2023. október 19., csütörtök

Kővágó Sára - Római ajánlat

Kedves Naplóm!

Ugyan ezt a könyvet is már korábban befejeztem, mint, hogy itt írjak róla, most pótolnám. :) 

Sára írásaival sokat nőtt a magyar írók iránti elköteleződésem. Nem igazán szerettem vagy olvastam sokat magyaroktól, féltem is kissé, mert nem a legjobb élményeim voltak régről. Tisza Katát és Vass Virágot olvastam, mert tetszett az írásuk, viszont másokkal ha próbálkoztam, hamar kudarcba fulladt. De lehet csak nem találtam meg a megfelelő könyveket az olvasásra, hiszen akkoriban még nem volt olyan, hogy bookstagram. Mindent egybe vetve, újra kedvet kaptam ahhoz, hogy felfedezzem a magyar írók és leginkább a mostani fiatal nemzedék írásait. :)

Spoiler veszély! Spoiler veszély! Spoiler veszély!

Alapjáraton ajánlanám mindenkinek, hogy a könyveket egymás után olvassák ne pedig össze-vissza, mert van benne egy apró csavar, amit én annyira jó olvasás élménnyel éltem meg, hogy mai napig emlegetem. Ugyan én nem sorba haladtam, hanem 2-3-1 sorrendben, de a 2-3 között vettem észre és Sára elárulta, hogy a 2. könyvben is van utalás az 1 könyv szereplőire. Mert igen, ez a pici apróság, hogy minden következő részben cameo szerepben tetszelegnek az előző könyv két főszereplő párosa. Egyszerűen imádtam, még nem olvastam olyan írótól, akinek ilyen zseni ötlete támadt. Pedig egyik könyv sem hozható összefüggésbe a másikkal, de annyira bele illik mindnél az a kis plusz.

A Római ajánlatban megismerünk egy elsőre félénk, könyvmoly lányt, aki szürke kisegérnek tűnik. Nem a legizgisebb a munkája, a kapcsolata is eldöcög és persze a mai kor modern nők sebeivel van felruházva, ami nem más, mint az önbizalomhiány és a kényszeres megfelelés mások számára, hogy szeresség, hogy értékes legyen.

Mintha az, hogy valaki értékes mások szeretetétől függne... persze nem mondom, hogy én mondjuk nem éreztem ezt a betegséget soha az évek során. Mert de. Viszont ki lehet belőle lábalni! Erre jó és szinte élő példa, ahogy Sára megírta. Találó volt, hogy egy összeomlott világot egy másik földrészen építi ujjá Sophie a főszereplőnk. Ha tehettem volna annó, én is messzire mentem volna, mert arányaiba véve úgy sokkal könnyebb elfelejteni a rosszat, túllépni és önmagunkra koncentrálni.

Tetszik, hogy a főhősnőnk erős és igazi amazonná válik a kötet végére, mert ez a jellemfejlődés (ami, amúgy korábban megvolt benne, csak az a fránya ex elnyomta) újra megvalósul sok nőnek erőt tud kölcsönözni. Egyébként abszolút ajánlom azoknak, akiknek összetörtén a szívét és úgy érzik, hogy nem érnek semmit. Esküszöm, ha akkor olvasom ezt a könyvet (bár még akkor max gondolatba lehetett) sokkal céltudatosabb és határozottabb lennék most.

