Genevieve Gornichec - A boszorkány szíve (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet, ami nem más volt, mint A boszorkány szíve Genevieve Gornichectől. 

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, mert a skandináv mitológia minden istene is szerepelt és bár nem vagyok benne jártas és a Marvel Univerzuma nem egy jó infótalaj... de ez a könyv és, amit eddig tudtam a skandináv dolgokról jócskán ütik egymást. De az írónő ebből doktortált, szóval biztosan tudta, hogy mit csinál. :) 

Azt hiszi, minden úgy történik, ahogy ő akarja, ahogy mi akarjuk, én pedig irigylem a tudatlanságát.

Az igazság az, hogy egyszerre élveztem a könyvet és volt baromi "nyögvenyelős". Nagyon lassan haladtam vele és nem azért, mert Sári nem hagyott olvasni (bár ez is benne van) hanem mert az írásmód nem olyan volt, mint megszoktam. Nem állt rá az agyam olvasás közben és picit nyersnek éreztem. Na nem a szöveget, mint szavak, hanem mint körítést. Egyszerűen volt fogalmazva és valamiért hiányérzetem volt. Mire eljutottam a történet háromnegyedéig, eltelt 2 hónap, pedig tényleg mindig ezt olvastam. Addig száraz volt, nem sok történéssel. Voltak benne érdekes dolgok, mint, hogy a boszorkány miféle "szörnyeket" szült férjének, de ettől eltekintve (és persze tudatában annak, hogy ez mítikus történet, tehát teljesen helytálló ez is) inkább volt történetlmi könyv, mint fantasy. Ami persze nem baj. Picit nekem Stacey Halls - Familiárisok című könyvére hajazott. Mint írás stílusában és mint kategóriában is.

A karakterekről: 

Gullveig / Angurboda: Történetünk főhőse, a boszorkány. Személyiségre nem mondanám, hogy egy erős karakter lenne. Peding, mint kiderül, ő a legtökösebb az egész földön, mindenki közül csak ő képes A mágiára. Mindenki más eltörpül mellette, hiszen ő volt az, aki 3x is visszatért a halálból. Illetve, meg sem halt. Ahogy zajlanak a történések azért képet kapunk róla, hogy annyira nem gyámoltalan és szende, mint azt elsőre gondoljuk. Tulajdonképpen egy magának való nő, aki vágyik arra, hogy szeressék és azért mindent megtenne. Persze mindezt nem mutatja ki. Érzelmileg sebezhető a későbbi sztoriszálon pedig mint anya ismerjük meg, hogy mennyire elhivatott, kitartó és odaadó. Mindent megtesz a gyerekekért! Amikor pedig elveszik tőle őket, és bisszatér, igazán badass lesz belőle.

Loki: Nem kell bemutatni, ahogy a filmekből ismerjük, úgy itt is hozta a formáját. Mindenkit átejtett, megviccelt, kihasznált, amolyan "teljesen rendben van" szinten. Ami furcsa volt (bár tudjuk, hogy a filmekben mindenki olyan, amilyen szereplőt válogatnak a szerepre), de valamiért meglepett, hogy szőke. Úgy megszoktam a tudatát, hogy fekete haja van, mint a színésznek...

Skadi: Nos az elején nem voltam azzal tisztában, hogy ez a szereplő nő. Valószínűleg elsiklottam afelett, amikor először leírták és már a könyv bő felén túl voltam, amikor tudatosodott, hogy ez a szereplő egy nő. Meglepődni nem lepődtem meg, amikor bejött a képbe az, hogy kibe szerelmes, akkor már sejthető volt, de amennyire nem vagyok oda könyvekben olvasni erről annyira nem zavart egyáltalán. Nem volt too much.

Főleg ők voltak úgy a főszereplők, persze voltak mellettük még páran, akiknek fontosabb szerepük volt, mint a gyerekek vagy épp a nőstény farkas, akinek úgy istenigazán nincs neve. Plusz Sigyn, Freya, Ódin, Thor ... mindenkit felsorakoztatott. 

Viszont azt mindenképpen ki szeretném emelni, hogy a könyv utolsó 1/3-a nekem nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Amikor már történés volt és sok-sok cselekmény követte egymást. A legvége pedig kifejezetten jó volt. 

