Kedves Naplóm!
Befejeztem egy újabb könyvet, ami nem más volt, mint A boszorkány szíve Genevieve Gornichectől.
Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, mert a skandináv mitológia minden istene is szerepelt és bár nem vagyok benne jártas és a Marvel Univerzuma nem egy jó infótalaj... de ez a könyv és, amit eddig tudtam a skandináv dolgokról jócskán ütik egymást. De az írónő ebből doktortált, szóval biztosan tudta, hogy mit csinál. :)
Azt hiszi, minden úgy történik, ahogy ő akarja, ahogy mi akarjuk, én pedig irigylem a tudatlanságát.
Az igazság az, hogy egyszerre élveztem a könyvet és volt baromi "nyögvenyelős". Nagyon lassan haladtam vele és nem azért, mert Sári nem hagyott olvasni (bár ez is benne van) hanem mert az írásmód nem olyan volt, mint megszoktam. Nem állt rá az agyam olvasás közben és picit nyersnek éreztem. Na nem a szöveget, mint szavak, hanem mint körítést. Egyszerűen volt fogalmazva és valamiért hiányérzetem volt. Mire eljutottam a történet háromnegyedéig, eltelt 2 hónap, pedig tényleg mindig ezt olvastam. Addig száraz volt, nem sok történéssel. Voltak benne érdekes dolgok, mint, hogy a boszorkány miféle "szörnyeket" szült férjének, de ettől eltekintve (és persze tudatában annak, hogy ez mítikus történet, tehát teljesen helytálló ez is) inkább volt történetlmi könyv, mint fantasy. Ami persze nem baj. Picit nekem Stacey Halls - Familiárisok című könyvére hajazott. Mint írás stílusában és mint kategóriában is.
A karakterekről:
Gullveig / Angurboda: Történetünk főhőse, a boszorkány. Személyiségre nem mondanám, hogy egy erős karakter lenne. Peding, mint kiderül, ő a legtökösebb az egész földön, mindenki közül csak ő képes A mágiára. Mindenki más eltörpül mellette, hiszen ő volt az, aki 3x is visszatért a halálból. Illetve, meg sem halt. Ahogy zajlanak a történések azért képet kapunk róla, hogy annyira nem gyámoltalan és szende, mint azt elsőre gondoljuk. Tulajdonképpen egy magának való nő, aki vágyik arra, hogy szeressék és azért mindent megtenne. Persze mindezt nem mutatja ki. Érzelmileg sebezhető a későbbi sztoriszálon pedig mint anya ismerjük meg, hogy mennyire elhivatott, kitartó és odaadó. Mindent megtesz a gyerekekért! Amikor pedig elveszik tőle őket, és bisszatér, igazán badass lesz belőle.
Loki: Nem kell bemutatni, ahogy a filmekből ismerjük, úgy itt is hozta a formáját. Mindenkit átejtett, megviccelt, kihasznált, amolyan "teljesen rendben van" szinten. Ami furcsa volt (bár tudjuk, hogy a filmekben mindenki olyan, amilyen szereplőt válogatnak a szerepre), de valamiért meglepett, hogy szőke. Úgy megszoktam a tudatát, hogy fekete haja van, mint a színésznek...
Skadi: Nos az elején nem voltam azzal tisztában, hogy ez a szereplő nő. Valószínűleg elsiklottam afelett, amikor először leírták és már a könyv bő felén túl voltam, amikor tudatosodott, hogy ez a szereplő egy nő. Meglepődni nem lepődtem meg, amikor bejött a képbe az, hogy kibe szerelmes, akkor már sejthető volt, de amennyire nem vagyok oda könyvekben olvasni erről annyira nem zavart egyáltalán. Nem volt too much.
Főleg ők voltak úgy a főszereplők, persze voltak mellettük még páran, akiknek fontosabb szerepük volt, mint a gyerekek vagy épp a nőstény farkas, akinek úgy istenigazán nincs neve. Plusz Sigyn, Freya, Ódin, Thor ... mindenkit felsorakoztatott.
Egyszer régen, amikor az istenek még ifjak voltak, Asgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világ pereméről.
Alapjáraton kétes érzéseim vannak a könyvvel még így több nap után is. De jó volt, meg nem is. Összességében jó. :) A borító miatt vettem meg elsősorban, meg azért, mert mindenki annyira imádta olvasni, hogy úgy voltam vele, nekem is biztos, hogy tetszeni fog. Voltak, akik sírtak a végén. Én azt azért nem, talán ezért is vártam, hogy legyen végre valami... mert vártam.
Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥
Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a történelmi, mítikus sztorikat. Akinek rááll az agya a szárazabb történetekre vagy a lassabb cselekmény kialakulásra. Nekem picit pörgősebbre lett volna szükségem, hogy gördülékenyen haladjak vele, de így is legyűrtem. :) A mágia úgy istenigazán nincs jelen, de amit a skandináv mitológia alapján tudunk az akkori varázslatról, az viszont igen. :) A karakterektől elvonatkoztatni érdemes, mert nem olyanok, mint mondjuk a Marvel filmekben, ezt érdemes észben tartani!