Nem titok, a cím elárulja, hogy Sophie Rómába utazik leginkább munka miatt, és így éli túl a megcsalást, szakítást és minden rosszat, amit Londonban elszenvedett. Adott egy útálatos ám annál sármosabb férfi, aki a történetünk másik szereplője. Ráadásképp nem is olyan rideg, mint azt az első pár fejezetben olvassuk. Mint a hagyma (mondaná Shrek) rétegei lefejtésnél, úgy ismerjük meg a férfi karaktert is és szeretjük meg. Kalandos romantikázás, ismerkedés, könnyed családias légkör megteremtése az egész történet folyamán majd egy BUMM csavar. Stephanie démonként jelenik meg, bár annyira éreztem, hogy nem klappol valami, csak nem pont erre gondoltam. Ennek az időbeni feldolgozása is remekül van felépítve, hiszen nem egy-két hét alatt történik a megbocsájtás vagy azon szereplők őjbóli feltűnése, ami szeritem tök jó. Meg van az a bizonyos gyógyulási idő, amire mindenkinek szüksége van, hogy újra visszataláljon önmagához és újra megismerje a saját igényeit, hogy mit szeret és, hogy saját maga legyen mindig az első. Hiszen ez nem önzőség.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥  

Nagyon szerettem ezt a történetet is és számomra visszahozta a magyar írók könyvei iránti érdeklődésem. Mindenkinek ajánlom, akinek összetörték már valaha a szívét, vagy aktuálisa össze van törve vagy csak keresik önmagukat, mert ez bizony segíthet abban, hogy megtalálják a hangjukat és erősek legyenek.
A borító amúgy is gyönyörű, de eddig mindhárom kötet borítója valami mesés! 

A kis cameóktól odáig voltam, ötletes, bár ha valakinek nem tűnik fel... nem mondok semmi rosszat. :D Olvassatok figyelemmel Kővágó Sára könyveket, mert akkor nem maradtok le ezekről a mini csoda pillanatokról. Meg egyébként is... olvassatok! :))))


2023. október 13., péntek

Kővágó Sára - Hegek

Kedves Naplóm!

Ennél nagyobb megtiszteltetés még nem ért, hiszen Sára felkért arra, hogy legyek a 3. könyvének az előolvasója. Egyszerre voltam izgatott, ideges és túl lelkes, bár utóbbiról kiderült, hogy az tök jó dolog. A könyvről moly.hu értékelést is írtam, ami így hangzott:


Ebben a regényben kicsit komolyabb témát járunk körbe a történet segítségével, ami nagyon sok nőben fog mély nyomot hagyni. Többek közt azért, mert valamilyen úton-módon mindenki megéli a történteket. Ha nem is fizikailag, de lelkileg. A szerencsésebbek persze csak hallomásból fogják ismerni azt a szavunkat, hogy lelki-terror vagy családon belüli bántalmazás. A regény során viszont ők is átélhetik „sajnos”. Annyira életszagú és annyira igazi, ahogy Sára megírta a történetet, hogy akaratlanul is érzem a főszereplőnk érzéseit és nekem is fájnak, amik vele történnek.

Lucía karaktere egy nagyon nagy lelki felépülésen megy keresztül, aminek következtében mi is megjárjuk a poklok-poklát és bizony feltudunk ülni a felhőkre is. De nincs zuhanás esés nélkül… és legalább ennyire hatalmas fordulatokat tud tartalmazni az egész könyv. Érzed a zuhanást, majd két lábbal a föld fölött egy kicsit megtartod magad és puff a valóságban kötsz ki. És itt van nekünk Austin, aki által egy kicsit fellélegezhetünk, hiszen minden ellenére ő lehet a fény az alagút végén. A kalandok akkor veszik kezdetüket, amikor megismerjük férfi főhősünket. Talán nem árulok el nagy titkot, de ebben a könyvben is lesz szerelem, szenvedély és persze a legfontosabb összetevő: hogyan bízz meg újra valakiben és miképp add át magad neki. Semmi sem fekete vagy fehér így talán a titkok a karakterekről még nagyobb izgalommal töltik majd el az olvasót is.

Nem lehet teljesen nyugodtan olvasni, mert izgulsz. Azért, mert mi fog történni a következő fejezetbe vagy épp azért, hogy életben maradnak-e a szereplők. Igen. Ennyire hajmeresztő tud lenni egy-egy jelenet és Te végig fogod sorolni a szenteket, hogy utána minden rendben legyen. De ezt úgyis csak akkor tudod meg, ha elolvasod.

