Stephanie Garber - Legendary

Kedves Naplóm!

Befejeztem Stephanie Garber - Legendary című könyvét. Ez volt a Caraval sorozat második kötete. Lehet hiba volt egyből belekezdeni, amikor is befejeztem az elsőt, mert így nem volt meg közben az az izgalom, hogy vajon mi lehet a következő kötetben, így amikor nekiálltam, nagyon nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban. - Főleg, hogy barátnőm megjegyezte, hogy neki ez volt a kedvenc kötete a három közül.

Őszintén... nem volt annyira lebilincselő, mint az első kötet. Nyilván már számítottam valamire, hiszen az alap varázslatos világ ismerősnek kellett lennie, még akkor is ha nem ugyanolyan. A tény, hogy a játék mennyire volt most valós vagy sem... nyilván sokáig az olvasóra van bízva, hogy mennyire hiszi el az első kötet után a történtek valódiságát. Viszont hiányzott belőle nekem az a fajta pezsgés, amitől olvasni akartam a könyvet. Majdnem egy egész hónap volt, mire a végére jutottam és most több időm is volt olvasni, mégis lassan haladtam. Az első 200 oldal annyira nem fogott meg, főleg, hogy az elején picit "szenvednek" Scarlett miatt, hogy mi az, amit tudhat és mi az, amit nem... Persze szükségszerű volt minden.

De a könyv második fele, az a 200 oldal viszont már érdekesebb volt. Talán ekkor kezdett a történet tényleg úgy alakulni, hogy várjam a következő történéseket, szálakat és embereket, akik előbukkanjanak. Valahol ebben az átmenetben már sejtettem, hogy ki-kicsoda még mielőtt le lenne írva, ez egy picit zavart, mert szerettem, hogy sose lehet tudni semmit, hogy most akkor XY-nak milyen szerepe is van.

SPOILER - TÖRTÉNETI LEÍRÁST TARTALMAZ!

" - Én addig a pillanatig soha nem akartam valaki más lenni, amíg meg nem láttam, ahogy megcsókol a táncparketten."

Talán mondani sem kell, miután minden és mindenki értelmet nyert és összeállt a kép, már nagyon szurkoltam. Kicsit talán jobb örültem volna, ha nem csak Jaks tűnik elő, mint Fátum (jó, volt egy kicsit más is, de az alig számít) de nagyvalószínűséggel, most, hogy tudjuk mi lett velük... találkozunk a Fináléban. :) Szóval most várom a harmadik részt, de egy picit tartok tőle, hogy ugyan úgy járok majd, hogy annyira vártam és picit vontatottan megy. Lehet most csak nekem volt kevés a varázslatosság, mert amúgy másoknál olvasva az értékelést, mindenki el volt ragadtatva, hogy mennyivel jobb volt az első résznél. 

Nekem az akkor is jobban bejött, de ez sem volt utolsó! ;) 

Alapjáraton örültem, hogy Dante került most férfi főszereplőként a fókuszba, meg persze Jaks karaktere is el lett találva. Mivel hiányoltam az első kötetből Tellát, Dantét most legalább kielégítve érzem ezt a pótlást. 

Történetünkben keressük az elveszett édesanyát, akiről pont úgy derülnek ki dolgok, hogy azt vagy elhiszi az ember vagy nem. Pont mint a játékról. Ez a dilemma persze őrli a karakterünket, főleg, hogy utána megint beleáll egy ilyesmi problémába, hiszen akkor meg Jaks és Legend között őrlődik. Persze pont az anyja miatt többek között. 

Most ugyan nem kapkodtam a fejem ide-oda, hogy mi történik a sztoriban, még a végénél sem, de kellemes rávezetés volt, hogy Legend személye ki is valójában. Nem mondom, hogy tudtam, hiszen nem... de vártam, hogy olyan személy legyen, akivel azért találkoztunk. Onnan lett gyanús nekem is, hogy leírta a barlangos résznél, mikor Tella életét mentik meg Juliannel, hogy "testvérem? / bátyám?" - most hirtelen el is felejtettem, hogy miképp szólította. 

