Laura Thalassa - The Emperor of Evening Stars: Az Esti Csillagok Császára

Kedves Naplóm!

Még 2023-ban sikerült befejeznem és ezzel teljesítenem az éves tervem, miszerint 12 könyvet, ami havi 1-et jelent elolvassak. Decemberben befejeztem Laura Thalassa Az Esti Csillagok Császára című kötetet, ami igazából egy kiegészítés a már meglévő 2 után és a befejezés előtt. Először féltem tőle, hogy nagyon kis vékony kötet és mit fog tudni adni a történethez, de pozitívan csalódtam!

A szívem egyre jobban összeszorul. Úgy képzelem, hogy így érezheti magát egy csillag, mielőtt kihunyna; mintha minden, amit szeret, és minden, ami valaha volt, befelé szorítaná, és kipréselné belőle az életet.

Kifejezetten kellett ez a kis vékony kötet így a befejezés előtt, mert nagyon sok minden értelmet nyert számomra a karakterek előélete és jellemfejlődése végett. Illetve be kell vallanom, nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem volt benne szex. Már túl sok könyvnél központi szerepet játszik, hogy olyan erotikus tartalommal legyen felruházva, hogy te magad is belepirulj. Persze, akkor olvasson az ember klasszikust... de hát ha egyszer nekem azok meg túl unalmasak?! De mindegy is, mert nem ez a lényeg.

Tetszett, hogy megismertük Des hátterét és kibontakozhat így majd a tökéletes befejezés, miszerint remélem, hogy végérvényesen megnyekken az apja. Még nem olvastam a Dark Harmony-t, szóval senki se spoilerezze le nekem! :)))

Amúgy pedig, szívesen olvastam volna egy hasonló vastag kötetet Callie szemszögéből is ebből az időszakokból. A mostohaapja időszakából, amikor Des eltűnik... ilyenek. Mert igen, tudom, kaptunk az első kötetben az utóbbinál néhány morzsát, de alapjáraton nem volt meg az a "Úú, Aa" hatás tőle. Szerettem volna olvasni a belső vívódásáról. 

Sok mindent nem fogok leírni, mert akkor spoiler lenne az egész bejegyzés, viszont mindenkinek el kell olvassa a befejezés előtt. Ez nem ilyen ajánlott elolvasni, hanem el kell olvasni kötet.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

 

Olvass tovább!

Shea Ernshaw - The Wicked Deep: gonosz mélység

Kedves Naplóm!

Sikerült egy újabb könyvet befejezzek még 2024 előtt. Az éves listámban 12 könyv szerepel (már akkor tudtam, hogy ennél többet úgysem fogok tudni elolvasni a munka, Sári és minden más mellett) és már a 11. könyvnél tartok. Egy aránylag rövidebbet választottam a hátralévő időre, amit remélem az ünnepek alatt sikerül majd befejezzek! :)

Ez a könyv nem más volt, mint Shea Ernshawtól a The Wicked Deep - gonosz mélység. Miután letettem felszabadultam a moly.hu-ra és elkezdtem az értékeléseket olvasni. Valamiért mindig érdekel, hogy másokat miképp érint egy könyv, mert általában én fordítva vagyok bekötve. Ez nagyjából most is így volt. Sokan írták, hogy hát nem volt egy nagy kaland meg lehetett volna így-úgy... én viszont szerettem. A könyvet alapjáraton 14 éves kortól ajánlják, ergo ha valaki 20-30 éves fejjel olvassa ne várjon tőle szerelmi mindenbele és körmönfont szupervéres történetet. Szerintem.

SPOILER VESZÉLY

A történetünk egy csendes, mindenki ismer-mindenkit városban játszódik. Az év 95%-ban nem történik semmi különleges viszont van pár hét, amikor a világ is kifordul önmagából. Sparrowba még 200 évvel korábban élt 3 csodagyönyörű testvér, akiket megvádoltak boszorkánysággal és a tengerbe fojtottak. Ez a szomorú, tragikus eset szétszakított egy szerelmespárt és a testvérek véres bosszút esküdtek miután az első halál-évfordulójukon visszatértek három helybeli lány testében. Onnantól kezdve hullottak a férfiak!