Egyszer régen, amikor az istenek még ifjak voltak, Asgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világ pereméről.

Alapjáraton kétes érzéseim vannak a könyvvel még így több nap után is. De jó volt, meg nem is. Összességében jó. :) A borító miatt vettem meg elsősorban, meg azért, mert mindenki annyira imádta olvasni, hogy úgy voltam vele, nekem is biztos, hogy tetszeni fog. Voltak, akik sírtak a végén. Én azt azért nem, talán ezért is vártam, hogy legyen végre valami... mert vártam.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a történelmi, mítikus sztorikat. Akinek rááll az agya a szárazabb történetekre vagy a lassabb cselekmény kialakulásra. Nekem picit pörgősebbre lett volna szükségem, hogy gördülékenyen haladjak vele, de így is legyűrtem. :) A mágia úgy istenigazán nincs jelen, de amit a skandináv mitológia alapján tudunk az akkori varázslatról, az viszont igen. :) A karakterektől elvonatkoztatni érdemes, mert nem olyanok, mint mondjuk a Marvel filmekben, ezt érdemes észben tartani!

Olvass tovább!

Laura Thalassa - Rhapsodik, az éjszaka királya (spoiler veszély!)

Kedves Naplóm!

Ismét befejeztem egy könyvet, ami -nem túlzok- egy szuper-zseniális könyv volt. Laura Thalassa írónőtől a Rhapsodic című könyv volt ez. Ez volt az első olyan urban-fantasy, amiben nem a szokásos vámpír, vérfarkas, boszorkány kombinációk szerepeltek főleg, hanem új fajként és nézőpontban ismerhettem meg a sziréneket és tündéreket. - Bár a Merry Gentry sorozatban levő tündérek valamennyire hajaznak az itt olvasottakra.

Parázstól hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém Desmond Flynn!

Ugyan próbálkozom én olyan ajánlót írni, amiben nem árulok el véletlenül sem olyan dolgokat, amik fontosak lehetnek a könyv szempontjából, de képtelen vagyok rá... ha már írok róla, akkor le kell írnom, nem tudok csak úgy általánosságban mondani valamit.

Szóval bocsi, jelöltem a címnél, hogy spoiler veszély áll fenn.

Tehát kérem.

Legnagyobb szerelmem az urban-fantasy így nem is kérdéses, hogy az Addie könyv után ez lett most a másik kedvencem ebben a műfajban. Sok hasonlóságot fedeztem ugyan fel más szerző könyvéből, de alapjáraton egy egyéni világot kaptunk meg általa. Szerencsére nem csak jók/rosszak oldalra van leosztva a világ, így kifejezetten szimpatikus volt.

Korábban még sosem olvastam olyan könyvet, amiben szirének is szerepelnek. Maximum érintőlegesen és azok a szokásos hableány feelinget hozták -csak gonosz köntösbe burkolva-, uszonyuk van meg rettentő velük szembe kerülni, mert férfiként egyből meghalsz stb. De ez is pozitívum volt, hogy Callie nem az ösztönből gyilkolós szirének közé tartozott, sőt, másmilyen szirénről még nem hallottunk a könyvben, így nehezen lehet ezt ekte kijelenteni. 

Maga a történet, ahogy felépült a visszaemlékezésekkel és történésekkel tökéletes volt. Kellett hozzá, hogy egy olyan összetett karaktert, mint Des megismerjünk. Bevallom Callie nem volt egy bonyolult szereplő, de ettől még imádtam, főleg a szabados felfogását és száját. Viszont Des nagyon is abba a kategóriába tartozott, akit nem tudtam elég sokáig hova tenni, hogy őt most jónak vagy rossznak kell elképzelni. Persze utóbbi nyert első ízben, aztán gyökeresen elkezdett megváltozni a véleményem róla és hát... új book-boyfriend született. Sajnálom Luc, örökké szeretni foglak és ahányszor olvasom Addie történetét, mindig te leszel onnan a chrusom, de Des most csúnyán elpicsázott, ami azt illeti... 