De kellemes meglepetés volt és továbbra is imádom Dantét... most már Legendet. Persze azzal nem értettem egyet, hogy csak úgy... elment. De hát, ahogy Julian mondta... Legend ilyen. De annyira elhittem, hogy nem, hogy majd Tella megváltoztatta és úristen mekkora szerelem lesz/lett. Hát Paff. Aztán arcon csapott az igazság, hogy Legend egyszerre a trónörökös elveszett gyermeke?! - Tehát akkor Julian is császári sarj, de akkor miért nem azt mondták, hogy gyermekei? Vagy én értelmeztem a sztorit egész végig rosszul? Lehet csak féltesók... bár sokkal inkább igaz az, hogy a császárnő csak megnevezte, hogy Ő az - bár azt senki se tudja, hogy ő Legend azon a maroknyi emberen kívül - csak, hogy ne legyen Jaks az uralkodó. De bevallom, először azt hittem, hogy Paloma / Paradis lesz az elveszett gyermek.

Az meg, hogy Scarlett felvette a kapcsolatot a gróffal. Pfejj.

A karakterekről egy picit bővebben... 

Tella: Végre megismertük! Vagány, bátor ám nagyon makacs. Vágyik más szeretetére, nem csak anyai/apai részről. Egy igazi hercegnő, akit a sárkány karmaiból kell kimentenie a hercegnek. Szimpatikus volt, hogy bár tépelődött sok minden miatt mégsem szenvedett annyira. Mert ugye Scar is tépelődött az előző kötetben sok minden végett, de az engem egy csöppet idegesített. Racionális, ésszerű bár kissé lassabb felfogással van megáldva, ami nem akkora hátrány, inkább csak kifejtősebb lesz a történet és nekünk is jobban körvonalazódnak a dolgok. Szerettem, szerintem kellemesebb karakter, mint a nővére. Főleg ezekkel a beszólásokkal, jól fel lett vágva a nyelve. :)

Dante / Legend: Hát, még mindig oda vagyok érte. Még akkor is, ha egy beképzelt, önző alak. Mert, amikor nem bal lábbal kelt fel, akkor igenis nagyon szerethető karakter volt. Egyébként is ez a karakter a zsánerem valamiért... biztos az életből hozom. :D

Várom, hogy a fináléban mi lesz vele, illetve vele és Tellával. Meg úgy amúgy is, fátumok minden felé, nagy összekoccanásra számítok. Bár az, hogy milyen is valójában nem derült ki, hiszen Dante lehetett neki egy álarc így továbbra is csak azt tudjuk, hogy egy szívtelen kis dög. 

Jaks: Nos, először a tirpákságot nem tudtam hova tenni. Aztán persze megértettem. Egy istenség, akinek nincs jobb dolga, mint megszomorítani az embereket unalmában. Ez akár a királyi/császári sarjakra is pont annyira igaz, szóval találó volt. Ahogy jobban körvonalazódott a karaktere úgy vált egy kicsit szimpatikusabbá. Attól eltekintve, hogy amúgy egy bunkó. Mert tud szeretni és akkor egész szimpatikus volt. Vannak jó pillanatai és van, amikor legszívesebben becsaptam volna a könyvet, hogy "Jó, akkor... most alszom erre a bunkóra egyet." De nekem Dantéhoz hasonlóan ő is nagyon bejött. Remélem a fináléban a jobb oldalra áll és lesz belőle egy pozitív karakter és ha már Legend ilyen nyomi... akkor Tella és Jaks jön össze. Hehe.

Nagyon több olyan karakterünk most nem volt, akiről lehetne beszélni, hiszen most Scar és Julian is háttérbe szorult. A császárnőnek is pici beugrója volt csak és az anyjukat nem ismertük meg továbbra sem.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ 

Tulajdonképpen egy jó és "erős" folytatást kaptunk, bár az a fajta varázs, mint, ami az első kötetben volt a részemről elmaradt. Szerettem a karaktereket és a karakterfejlődéseket. Tetszett, hogy nem arra volt végül kihegyezte, hogy Tella mennyire bajban van azért, mert szerelmes lett és, hogy most mitévő legyen. Aztán ezt egy elég nagy kézsuhintással meg is oldották... átmenetileg. 

Jöhetnek a Fátumok, akarom őket és ismerni szeretném mindet, meg a hozzájuk tartozó tárgyakat-helyeket. Várom a finálét, hogy mekkora bumm lesz belőle. Talán most ezt még jobban várom, mint korábban ezt a második kötetet.