Boszorkányság vagy mágia? Alapjáraton a testvéreknek nem volt semmilyen képességük, nem születtek boszorkányoknak (még ha annak is kiáltották ki őket földöntúli szépségük és kacérságuk miatt). Viszont a történetünkben jelen van a mágia, mint a fantasy egyik eleme. Talán emiatt is várta mindenki azt, hogy valami brutálisan komoly fantasy kerekedik majd a könyvből... Maga a történet, annak legendája a nővérekkel kapcsolatban szerintem nagyon egyedi, nem igazán találkoztam hasonlóval más könyvben még bár az is tény, hogy nem olvastam még el a világ összes könyvét sem. :) De én különlegesnek találtam. A karakterek szerethetőek voltak, nekem nem hiányzott, hogy a szerelmi részletek jobban legyenek kidolgozva, nekem elég volt ennyi belőle, az a minimál izzás, ahogy a lepkék verdesnek a gyomrukba. Tökre elég és a korhatárhoz hűen sem érzem úgy, hogy kellett volna a szex téma. Az tény valóban volt néhány fejezet, ami akár kihagyható lett volna, de melyik könyvben nem volt még?

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Összességében egy kedves és szerintem azért magávalragadó történet volt. Különleges történettel. Persze azt is olvastam, hogy sokan már a könyv felénél rájöttek, hogy ki a harmadik nővér... mindenki igazi Sherlock ugye, én meghagytam magam a boldog tudatlanságba miután először eszembe jutott, hogy ő lesz az... gyorsan el is felejtettem, hogy a végén meglepődhessek. Egyébként nem törvényszerű, hogy rájön az ember... én másra is gyanakodtam. :) 

A végén pedig nagyon tetszett, ahogy Bo és a "már nincs itt" Hazel kapcsolatáról írt az írónő. Kifejezetten szép összegző volt róla.

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Római ajánlat

Kedves Naplóm!

Ugyan ezt a könyvet is már korábban befejeztem, mint, hogy itt írjak róla, most pótolnám. :) 

Sára írásaival sokat nőtt a magyar írók iránti elköteleződésem. Nem igazán szerettem vagy olvastam sokat magyaroktól, féltem is kissé, mert nem a legjobb élményeim voltak régről. Tisza Katát és Vass Virágot olvastam, mert tetszett az írásuk, viszont másokkal ha próbálkoztam, hamar kudarcba fulladt. De lehet csak nem találtam meg a megfelelő könyveket az olvasásra, hiszen akkoriban még nem volt olyan, hogy bookstagram. Mindent egybe vetve, újra kedvet kaptam ahhoz, hogy felfedezzem a magyar írók és leginkább a mostani fiatal nemzedék írásait. :)

Spoiler veszély! Spoiler veszély! Spoiler veszély!

Alapjáraton ajánlanám mindenkinek, hogy a könyveket egymás után olvassák ne pedig össze-vissza, mert van benne egy apró csavar, amit én annyira jó olvasás élménnyel éltem meg, hogy mai napig emlegetem. Ugyan én nem sorba haladtam, hanem 2-3-1 sorrendben, de a 2-3 között vettem észre és Sára elárulta, hogy a 2. könyvben is van utalás az 1 könyv szereplőire. Mert igen, ez a pici apróság, hogy minden következő részben cameo szerepben tetszelegnek az előző könyv két főszereplő párosa. Egyszerűen imádtam, még nem olvastam olyan írótól, akinek ilyen zseni ötlete támadt. Pedig egyik könyv sem hozható összefüggésbe a másikkal, de annyira bele illik mindnél az a kis plusz.

A Római ajánlatban megismerünk egy elsőre félénk, könyvmoly lányt, aki szürke kisegérnek tűnik. Nem a legizgisebb a munkája, a kapcsolata is eldöcög és persze a mai kor modern nők sebeivel van felruházva, ami nem más, mint az önbizalomhiány és a kényszeres megfelelés mások számára, hogy szeresség, hogy értékes legyen.

Mintha az, hogy valaki értékes mások szeretetétől függne... persze nem mondom, hogy én mondjuk nem éreztem ezt a betegséget soha az évek során. Mert de. Viszont ki lehet belőle lábalni! Erre jó és szinte élő példa, ahogy Sára megírta. Találó volt, hogy egy összeomlott világot egy másik földrészen építi ujjá Sophie a főszereplőnk. Ha tehettem volna annó, én is messzire mentem volna, mert arányaiba véve úgy sokkal könnyebb elfelejteni a rosszat, túllépni és önmagunkra koncentrálni.

Tetszik, hogy a főhősnőnk erős és igazi amazonná válik a kötet végére, mert ez a jellemfejlődés (ami, amúgy korábban megvolt benne, csak az a fránya ex elnyomta) újra megvalósul sok nőnek erőt tud kölcsönözni. Egyébként abszolút ajánlom azoknak, akiknek összetörtén a szívét és úgy érzik, hogy nem érnek semmit. Esküszöm, ha akkor olvasom ezt a könyvet (bár még akkor max gondolatba lehetett) sokkal céltudatosabb és határozottabb lennék most.