Talán spoiler mentesen így tudnám körülírni, hogy mennyire jó lett a könyv és, hogy mennyire ajánlom mindenkinek, akik valaha olvastak tőle korábbi könyvet vagy ha éppen nem, akkor itt az ideje! ;)

Amit pedig spoiler mentesen még mondhatok róla, hogy: IMÁDOM ezt a spotify lejátszási listát. 
Mindenki hallgassa meg vagy olvasás közben hallgassa, ahogy neki jólesik, de must have dolog, mert nagyon király!

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥  




2023. október 1., vasárnap

Laura Thalassa - A strange Hymn - A szirén éneke

Kedves Naplóm!

Már rég befejeztem ezt a könyvet, de annyira nem volt időm írni róla, hogy el is felejtettem, hogy nem írtam még róla. Most befogom pótolni!

Noha már mindenki olvasta rajtam kívül, nor tudni kell, hogy gyerkőc és munka mellett még nem sikerült felfedezzem az időnyerést és olvassak a meglévő szabad perceimben. Elég ritkán akad ilyen pár perc, de amikor van, akkor igyekszem a gyorsolvasók táborát erősíteni.

Te voltál minden, amiről sosem tudtam, hogy akarom. Te voltál maga a káosz. Az elszántság. Te voltál a legtitokzatosabb talány, akivel valaha találkoztam.


Ebben a kötetben az én ízlésemhez mérten is kicsit több volt az erotikus tartalom, mint szerettem volna, úgyhogy a leíró jeleneteket átogrottam és csak az értelmesebb párbeszédeket vettem olyankor alapul. Leszámítva a tényt, hogy annyi benne a lökés és kéjes nyögés, hogy az én ízlésemnek sok, amúgy tetszett a könyv. Jó körítést kaptunk arról, hogy végső soron kiféle-miféle az Alkusz, a családi hátterének története kifejezetten jó szál volt, hogy bekerült. Na meg, hogy felgöngyölítsék az ügyet! Jó kis kavarodás kerekedett a végére, olyan fordulatokkal, aminek egy részére nem számítottam, de volt olyan, amit borítékoltam, hogy meg fog történni.

Ez most egy rövidebb, nem túl spoileres összegzés szeretne lenni, mert most sincs kifejezetten sok időm.

Callie szirén mivolta most nem sok szerepet kapott, bár volt, hogy megkellett villantani a Másvilágban, de ott se volt kifejezetten a hasznára. Des dühkitörései persze (mondhatni) érthetőek voltak, de néha már túlzónak éreztem ezt a féltem-szeretem-mindenkit megölök érte módit, de csak azért, mert a korábbi kötetben ennyire (jó, azért féltette meg minden) nem volt hogy is mondjam... idegesítően féltő.

Tetszett, hogy Callie megbarátkozott az új külselyével és elfogadta magát, megszerette azt, amivé lett, ez egy kicsit átvitt értelembe átruházható az életbe is, hogy bármi történik velünk, nos szeretni kell magunkat, még ha az elején nehéz is elfogadni. Az idő segít. Temper megjelenése meglepett, de bevallom hiányzott, hogy nincs a sztoriban, utána sem volt baromi sokszor jelen, de kellett bele. Elképzelni nem tudnék egy olyan barátságot, ahol elvileg testvéri szinten szeretik egymást és tűzbe mennének, aztán eltelik egy kötet anélkül, hogy megjelenne. Ez így volt rendben!