Karakterekről egy picit:

... Callie: A szirénünk és egyben egyik főszereplőnk. Nem túl bonyolult karakter. Rossz gyerekkor, ettől elgyötört felnőtté válás, kamaszként nincsenek barátok. Tipik elszenvedős hősnő, akit meg kell menteni. Maga a karakter egy nagyszájú, vagány csaj, akit emiatt lehet szeretni, mert hiába az előélete, mégis kívül kemény és megmutatta a világnak, hogy lehet valaki önálló és erős, hiába történt vele, ami történt. Hiányoltam azért azt, hogy mint szirén legyen valami külső jellegzetessége és ne csak a "másik énje és hangja", de ez a könyv végére azért bekövetkezett, szóval nem panaszkodom. Bár a hátára került szárnyat nem értem.

... Eli & Temper: Róluk nem sokat tudunk meg. Eli a vérfarkas, mint Callie szerelme (?) majd exeként bemutatkozó őrült. Igazából benne van a falkavezér feeling és el tudom képzelni, hogy ez a vadállat, aki amúgy nem is olyan vad egy egészen izgalmas karakter tudna lenni. Talán a következő részekből majd kiderül. Illetve Temper, a kis barátnő, egyedül neki mocskosabb a fantáziája és szája Callie-nél, de szimpi. Forever Best Friends kapocs megvan, szépen ábrázolva.

... Des: OMFG! - Lehet elég lenne csak ennyit írni róla. Szerintem mindenki tisztában lenne azzal, hogy miért csak ennyit írtam ide. De a lényeg. Egy kidolgozott, összetett és imádnivaló karakter. Minden egyes húzásával, ami legyen jó vagy rossz éppen ... engem megvett kilóra. Főleg az az oltári csavar a háromnegyedénél, amikor kiderül, hogy Callie a lelkitársa, na onnantól meg halálszerelmes voltam. Ez a lépés zseniális volt. Nem valami sima, egyszerű szerelem, amire ráhúzzuk, hogy erősebb mindenkinél és emiatt ez a nagy lamúr, hanem egy jó indok arra, hogy miért is történt minden úgy, ahogy. Picit Twilight szaga van, mert ugye ott is Jacob meg a bevésődés az valami ilyesmi lehet. De ettől eltekintve ezidáig nem ugrott be, hogy erre gondoljak. Maga a karakter, mint leírás szerinti férfi... hát igen, ő férfi. Új book-boyfriend lett avatva. Tetszett a leírása, a termetes megjelenés és impozáns szárnyak. Ő ilyen fuck-boy szinten van, csakhogy a mostani generáció szavaival éljek.

Sosem szabadultam meg tőle. Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Hatalmas kedvenc lett. Talán nem is fogalmazok rosszul, hogy mindenkinek ajánlom a könyvet, aki egy kicsit is fogékony az urban-fantasy műfajára és nem csak az ilyen assasin creed féle könyveket bújja. Izgalmas lesz, szórakoztató, a végén már tényleg úgy fejeztem be egy-egy fejezetet, hogy "Ne mááár! Mi a fa..." és ez jó. Én ezeket szeretem. Nyilván tűkön ülve várom a következő kötetet, mert nagyon szuper lenne minél előbb olvasni, de az tuti, hogy meg fogom venni.

Ha szeretitek a book-boyfriend kategóriájú karaktereket, akkor őt semmiképp ne hagyjátok ki. Röviden.

Hegyek emelkedhetnek és törlődhetnek el a föld színéről, a nap fénye kihunyhat, a tenger beboríthatja a földet, és elnyelheti az eget. De te örökre az enyém leszel. 
És a csillagok is aláhullhatnak az égből, az éjszaka beboríthatja a földet, de amíg a sötétség el nem hal, én örökre a tiéd leszek.

Olvass tovább!

Elle Cosimano - Finlay Donovan mindent visz

Kedves Naplóm!

Befejeztem a könyv-rulett által első könyvet, ami kihúzásra került. Meglepő módon sikerült annak a könyvnek a következő kötetét kihúzni, amit előzőleg olvastam. Ez ilyen szuper-véletlen dolog lehetett, de örültem neki, mert tetszett az előző kötet is. Ebben sem csalódtam!

