Kedves Naplóm!
Befejeztem a The Grace Year - a tizenhatodik év című könyvet.
Még a libri.hu 1+1 ajánlatával vettem, már elsőre megfogott a borítója. Én az a típusú olvasó vagyok, aki él-hal a gyönyörű borítókért és ha az megfogott, akkor megveszem, hogy elolvassam. A tartalom is nyilván fontos és érdekel, de ha a borítója nem fog meg, akkor sok ajánlót kell elolvasnom, hogy végül én is beszerezzem.
De szerencsére első pillanatban megfogott és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. A történet nekem felidézte az Éhezők viadala és a Szolgálólány meséje feelingjét. Nem, egyáltalán nem hasonlítom ezekhez a könyvekhez/sorozatokhoz, viszont volt benne egy pici fűszer ezen történetek vonalán. (Kíváncsi vagyok, hogy a Netflix mikor kapja fel)
Aki úgy gondolja, hogy borító alapján egy kedves lányregénybe fog csöppenni, nos azok csalódni fognak. Mert bár van benne szerelem, meg vannak benne lányok is... jelentősen nem a könnyed és triviális lány problémákkal kerül főhősünk szembe. Tierney karaktere jól ábrázolja a lázadást, aki ha mai nő lenne szerinte megalapítaná a Nők a nőkért és gyerekekért egyesületet. Remek karakter, kiforrott és a korának megfelelő érzések és cselekedetek követik.
Az én ízlésem sajnos nem szokta befogadni a durvább könyveket, szóval picit meglepődtem, hogy a gyermek és ifjúsági szekcióban találtam meg a neten (mert mondom most már rákeresek, hogy hova soroljuk ezt a könyvet). Még pont belefér, mert végülis nincs akkora brutalitás benne, hogy azt mondjam, ez már sok, de voltak fejezetek, amikor kirázott a hideg is. A könyv történeti csúcspontjánál pedig bevallom sírtam.
SPOILER - TÖRTÉNETI LEÍRÁST TARTALMAZ!
Noha nem 100%-ban, de megjelenik a stockholm-szindróma, hiszen főhősünk az elején még nem tudja, hogy, aki "fogvatartja" csak segíteni akar neki és már akkor elkezdi érdekelni őt a férfi... az már más kérdés, hogy aztán egymásba szeretnek, ami várható volt. Egy lány, aki nem akar megfelelni a konvencióknak egyértelmű, hogy olyanba fog beleszeretni, akibe nem szabad és akivel nincs közös jövője. Szépen felépült ettől függetlenül a "szerelmük", én is egész megkedveltem az elején vadembereknek hitt karaktert, ráláttunk az ő világukra is, hogy végtére nem magukból fakad ez a fajta brutalitás, hanem visszavezethető a városi vezetőségre, akik azért fizetnek, hogy ez így legyen.
Kirázott a hideg is némely fejezetnél, főleg, amikor részletezi azon kissé horrorba illő testrészek hol és mibenlétét. Viszont a magyar fordítós "trancsírozók" megnevezés nekem nem illett bele, maga a jelentése igen, de így, hogy trancsírozók, olyan furcsa volt olvasni. Persze a jelentését tekintve, hogy feltrancsírozzák a lányokat, akiket elkapnak, az helytálló, valószínűleg én se találtam volna jobb szót rá, egyszerűen csak furcsa volt olvasni abban a szövegkörnyezetben, de aztán értelmet nyert, mikor Ryker kissé "kinevette" őt, hogy így hívják őket.
Ez a fajta disztópia nem lenne ínyemre, ha itt kéne élnem, valószínűleg én is megpróbálnám ledönteni ezen hagyományt és a férfiak általi elnyomást/akaratot. Bár sanszos, hogy nem vagyok olyan eszes és fondorlatos, hogy kitudjam játszani egyik-másik birkát, akik vakon követik a megszégyenítő és bigott vezetőiket.
(Annyira megihletett, hogy készítettem én is egy képet. A történetben a szalagoknak fontos szerepe van. Fehér - vörös - fekete. Ez alapján különböztették meg a lányokat/nőket.
Én már a feketék közé tartozom (kaptam fátylat, haha) meg nem is volt nagyon semmi piros szalagra hajazó anyagom, hogy esetleg ezt a képet is reprodukálhassam, na meg nézzétek el, hogy nem tudok fonni... főleg nem a saját hajam.)
A karakterekről egy picit bővebben...
