Kedves Naplóm!
Ismét befejeztem egy könyvet, ami -nem túlzok- egy szuper-zseniális könyv volt. Laura Thalassa írónőtől a Rhapsodic című könyv volt ez. Ez volt az első olyan urban-fantasy, amiben nem a szokásos vámpír, vérfarkas, boszorkány kombinációk szerepeltek főleg, hanem új fajként és nézőpontban ismerhettem meg a sziréneket és tündéreket. - Bár a Merry Gentry sorozatban levő tündérek valamennyire hajaznak az itt olvasottakra.
Parázstól hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém Desmond Flynn!
Ugyan próbálkozom én olyan ajánlót írni, amiben nem árulok el véletlenül sem olyan dolgokat, amik fontosak lehetnek a könyv szempontjából, de képtelen vagyok rá... ha már írok róla, akkor le kell írnom, nem tudok csak úgy általánosságban mondani valamit.
Szóval bocsi, jelöltem a címnél, hogy spoiler veszély áll fenn.
Tehát kérem.
Legnagyobb szerelmem az urban-fantasy így nem is kérdéses, hogy az Addie könyv után ez lett most a másik kedvencem ebben a műfajban. Sok hasonlóságot fedeztem ugyan fel más szerző könyvéből, de alapjáraton egy egyéni világot kaptunk meg általa. Szerencsére nem csak jók/rosszak oldalra van leosztva a világ, így kifejezetten szimpatikus volt.
Korábban még sosem olvastam olyan könyvet, amiben szirének is szerepelnek. Maximum érintőlegesen és azok a szokásos hableány feelinget hozták -csak gonosz köntösbe burkolva-, uszonyuk van meg rettentő velük szembe kerülni, mert férfiként egyből meghalsz stb. De ez is pozitívum volt, hogy Callie nem az ösztönből gyilkolós szirének közé tartozott, sőt, másmilyen szirénről még nem hallottunk a könyvben, így nehezen lehet ezt ekte kijelenteni.
Maga a történet, ahogy felépült a visszaemlékezésekkel és történésekkel tökéletes volt. Kellett hozzá, hogy egy olyan összetett karaktert, mint Des megismerjünk. Bevallom Callie nem volt egy bonyolult szereplő, de ettől még imádtam, főleg a szabados felfogását és száját. Viszont Des nagyon is abba a kategóriába tartozott, akit nem tudtam elég sokáig hova tenni, hogy őt most jónak vagy rossznak kell elképzelni. Persze utóbbi nyert első ízben, aztán gyökeresen elkezdett megváltozni a véleményem róla és hát... új book-boyfriend született. Sajnálom Luc, örökké szeretni foglak és ahányszor olvasom Addie történetét, mindig te leszel onnan a chrusom, de Des most csúnyán elpicsázott, ami azt illeti...
... Callie: A szirénünk és egyben egyik főszereplőnk. Nem túl bonyolult karakter. Rossz gyerekkor, ettől elgyötört felnőtté válás, kamaszként nincsenek barátok. Tipik elszenvedős hősnő, akit meg kell menteni. Maga a karakter egy nagyszájú, vagány csaj, akit emiatt lehet szeretni, mert hiába az előélete, mégis kívül kemény és megmutatta a világnak, hogy lehet valaki önálló és erős, hiába történt vele, ami történt. Hiányoltam azért azt, hogy mint szirén legyen valami külső jellegzetessége és ne csak a "másik énje és hangja", de ez a könyv végére azért bekövetkezett, szóval nem panaszkodom. Bár a hátára került szárnyat nem értem.
... Eli & Temper: Róluk nem sokat tudunk meg. Eli a vérfarkas, mint Callie szerelme (?) majd exeként bemutatkozó őrült. Igazából benne van a falkavezér feeling és el tudom képzelni, hogy ez a vadállat, aki amúgy nem is olyan vad egy egészen izgalmas karakter tudna lenni. Talán a következő részekből majd kiderül. Illetve Temper, a kis barátnő, egyedül neki mocskosabb a fantáziája és szája Callie-nél, de szimpi. Forever Best Friends kapocs megvan, szépen ábrázolva.
... Des: OMFG! - Lehet elég lenne csak ennyit írni róla. Szerintem mindenki tisztában lenne azzal, hogy miért csak ennyit írtam ide. De a lényeg. Egy kidolgozott, összetett és imádnivaló karakter. Minden egyes húzásával, ami legyen jó vagy rossz éppen ... engem megvett kilóra. Főleg az az oltári csavar a háromnegyedénél, amikor kiderül, hogy Callie a lelkitársa, na onnantól meg halálszerelmes voltam. Ez a lépés zseniális volt. Nem valami sima, egyszerű szerelem, amire ráhúzzuk, hogy erősebb mindenkinél és emiatt ez a nagy lamúr, hanem egy jó indok arra, hogy miért is történt minden úgy, ahogy. Picit Twilight szaga van, mert ugye ott is Jacob meg a bevésődés az valami ilyesmi lehet. De ettől eltekintve ezidáig nem ugrott be, hogy erre gondoljak. Maga a karakter, mint leírás szerinti férfi... hát igen, ő férfi. Új book-boyfriend lett avatva. Tetszett a leírása, a termetes megjelenés és impozáns szárnyak. Ő ilyen fuck-boy szinten van, csakhogy a mostani generáció szavaival éljek.
Sosem szabadultam meg tőle. Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.
Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
Hatalmas kedvenc lett. Talán nem is fogalmazok rosszul, hogy mindenkinek ajánlom a könyvet, aki egy kicsit is fogékony az urban-fantasy műfajára és nem csak az ilyen assasin creed féle könyveket bújja. Izgalmas lesz, szórakoztató, a végén már tényleg úgy fejeztem be egy-egy fejezetet, hogy "Ne mááár! Mi a fa..." és ez jó. Én ezeket szeretem. Nyilván tűkön ülve várom a következő kötetet, mert nagyon szuper lenne minél előbb olvasni, de az tuti, hogy meg fogom venni.
Ha szeretitek a book-boyfriend kategóriájú karaktereket, akkor őt semmiképp ne hagyjátok ki. Röviden.
Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel.
És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.