*** Nyugalom, nem igazi fegyver van a képen! ***

 

Mi a francnak a hősnőmnek egy megmentő hős? Ki kérte? Miért ne tudná megmenteni önmagát?

Ezt a könyvet is szerettem olvasni, mindenki benne volt, akik az első kötetben is és ettől komfortos volt folytatni. Nem volt olyan "nagyon durván új" karakter, aki miatt újra kellett tervezni a kialakult képet a történtekről. Szerintem jól fel lett építve az egész kusza történet. Szerettem, hogy volt olyan rész, amikor így felültem az ágyban - esti olvasó lévén - és már majdnem fogtam a fejem, hogy "Úristen mi lesz itt!" aztán valami nagyon vicces szituációba kerültünk. Zseniális, én tényleg elhittem az olvasottak alapján, hogy itt most nagy a baj.

Ami a karakterek fejlődését illeti...

... Juliant kb kiírták ebből a kötetből. Nem sok szerepet kapott, amit kapott is az meg leginkább semmilyen volt. Nem akarok semmit elspoilerezni, de nyilván ebből rá lehet jönni, hogy miért is írtam.

... Nick szépen fejlődött. Elnyerte a szimpátiámat, mégha nem is értettem, hogy Finn miért nem akarja végre elfogadni a tényt, hogy ő illik hozzá és pont. Talán majd a harmadik kötetben kiderül egyszer.

... Steven továbbra is egy seggfej volt. De megmentették épp csak egy picikét a végén, hogy ne írjam le utolsó bunkónak, aki mindent is megérdemelt a könyvben leírtak szerint. 

Jó volt, pörgős volt, ismét egy hosszabb kávé mellett elolvasós könyv. Nyilván, aki lassabb olvasó vagy nincs annyi ideje, neki tovább fog tartani - mint, ahogy nekem - de szerintem ha valami könnyed sztorira vágytok, akkor ajánlom mind a két részt, ami eddig megjelent. :) 

Tökéletes férfi nem létezik. Ha szerencsénk van, találunk magunknak egy elfogadhatót, és akkor azzal megelégedhetünk.

Összegzés:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Sokkal jobban kiforrott történet volt, mint esetleg az első kötet, viszont összességében a kettőt egymás után kellett elolvasni, hogy összeérjen. Ügyesebbek voltak a nagy nyomozásokban és amikor összerakták, hogy mi is van valójában, akkor szebben összeállt az is nekem. 

Mindenképp várom a következő kötetet, mert úgy lett vége, hogy az ígéret megvan rá, most már csak várni kell, hogy lefordítsák, mert már megjelent idén. :)

Persze most néztem, hogy vannak más könyvei is, amik nem ebben a műfajban íródtak, szóval felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ha ennek szerettem a szövegezését, akkor valószínűleg a többi sem lehet rossz!

Olvass tovább!

Elle Cosimano - Finlay Donovan ölni tudna

Kedves Naplóm!

Befejeztem egy újabb könyvet, ami bár nem fantasy volt mégis nagyon szerettem. Elle Cosimano első Finlay Donovan kötetének értem a végére. A Caravalos sorozatból tanulva most nem fogom egyből a következőt elolvasni, hagyok némi szünetet a két könyv között.

"Ez egy ilyen régi bölcsesség… Sose tulajdonítsd rosszindulatnak és kegyetlenségnek azt, amire akad kevésbé bűnös magyarázat."

Szerettem a történetet, mert amennyire hihetetlen számomra annyira volt valósan megírva. Egy kétgyerekes anyuka akiből egy félreértés keretein belül bérgyilkos lesz? Kinek pattan ki a fejéből ilyen butaság? Nálam mégis működött!

Gördülékeny volt az olvasása, igazából nem volt az az "agyon izgulom magam mi lesz a következő oldalon" típusú könyv, de nagyon szépen kibontakozott az egész. Voltak benne könnyed, humoros részek, igazán megkapó volt Finlay a főszereplő, de nagyon szerettem Veró karakterét is a történetben, jó szövegei voltak. :) 

Ami a férfi karaktereket illeti...

... Stevent rúgdostam volna míg él. Pfejj. Az ilyen típust az életben se nagyon tűröm el, nemhogy még jópofizzon is vele az ember.