Nem titok, a cím elárulja, hogy Sophie Rómába utazik leginkább munka miatt, és így éli túl a megcsalást, szakítást és minden rosszat, amit Londonban elszenvedett. Adott egy útálatos ám annál sármosabb férfi, aki a történetünk másik szereplője. Ráadásképp nem is olyan rideg, mint azt az első pár fejezetben olvassuk. Mint a hagyma (mondaná Shrek) rétegei lefejtésnél, úgy ismerjük meg a férfi karaktert is és szeretjük meg. Kalandos romantikázás, ismerkedés, könnyed családias légkör megteremtése az egész történet folyamán majd egy BUMM csavar. Stephanie démonként jelenik meg, bár annyira éreztem, hogy nem klappol valami, csak nem pont erre gondoltam. Ennek az időbeni feldolgozása is remekül van felépítve, hiszen nem egy-két hét alatt történik a megbocsájtás vagy azon szereplők őjbóli feltűnése, ami szeritem tök jó. Meg van az a bizonyos gyógyulási idő, amire mindenkinek szüksége van, hogy újra visszataláljon önmagához és újra megismerje a saját igényeit, hogy mit szeret és, hogy saját maga legyen mindig az első. Hiszen ez nem önzőség.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Nagyon szerettem ezt a történetet is és számomra visszahozta a magyar írók könyvei iránti érdeklődésem. Mindenkinek ajánlom, akinek összetörték már valaha a szívét, vagy aktuálisa össze van törve vagy csak keresik önmagukat, mert ez bizony segíthet abban, hogy megtalálják a hangjukat és erősek legyenek.

A borító amúgy is gyönyörű, de eddig mindhárom kötet borítója valami mesés! 

A kis cameóktól odáig voltam, ötletes, bár ha valakinek nem tűnik fel... nem mondok semmi rosszat. :D Olvassatok figyelemmel Kővágó Sára könyveket, mert akkor nem maradtok le ezekről a mini csoda pillanatokról. Meg egyébként is... olvassatok! :))))

Olvass tovább!

Kővágó Sára - Hegek

Kedves Naplóm!

Ennél nagyobb megtiszteltetés még nem ért, hiszen Sára felkért arra, hogy legyek a 3. könyvének az előolvasója. Egyszerre voltam izgatott, ideges és túl lelkes, bár utóbbiról kiderült, hogy az tök jó dolog. A könyvről moly.hu értékelést is írtam, ami így hangzott:

Ebben a regényben kicsit komolyabb témát járunk körbe a történet segítségével, ami nagyon sok nőben fog mély nyomot hagyni. Többek közt azért, mert valamilyen úton-módon mindenki megéli a történteket. Ha nem is fizikailag, de lelkileg. A szerencsésebbek persze csak hallomásból fogják ismerni azt a szavunkat, hogy lelki-terror vagy családon belüli bántalmazás. A regény során viszont ők is átélhetik „sajnos”. Annyira életszagú és annyira igazi, ahogy Sára megírta a történetet, hogy akaratlanul is érzem a főszereplőnk érzéseit és nekem is fájnak, amik vele történnek.

Lucía karaktere egy nagyon nagy lelki felépülésen megy keresztül, aminek következtében mi is megjárjuk a poklok-poklát és bizony feltudunk ülni a felhőkre is. De nincs zuhanás esés nélkül… és legalább ennyire hatalmas fordulatokat tud tartalmazni az egész könyv. Érzed a zuhanást, majd két lábbal a föld fölött egy kicsit megtartod magad és puff a valóságban kötsz ki. És itt van nekünk Austin, aki által egy kicsit fellélegezhetünk, hiszen minden ellenére ő lehet a fény az alagút végén. A kalandok akkor veszik kezdetüket, amikor megismerjük férfi főhősünket. Talán nem árulok el nagy titkot, de ebben a könyvben is lesz szerelem, szenvedély és persze a legfontosabb összetevő: hogyan bízz meg újra valakiben és miképp add át magad neki. Semmi sem fekete vagy fehér így talán a titkok a karakterekről még nagyobb izgalommal töltik majd el az olvasót is.

Nem lehet teljesen nyugodtan olvasni, mert izgulsz. Azért, mert mi fog történni a következő fejezetbe vagy épp azért, hogy életben maradnak-e a szereplők. Igen. Ennyire hajmeresztő tud lenni egy-egy jelenet és Te végig fogod sorolni a szenteket, hogy utána minden rendben legyen. De ezt úgyis csak akkor tudod meg, ha elolvasod.

