Kedves naplóm!
Befejeztem a Familiárisok című könyvet.
Az elején nagyon lelkesen álltam neki és vártam, hogy megtörténjen a csoda, hogy magával ragadjon... de helyette kaptam egy számomra közepesen érdekes, inkább történelmi sem fantasy könyvet. Picit csalódtam, mert nem erre számítottam.
Mégis mire?
Arra, hogy a történetből több boszorkányosság fakad majd, mint tépelődés. Szerettem volna megtudni, hogy mik vagy kik azok a familiárisok (noha azért mindenki tudja). Olvastam volna arról, hogy Alice miképp találkozott / szerezte a sajátját és, hogy ez miben befolyásolja a történetünket. Azt szerettem volna, ha a boszorkányság jelen van és nem csak annyiban, hogy elrejtünk egy véres tálat a szem elől vagy épp hajból készült babával "játszanak", mert bár ennél többre számít a cím alapján az ember. Én legalábbis többre számítottam.
Kifejezetten tetszett, hogy korhű és a történet legnagyobb része igaz, hiszen valóban élt egy Fleetwood nevű fiatal asszony, aki Gawthorpe Hall úrnője volt. Bár, ahogy a könyv végén is írja az írónő: nem utal semmi arra, hogy közük lett volna egymáshoz, de a történetben összehozta őket. De szerettem volna belelátni Alice életébe is. Megismertük Fleetwood démonjait, a tépelődését a családról és magát a családot is annyira, hogy érezni tudjuk a fájdalmat, ha olyan történt. Alice szinte "néma" volt nekem a történetben. Nagy jelentősséggel bírt a sztoriban és szükség is volt rá, de mégsem volt jelen. Tetszett, hogy amikor kellett ott volt és mindent kézben tartott, de ez nagyon kevés volt számomra. Szerettem volna elkészíteni vele az olajokat, a gyógynövényvajat... azt szerettem volna ha a könyv inkább az ő szemszögéből íródik, hiszen a címe nekem ezt üzente.
Fleetwood gyötrődése a házasságról, a családról, a szeretőről és ezekről annyira nem kötött le. Átugrottam volna belőle pár fejezetet, hogy kevésbé érezzem azt, hogy sok a szenvedése. Erős és talpraesett női karakter, aki pont az ellenkezője Alice személyének. Ketten együtt alkotják meg az egészet, ami miatt működik az egész.
Nehezen olvastam, nekem száraz volt.
Féltem, hogy nem is fog beindulni, nem fog egyáltalán magával ragadni, de be kell vallanom, hogy azért izgultam. A könyv háromnegyedénél kezdtem azt érezni, hogy végre elindult valami. Együtt izgultam Fleetwooddal, hogy megtalálja a módját annak, hogy Alice megmeneküljön. Amikor nem adtak neki jogot a beszédhez vagy épp csendre intették, akkor olyan nagyot dobbant a lelkem, hogy: de miért?! Néha felcsattantam és bevágtam a könyvet ott, ahol épp tartottam (aztán kereshettem meg, hogy az hol is volt...) A fafejű férfiak.
Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥
A borítója gyönyörű, már csak azért is meg akartam venni a könyvet. Az aranyberakás és a papír választása csillagos ötös! Illik a címhez. Ha ezen múlna akkor újra és újra megvenném. :)
Viszont, mivel nekem nem volt olvasmányos így nehezen tudnám ajánlatni olyanoknak, akik hasonló történeti csodára vártak, mint én. Ha valaki inkább a korhű és nehezebb történeteket kedveli, a történelmi összhatást: nekik olvasmányos lesz a könyv és szeretni fogják. Nekem lehet személyes okokból volt nehéz olvasni, mert Fleetwood életének története sajnos egy picit az én jelenem, valószínűleg emiatt is haladtam vele nehezen, mert az ő fájdalma és tépelődése kicsit a sajátom és rossz volt olvasni. Na meg, hát másra számítottam, amit nem tudok elégszer leírni.
Fleetwood gyötrődése a házasságról, a családról, a szeretőről és ezekről annyira nem kötött le. Átugrottam volna belőle pár fejezetet, hogy kevésbé érezzem azt, hogy sok a szenvedése. Erős és talpraesett női karakter, aki pont az ellenkezője Alice személyének. Ketten együtt alkotják meg az egészet, ami miatt működik az egész.
Roger az elején szimpatikus volt. Aztán, ahogy telt az idő a történetben úgy lett egyre ellenszenvesebb. Richardot sajnáltam és gyűlöltem egyszerre, de akkoriban normális volt az ő összes tette. Persze jobb szeretem, ha lelkileg senki sem sérül, de még nem olvastam olyan könyvet, ahol nincs jelen a szerelem, mint nyomorúság. Senki sem lesz depressziós a szerelem miatt... ilyen csak a mesékben létezhet meg a gyerekkönyvekben.
