Kedves Naplóm!
Sajnos befejeztem Addie LaRue láthatatlan életét.
Annyira bosszant, hogy vége lett. Szeretném még olvasni a történetüket.
Szerelmes vagyok Luc karakterébe.
Amikor a karaktereket leírja és jellemzi a történet folyamán, egyszerűen nem tudok betelni velük. Egyszerre vagyok szerelmes Luc-be, Henry-be és még Addie-be is... Nem vagyok az a típus, akinek csak a negatív karakterek jönnek be, általában én a jófiúkra bukom. De basszus... Annyira megfoghatatlan és mégis emberi Luc karaktere, hogy végig neki szurkoltam. (Ha még egyszer leírom, hogy karaktere, akkor mindenkinek innia kell egy kupica pálinkát.)
Szerettem Addievel minden korban egy kicsit jobban megismerkedni. Kedveltem a leleményességét és azt, hogy életben akar maradni és nem adja meg magát. Persze sejtettem, hogy valószínűleg hallhatatlan lesz, így az életben maradást inkább úgy értem, hogy az élni akarása volt igazán érzékelhető.
A szerelem utáni vágyakozás, az, hogy valaki végre észrevegye...
Annyira ma korabeli az egész történet, hiszen, ha belegondolunk mire vágyunk mindannyian jelenleg? Hogy ha valakivel együtt vagyunk, akkor az csak "ránk" figyeljen. Legyen jelen és töltsünk tartalmas időt együtt. Ahogy Addie is azt szerette volna, ha van valaki, aki csak őt szereti, érti, figyeli, akarja folyamatosan. Nem csak úgy egy estére, bár a történet szempontjából ez nem azért egykalandos este mert korhűek vagyunk. Átkokat meg mindenféle rossz rontásokat rengeteget lehetett már olvasni más könyvekben. Ne találjon rá az igaz szerelemre soha, legyen élete végéig csúnya, ne tudjon hazudni ... végeláthatatlan sokat ismerünk már, de ez igazán trükkös volt.
"- Esélyt akarok kapni arra, hogy éljek. Szabad akarok lenni. Több időt akarok."
Ez voltaképpen lehetne az is, hogy csak önmagában halhatatlan. De szerintem a "Szabad akarok lenni" tényével került bele a csavar, hiszen szabad csak akkor lehetsz, ha senki se tudja, hogy ki vagy. Akkor tudod úgy élni az életed, ahogy Te szeretnéd. Nincs, aki beleszóljon, nincs, aki irányítsa rajtad kívül. Nincs, aki megkérdőjelezzen bármilyen döntésedben. Ez a teljes szabadság.
A címe alapján azt kaptam, amire számítottam. Persze én se gondoltam, hogy ilyen rafináltan lesz ez megoldva, azt hittem először, hogy csak egy szürke kisegér élete lesz, ami miatt láthatatlan és közben majd a tetőpontnál beérik valami eszméletlen, ami miatt más lesz. De az én felvetésemen is túlment ez a "láthatatlan" kifejtése.
A borítója szép, a könyv terjedelme tökéletes! Tetszik a borító kék-narancs párhuzama, hogy nincs túl sok szín benne, de mégis bőven elég, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Minden szerepel rajta, amiről szól a könyv. Tízpontos!
- Addie: Számomra ez a fajta makacs nő megszemélyesítése tökéletesen beleillik a történetbe. Nagyon jól el lett találva, hogy mennyire legyen eltökélt, idegesítő és egy kissé reményvesztett, de az pont annyira volt csak érezhető, amennyire kellett. Nem arról szólt az egész, hogy mennyire szenved. Vagy ha mégis, akkor aludtunk rá egyet és elmúlt. A különleges ismertetőjegy és az, hogy beleszőtte az évszázadok munkáiba még így is, remek ötlet volt. Izgalmas karakter volt, sokszor nem teljesen kiszámítható reakcióval.
- Luc: Szerelmes voltam belé végig. Akkor is, amikor elborult teljesen és akkor is, amikor a legsebezhetőbb volt. Én végig neki szurkoltam... és nem Henrynek. Szörnyű vagyok! :D A gonosz, amit megformált igazából nem is annyira gonosz, ő csak végzi a dolgát. És mivel Addie-n is megesett a "szíve" ezért szerintem még ő volt a legjobban kitalált karakter. Egyszerre volt főgonosz és életünk szerelme. De a lányok úgyis a rosszfiúkhoz vonzódnak... és csak utána találnak rá a jófiúkra.
- Henry: Az elején olyan semmilyen volt. Aztán kis kedves, egyre inkább "hős szerelmes" típus. Néha még sok is, amikor már a vége felé jártunk a történetnek. Akkor kezdett igazán érdekes és izgalmasabb lenni, amikor kiderült, hogy neki is van egy alkuja. A titok, ami miatt nem felejti el Addie-t. Mivel Addie képzeletbeli álom pasi mintáján Luc karaktere formálódott meg, sokban azért a leírás alapján nem különbözik Henry sem. Én mégis két teljesen más arcot társítok hozzájuk.
Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
A borítója szép és kellemes a szemnek. A könyv terjedelme pont jó, nem is túl hosszú, de nem érzed, hogy kimaradt volna valami belőle. Tetszik, hogy nagyon mai az egész hangvétele, de mégis visszaadja az akkori életet (gondolok itt a régebben játszódó történet eseményekre).
A karakterek remekül meg lettek kreaálva, az általános szerelmi cívódás és káosz is jelen van az egész könyv során, szinte együtt dobban a szíved a karakter szívével ha egy-egy fejezetre gondolok vissza. Mind jó és rossz értelemben is. Volt, amikor kirázott a hideg... Ajánlom azoknak, akik szeretnek elrugaszkodni a földtől mégis szeretik közel tudni a talajt magukhoz.
Pont annyi "varázslat" van benne, amitől izgalmasabbá válik, mint egy szimpla szerelmi történet.
Aki szereti a rossz, gonosz, negatív karaktereket és képes beléjük szeretni addig, amíg olvassa a könyvet, na ők imádni fogják. Szívesen elolvasnám, hogy mi lett végül a továbbiakban Addie és Luc életével... milyen szinten vívják a csatájukat egymással, hányadán állnak és mennyi idő múltán nyeri meg a játszmát valamelyikük.
0 komment:
Megjegyzés küldése