Egyébként meg tetszenek a hisztis királynők, mindig olyan jó nagyot esnek arcra, hogy az már zseniális. Mara is mennyire tenyérbemászó, álszent volt, mindig kell valaki, akit utálni lehet. Az előző kötetben azt hiszem nem utáltam senkit ennyire. Jó az utálat talán erős, inkább csak jól lett megírva a semleges karakter, meg bár lássuk be, hogy oké, megismertük a Flórakirálynőt, de amúgy nem vágott hanyatt engem a karakter maga. Persze, utáltam, hogy ilyen felpofozandó egy nő volt, de közben meg annyira nem számított. Mindig adott valami okot arra, hogy "meg akarjam cibálni", ahogy Callie is a kötetben.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ 

Alapjáraton egy jó folytatást kaptunk, akinek pedig tetszett az első kötet, akkor ezt is szeretni fogja. Több olyan dolog kiderült, amitől értelmet nyert a történet és tetszett, hogy jobban megismertük a királyságok egy részét, az udvarait (?) a Éjkirályságnak, na meg magát Des előéletét. A 4 csillagot is csak azért kapja, mert nekem too much volt benne a ki-be járkálás Callie vaginájában. Csak, hogy szépen fogalmazzak.

2023. június 8., csütörtök

Kővágó Sára - Kétségek

Kedves Naplóm!

Befejeztem Kővágó Sára - Kétségek című könyvét. Igen kevés magyar írótól olvastam eddigi éveim során, de be kell vallanom, hogy most jól esett a tudat, hogy magyartól olvasok. Miért is? Eddig amilyen könyvekkel próbálkoztam nem túl jó élménnyel zártam. Egyedül Vass Virág könyveit szerettem korábbról illetve Tisza Katát is olvastam egy időben, de most már túl nyomasztónak találom a könyveit.

Józanul olyan könnyen húzok falakat magam köré, könnyedén visszautasítok bárkit, de ha iszom, leomlanak a védőbástyáim. Könnyebb megnyílnom, beengednem a másikat.


Igyekszem spoiler mentesen írni róla, de az a baj velem, hogy ez általában nem megy. Szeretek kitérni dolgokra, amitől elkerülhetetlen lesz, hogy ne írjak le valami fontosat... de megpróbálom.

Első körben megfogott már a borítója a könyvnek (ahogy az írónő másik könyvénél is a Római ajánlatnál). Emlékszem amikor először láttam az instán a könyveit írtam is neki, hogy bár nem olvastam de gratulálok a csodálatos borítókhoz. Egyből megakadt a szemem, hogy mennyire össze van rakva és csodálatos a grafikai kivitelezés! Ott döntöttem el, hogy mindenképp elolvasom. Nem ajnározni szeretném Sára könyvét, egyszerűen a jó olvasásélmény azt váltotta ki, hogy minden apróság miatt tudok szépeket írni... 

Könnyed hangvételű, gördülékeny olvasást kínál a sztori, nagyon mai és nagyon jól bemutatja a címéből fakadó kétségeket, ahogy megannyian rágódunk a sajátjainkon. Összetett karakterekkel találkozunk végig és szinte csak a legvégén derülnek ki olyan fontos tudnivalók. Végig úgy éreztem, hogy akár én is lehetnék Eliza, pedig sem a családi sem az anyagi hátterem nem azonos vele, mégis tudtam azonosulni a főszereplőnkkel. Arról nem is beszélve, hogy már a könyv elején beleszerettem a "rosszfiúba"... a végére pedig kivégeztek, mert én is annyira vágyom valakire, aki ennyire szeret valakit. - Semmi panasz, a férjem szeret, mielőtt valaki azt hinné, hogy nem. Egyszerűen csak a könyves szerelmekre vágyunk mindannyian és ha beleéled magad, akkor elvesztél és belehaltál a szerelembe. Amúgy is az ilyen srácokra bukom tini korom óta, szóval... 

A szívem hevesen dobog, olyan, mintha mindenem darabokra hullana.

Most inkább érzéseket írok le, mint, hogy a karakterekről beszéljek, hogy melyik-milyen volt számomra. Mindegyikőjüket szerettem. Clair mindenlében-kanál típusát, Colint a mintafiút, Isaacről talán ne is beszéljünk, mert ha írnom kéne róla, akkor mindenki azt hinné, hogy fizettek ezért a bejegyzésért.

