniségük, egy bizonyos jellemző, amivel kapcsolatban ők jutnak eszünkbe nem pedig még másik három. Karakterfejlődésben Nick a legjobban felépített, persze Joan és Ruth is előkelőhelyet foglalnak el. Meg persze Tom. Meg igazából Aaron is. Mindenki.

Olvass tovább!