Az nagyon tetszett, hogy a fontosabb mellékszereplők mennyire jól voltak időzítve, hogy segítsék a főhöst. Plusz, hogy mindenkinek volt valami titok a farzsebében, ami szépen felépült/kibomlott a történetben. Imádtam a James családot, Tierney szülei maximálisan megleptek és jó értelemben (ahogy haladt a történet) plusz a legidősebb testvér ugye, June.
- Tierney: Eszes, talpraesett, nem törődik az elvárásokkal, mégis igyekszik a családnak és a hagyományoknak megfelelni. Lehet nem abban az értelemben, de igyekszik, hiszen nem akar rosszat senkinek. Magának szeretne egy kevésbé rossz életet. Megkérdőjelez minden olyat, ami ésszel fel nem fogható és azon van, hogy edukálja a birkákat, hogy ne legyenek birkák... lázadó, mégis tart a következményektől, ami miatt még emberibb. Nagyon el lett találva a karakter.
- Michael: Férfi-nő barátság... no én még erről nem hallottam, hogy létezik. Valaki mindig többet érez, maximum nem árulja el vagy nem időben árulja el. Tetszett a karaktere, fordulatos szálakat eredményezett. Érzelmes, akaraterős személyiség, aki azért akit szeret a tűzbe is menne. (Ahogy meg is mondta az apjának, ha megégetik a szerelmét, akkor ő vele tart) A későbbi (hazatérés) részben jól volt szemléltetve a tépelődése, az, hogy bár tudja mi történt ő mégis szereti. Az, hogy egy picit ő is lázadó és ő lett a társaság feje hozhatja el a változást, amiről szívesen olvasnék, hogy miképp alakult volna. Az pedig, hogy a végén arról beszél, hogy bár ő hitt a lányban de ez fordítva nem igaz, annyira szívszorongató volt, ott kellett egy kis szünetet tartanom.
- Ryker: Hát igen. Megint az első blikkes negatív karakter, akit én megint nagyon imádok... pazar gondolat, hogy ennyire benne van a lányokban/nőkben, hogy a rosszfiúkra kell bukni. :D Milyen egy magas érzelmi intelligenciájú barbár? Pont ilyen. Belelátunk az ő életébe, világába, ettől szimpatikus és nagyon emberi lesz. Az, hogy nem azért öl mert az beindítja, hanem mert létszükség... az is pont annyira erős, mint ez az egész hagyomány a lányoknál. Abszurd belegondolni, hogy neki/nekik is lehetnek érzéseik, miközben minden évben ölnek, nyúznak, porcióznak és ez természetes. Az, ahogy a végén elbántak vele pedig szomorú, megsirattam. Mindent megtenne a szerelméért és ez a vége. Meghal. Pedig már elhittem, hogy sikerül nekik. De az igazán nagy fordulat volt, hogy Tierney a gyerekét várja. Hab azon a bizonyos tortán.
Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
Végső soron a történet jó. Ez a sötét disztópia nekem bejött, mint olvasmány és ennél többet nem tudott volna befogadni a kis lelkem. Így is néhol megrázott, hogy mennyire abszurd dolgok történnek. Anno a Szolgálólány meséjét is azért hagytam félbe, mert az már túl sok volt. Itt ez belefért. A végén alig bírtam letenni a könyvet, annyi fordulat volt benne. Nagyon tetszett. Olvasnám még a folytatást egy olyan változatban, hogy mi történt Michael és Tierney-vel az évek múlásával, sikerült-e ledönteni a hagyományokat, rájöttek-e, hogy ez az egész egy nagy semmi... mármint a varázslatuk. Illetve olvastam volna egy jó befejezést, ahol Ryker és Tierney elérnek egy olyan helyre, ahol boldogan élhetnek (és hogy azután/közben miképp váltja meg a lány a világot és menti meg a kegyelem évétől később a húgait).
Tetszett, szerettem. Izgalmas volt, olvasmányos. Néhol a fordítás kicsit... furcsa. Trancsírozók, csupor, ha ezt a két szót megszámolnám a könyvben, akkor nagyon sok lenne belőlük.
Ajánlom azoknak, akik szeretnek picit megborzongani, picit megakadni bizonyos értelemben a férfi-női szerepeken és azon, hogy mennyire követik ezt egyesek és hisznek valami olyanban, ami hihetetlen. Megoldások, feleszmélések és fordulatok.
0 komment:
Megjegyzés küldése