Bennem is megannyi érzés zubog, főleg mert elég friss a befejezés még bennem. 

Ahogy Elizát néhol megalázzák és ő csak tűr és tűr nagyon tudtam sajnálni. Mindig csak egy lapáttal tettek rá, ahogy a történet haladt előre. Valahol átéreztem, amiket ő megélt, mert bár voltam hasonló cipőben ebben a helyzetben senki sem tud mit kezdeni magával csak tépelődik, hogy vajon jogos volt? Szerettem volna megölelni ott és akkor, hogy ez nem így van, ezek ostoba emberek. 

Ahogy a családja teszi, ahogy idegenek teszik. Annyira életszagú volt az egész történet, hogy tényleg úgy éreztem egy vagyok vele így olvasóként. 
Túlságosan megértetten az egészet, nap mint nap ezekkel szembesülünk, hogy márpedig létezik rideg picsa elég sok a mai világban, aki csak arra vár, hogy Te valamit elronts és ő tudjon rajtad nevetni. Igenis létezik olyan férfi, aki mindent megtesz érted még akkor is ha erősen tiprod a lelkét pedig őt szereted a világon a legjobban. 

A spicy jelenetek is egészen jól voltak összerakva még számomra is, aki már kinőtt abból, hogy arról olvasson, ahogy könyvekben szexelnek. Valahogy nem szeretem, legalábbis ha hosszasan és mélyrehatóan írnak róla. Tiniként Laurell K. Hamilton könyveket olvastam, amiben a szex fő szempont volt és nem volt olyan fejezet, ahol 1-2-3-többen ne lettek volna... úgyhogy azóta egy kissé irritál, ha a kelleténél is több van leírva, mint amennyit alapjáraton befogadok olvasás közben. Nem lettem prűd csak jobb szeretem magát a történetet olvasni mint a ponyvát. 

Utálom, hogy ilyen hatással van rám, utálom, hogy zavarban vagyok tőle és utálom, hogy képtelen vagyok bármit is tenni ellene.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ 

Ajánlom mindenkinek, aki szereti beleélni magát olvasás közben és úgy nézni a történet haladtát, mintha csak vele esne meg. Azoknak, akik szeretik a rosszfiúkat, akik mélyen legbelől a legérzőbb kisfiúk, de persze ezt csak akkor mutatják ki, ha már nincs mit veszíteni. Akik egy könnyed történetre vágynak, de szeretik, ha van benső tartalma és nem csak egy lufi az egész. A mondanivaló ott van a sorok mögött! 

2023. május 25., csütörtök

Genevieve Gornichec - A boszorkány szíve (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet, ami nem más volt, mint A boszorkány szíve Genevieve Gornichectől. 

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, mert a skandináv mitológia minden istene is szerepelt és bár nem vagyok benne jártas és a Marvel Univerzuma nem egy jó infótalaj... de ez a könyv és, amit eddig tudtam a skandináv dolgokról jócskán ütik egymást. De az írónő ebből doktortált, szóval biztosan tudta, hogy mit csinál. :) 

Azt hiszi, minden úgy történik, ahogy ő akarja, ahogy mi akarjuk, én pedig irigylem a tudatlanságát.



Az igazság az, hogy egyszerre élveztem a könyvet és volt baromi "nyögvenyelős". Nagyon lassan haladtam vele és nem azért, mert Sári nem hagyott olvasni (bár ez is benne van) hanem mert az írásmód nem olyan volt, mint megszoktam. Nem állt rá az agyam olvasás közben és picit nyersnek éreztem. Na nem a szöveget, mint szavak, hanem mint körítést. Egyszerűen volt fogalmazva és valamiért hiányérzetem volt. Mire eljutottam a történet háromnegyedéig, eltelt 2 hónap, pedig tényleg mindig ezt olvastam. Addig száraz volt, nem sok történéssel. Voltak benne érdekes dolgok, mint, hogy a boszorkány miféle "szörnyeket" szült férjének, de ettől eltekintve (és persze tudatában annak, hogy ez mítikus történet, tehát teljesen helytálló ez is) inkább volt történetlmi könyv, mint fantasy. Ami persze nem baj. Picit nekem Stacey Halls - Familiárisok című könyvére hajazott. Mint írás stílusában és mint kategóriában is.

