Hannah Nicole Maehrer - A gonosz asszisztense

Kedves Naplóm!

Januárban sikerült két könyvet is befejeznem, de még csak most jutottam el oda, hogy letudjam írni a véleményem, érzéseim velük kapcsolatban. Az egyik és az év első olvasmánya Hannah Nicole Maehrer - A gonosz asszisztense című könyv volt. 

Úgy gondoltam, hogy a nagy hype miatt ez egy remek kis évindító történet lesz, nagy reményeket fűztem hozzá, amit tulajdonképpen be is váltott meg nem is. Ettől még várom a következő részét? Igen! Határozottan! De lássuk is, hogy miért írom, amit...

 Megöljük?

– Neked ez a megoldásod minden problémára? […]
– Nem, csak a leghatékonyabb.

Nagyon szerettem volna átélni azt a "nem tudom letenni" érzést a könyvvel kapcsolatban, de nem igazán hozta, amit beígért. Mindenki szerint ez véres & undi volt és nagyon gonosz volt A gonosz. Eltudtam volna még viselni ha egy fokkal véresebb és gonoszabb, mert így csak ilyen tinglitanglinak éreztem a karakterét. De szimpatikus volt ez a grumpy - sunshine kombó, korábban még nem olvastam ebben a felállásban.

Valóban tartogatott vicces elemeket és Sage & Trystan csipkelődős-élcelődős párosa belopta magát a szívembe. De akkor is Penge volt a legjobb. Meg úgy alapból, hogy a középkorban állás hirdetést dobnak fel, na az is nagyon mókás volt. :))

A karakterek fejlődése kifejezetten tetszett. Sageből egy amazon lesz minden alkalommal, ha a szeretteiről van szó (meg a főnökéről), Trystan meg képes lesz egy kis lágyságra és normális (??) reakciókra. A szörnyek nagyon jól ki lettek találva és szuperül beleillett nekem ebbe a milliőbe. A végén pedig a fordulatkor éreztem úgy, hogy "Na! Majd most nagyon patika lesz innentől úgy be fog indulni, mint a fene!" Aztán nézem, hogy - vége - és így... na ne.

De annyira örült, hogy láthatta. Micsoda obszcén, felesleges érzelem, mégis ott volt. Boldogság… Milyen felettébb gusztustalan.

SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!

- Szerettem, hogy nem volt nyálas-ömlengős szerelem, és ilyen igazi slowburn lesz az övék. Ha végre valahára észre fogják venni, hogy a másik is szereti. Mert bár elég egyértelműen van írva, hogy így van, nyilván ők vakok etéren. 

- A varázstinta kifejezetten jó ötlet volt és az, hogy miképp derültek ki a titkok. Nagyon sokáig nem is számítottam arra, hogy kinél kötnek ki az információk. 

- Eltitkolt testvérek, akiknek a múltja is szép apránként kiderült, de remélem a következő kötetben egy kicsit jobban megismerhetjük őket és összefognak, hogy Trystant kiszabadítsák közösen!

- Ez a "nem értek az állatokhoz" de eljátszom Penge részéről ez is vicces volt, tetszett, ahogy beleírta. Na meg a beszólásait is imádtam, amit Beckynek intézett mindig.

Összességében egy jó olvasásélményt hagyott maga után a könyv, de nem volt meg a mindent elsöprő érzésem utána és néhol foghíjasak az emlékeim is a történetről. De talán csak azért, mert még január eleje volt és a mormota üzemmódot nem sikerült elhagynom, emiatt nem is nagyon figyeltem az olvasmányra. A második részére majd jobban figyelek, hiszen jön az akció! :))

– Miféle könyv? – érdeklődött A Gonosz, miközben kortyolt egyet.
– Nem is tudom. Szeretem a romantikus regényeket, általában a mocskosakat. – A férfi hirtelen fuldokolni kezdett, italának jó részét szétfröcskölve az asztalon. 
Újabb élénk színű zsebkendőt emelt a szájához, ezúttal sárgát.
– Elnézést; nem voltam felkészülve egy ilyen őszinte válaszra.
A lány a fejét rázta, és rosszallóan ciccegett.
– Pedig tisztában vagy vele, hogy velem társalogsz.
A férfi lemondón bólintott.
– Igazad van.

Olvass tovább!