Talán spoiler mentesen így tudnám körülírni, hogy mennyire jó lett a könyv és, hogy mennyire ajánlom mindenkinek, akik valaha olvastak tőle korábbi könyvet vagy ha éppen nem, akkor itt az ideje! ;)

Amit pedig spoiler mentesen még mondhatok róla, hogy: IMÁDOM ezt a spotify lejátszási listát. 

Mindenki hallgassa meg vagy olvasás közben hallgassa, ahogy neki jólesik, de must have dolog, mert nagyon király!

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Olvass tovább!

Laura Thalassa - A strange Hymn - A szirén éneke

Kedves Naplóm!

Már rég befejeztem ezt a könyvet, de annyira nem volt időm írni róla, hogy el is felejtettem, hogy nem írtam még róla. Most befogom pótolni!

Noha már mindenki olvasta rajtam kívül, nor tudni kell, hogy gyerkőc és munka mellett még nem sikerült felfedezzem az időnyerést és olvassak a meglévő szabad perceimben. Elég ritkán akad ilyen pár perc, de amikor van, akkor igyekszem a gyorsolvasók táborát erősíteni.

Te voltál minden, amiről sosem tudtam, hogy akarom. Te voltál maga a káosz. Az elszántság. Te voltál a legtitokzatosabb talány, akivel valaha találkoztam.

Ebben a kötetben az én ízlésemhez mérten is kicsit több volt az erotikus tartalom, mint szerettem volna, úgyhogy a leíró jeleneteket átogrottam és csak az értelmesebb párbeszédeket vettem olyankor alapul. Leszámítva a tényt, hogy annyi benne a lökés és kéjes nyögés, hogy az én ízlésemnek sok, amúgy tetszett a könyv. Jó körítést kaptunk arról, hogy végső soron kiféle-miféle az Alkusz, a családi hátterének története kifejezetten jó szál volt, hogy bekerült. Na meg, hogy felgöngyölítsék az ügyet! Jó kis kavarodás kerekedett a végére, olyan fordulatokkal, aminek egy részére nem számítottam, de volt olyan, amit borítékoltam, hogy meg fog történni.

Ez most egy rövidebb, nem túl spoileres összegzés szeretne lenni, mert most sincs kifejezetten sok időm.

Callie szirén mivolta most nem sok szerepet kapott, bár volt, hogy megkellett villantani a Másvilágban, de ott se volt kifejezetten a hasznára. Des dühkitörései persze (mondhatni) érthetőek voltak, de néha már túlzónak éreztem ezt a féltem-szeretem-mindenkit megölök érte módit, de csak azért, mert a korábbi kötetben ennyire (jó, azért féltette meg minden) nem volt hogy is mondjam... idegesítően féltő.

Tetszett, hogy Callie megbarátkozott az új külselyével és elfogadta magát, megszerette azt, amivé lett, ez egy kicsit átvitt értelembe átruházható az életbe is, hogy bármi történik velünk, nos szeretni kell magunkat, még ha az elején nehéz is elfogadni. Az idő segít. Temper megjelenése meglepett, de bevallom hiányzott, hogy nincs a sztoriban, utána sem volt baromi sokszor jelen, de kellett bele. Elképzelni nem tudnék egy olyan barátságot, ahol elvileg testvéri szinten szeretik egymást és tűzbe mennének, aztán eltelik egy kötet anélkül, hogy megjelenne. Ez így volt rendben!

Egyébként meg tetszenek a hisztis királynők, mindig olyan jó nagyot esnek arcra, hogy az már zseniális. Mara is mennyire tenyérbemászó, álszent volt, mindig kell valaki, akit utálni lehet. Az előző kötetben azt hiszem nem utáltam senkit ennyire. Jó az utálat talán erős, inkább csak jól lett megírva a semleges karakter, meg bár lássuk be, hogy oké, megismertük a Flórakirálynőt, de amúgy nem vágott hanyatt engem a karakter maga. Persze, utáltam, hogy ilyen felpofozandó egy nő volt, de közben meg annyira nem számított. Mindig adott valami okot arra, hogy "meg akarjam cibálni", ahogy Callie is a kötetben.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥

Alapjáraton egy jó folytatást kaptunk, akinek pedig tetszett az első kötet, akkor ezt is szeretni fogja. Több olyan dolog kiderült, amitől értelmet nyert a történet és tetszett, hogy jobban megismertük a királyságok egy részét, az udvarait (?) a Éjkirályságnak, na meg magát Des előéletét. A 4 csillagot is csak azért kapja, mert nekem too much volt benne a ki-be járkálás Callie vaginájában. Csak, hogy szépen fogalmazzak.

Olvass tovább!