A karakterekről: 

Gullveig / Angurboda: Történetünk főhőse, a boszorkány. Személyiségre nem mondanám, hogy egy erős karakter lenne. Peding, mint kiderül, ő a legtökösebb az egész földön, mindenki közül csak ő képes A mágiára. Mindenki más eltörpül mellette, hiszen ő volt az, aki 3x is visszatért a halálból. Illetve, meg sem halt. Ahogy zajlanak a történések azért képet kapunk róla, hogy annyira nem gyámoltalan és szende, mint azt elsőre gondoljuk. Tulajdonképpen egy magának való nő, aki vágyik arra, hogy szeressék és azért mindent megtenne. Persze mindezt nem mutatja ki. Érzelmileg sebezhető a későbbi sztoriszálon pedig mint anya ismerjük meg, hogy mennyire elhivatott, kitartó és odaadó. Mindent megtesz a gyerekekért! Amikor pedig elveszik tőle őket, és bisszatér, igazán badass lesz belőle.

Loki: Nem kell bemutatni, ahogy a filmekből ismerjük, úgy itt is hozta a formáját. Mindenkit átejtett, megviccelt, kihasznált, amolyan "teljesen rendben van" szinten. Ami furcsa volt (bár tudjuk, hogy a filmekben mindenki olyan, amilyen szereplőt válogatnak a szerepre), de valamiért meglepett, hogy szőke. Úgy megszoktam a tudatát, hogy fekete haja van, mint a színésznek...

Skadi: Nos az elején nem voltam azzal tisztában, hogy ez a szereplő nő. Valószínűleg elsiklottam afelett, amikor először leírták és már a könyv bő felén túl voltam, amikor tudatosodott, hogy ez a szereplő egy nő. Meglepődni nem lepődtem meg, amikor bejött a képbe az, hogy kibe szerelmes, akkor már sejthető volt, de amennyire nem vagyok oda könyvekben olvasni erről annyira nem zavart egyáltalán. Nem volt too much.

Főleg ők voltak úgy a főszereplők, persze voltak mellettük még páran, akiknek fontosabb szerepük volt, mint a gyerekek vagy épp a nőstény farkas, akinek úgy istenigazán nincs neve. Plusz Sigyn, Freya, Ódin, Thor ... mindenkit felsorakoztatott. 

Viszont azt mindenképpen ki szeretném emelni, hogy a könyv utolsó 1/3-a nekem nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Amikor már történés volt és sok-sok cselekmény követte egymást. A legvége pedig kifejezetten jó volt. 

Egyszer régen, amikor az istenek még ifjak voltak, Asgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világ pereméről.

Alapjáraton kétes érzéseim vannak a könyvvel még így több nap után is. De jó volt, meg nem is. Összességében jó. :) A borító miatt vettem meg elsősorban, meg azért, mert mindenki annyira imádta olvasni, hogy úgy voltam vele, nekem is biztos, hogy tetszeni fog. Voltak, akik sírtak a végén. Én azt azért nem, talán ezért is vártam, hogy legyen végre valami... mert vártam.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ 

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a történelmi, mítikus sztorikat. Akinek rááll az agya a szárazabb történetekre vagy a lassabb cselekmény kialakulásra. Nekem picit pörgősebbre lett volna szükségem, hogy gördülékenyen haladjak vele, de így is legyűrtem. :) A mágia úgy istenigazán nincs jelen, de amit a skandináv mitológia alapján tudunk az akkori varázslatról, az viszont igen. :) A karakterektől elvonatkoztatni érdemes, mert nem olyanok, mint mondjuk a Marvel filmekben, ezt érdemes észben tartani!