... Juliannek könnyed a stílusa és igazán összetett. Remélem a következő kötetben is szerepelni fog (igazából okot nem adtak rá, hogy ne legyen benne) és akkor jobban megismerhetjük.

... Nick tetszett, mint plusz szál a bonyodalomban. Macsó, céltudatos férfi. De nem lettem belé szerelmes, szóval nem lepődöm meg, ha nem kerül bele a következőbe (ellenben a zsigereimben érzem, hogy benne lesz)

A könyv maga egy hosszabb kávé melletti délutáni olvasmány. Van benne itt-ott finom csavar - a legeslegvégén mondjuk néztem nagyot. Nincs benne sok romantikus klisé, ami tetszett és a főhös sem tépelődik baromi sokat, amiért különösen hálás voltam, mert az ilyen csiki-csuki dolgokat nem szeretem.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ajánlom azon olvasók számára, akik egy könnyed délutáni olvasmányra vágynak. Akik szeretik, ha kissé bénácska a főhős, de valahogy mindig megoldja a dolgokat. Nem zavarja őket, hogy nincs benne fincsi ágyjelenet és nem arra számít, hogy CSI helyszínelős lesz a nyomozás. Nincs benne gyilkosságokról részletes leírás és még csak az is, ami van sem egy véres jelenet. 

Ha kikapcsolnál a sok természetfeletti karakter közül és felfrissítenéd a sokadik vámpír, vérfarkas, boszorkány után magad, nincsenek nagy elvárásaid, de élvezni szeretnéd, amit olvasol... akkor mindenképp ajánlom számodra!

Olvass tovább!

Stephanie Garber - Finale

Kedves Naplóm!

Befejeztem a trilógia utolsó kötetét Stephanie Garbertől, ami a Finale volt. Nagyon sokáig tartott. Valahogy éreztem már a második kötetnél, hogy az elsőt lehetetlen überelni és bizony ez így is lett. A nyögvenyelős olvasás inkább a második kötetre volt igaz, ez a harmadik kész kínszenvedés volt. Most biztos minden Caraval rajongó megdobál kővel... de azért is tartott ennyi ideig, mert megszenvedtem, hogy újabb és újabb oldalra jussak. 

A történetben számítani lehetett arra, hogy jön a katarzis majd a Fátumok miatt és én vártam is, hogy valami eszméletlen legyen, de helyette csak kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen jó is lehetne, ha kilenne dolgozva ez az egész Fátum kérdés és fatális helyek & tárgyak. Mennyivel izgalmasabb lett volna mindenkit úgy megismerni, mint akár... a Hullócsillagot.

SPOILER - TÖRTÉNETI LEÍRÁST TARTALMAZ!

"Bármi lehet a jövőd, amit csak kívánsz. Mindannyiunknak hatalmában áll megválasztani a saját végzetét."

A szerelmi szálak meg háromszögek, persze létezik meg minden olvasó azért van oda meg vissza, ha egy lányért (akinek beleéli az életébe magát) oda van két férfi. Lásd a Scarlett, Julian & Nicolas hármast vagy nem is kell nagyon messzire menni, mint a Tella, Legend & Jaks formáció. 

A Nicolas féle szál érdekes volt, olvastam volna még belőle, hogy milyen szövetséges is lehetett volna akár a Fátumok ellen. Mert egyébként tök jó lett volna egy ilyen egymás elleni küzdelem, bár tudjuk, hogy az átlag embereknek nem sok esélyük lett volna, de tudjuk, hogy Tella is mindig harcolt meg Scarlett is, aztán valahogy mégis lett belőle "győzelem". De egyébként annak is tudtam volna örülni, ha Jaks nem csak azért áll a jók oldalára, mert önös érdekei vannak Tellával szemben. Bár ez is várható volt. Én szerettem volna, ha tényleg szerelembe esik és emberré válik. 

Meg most meghalt a Hullócsillag... mi lett azokkal a Fátumokkal, akiket nem ő teremtett? Értem, hogy meghúzták magukat, ahogy írva is volt, de azon kívül, hogy csak léteznek, mi lehet velük? Engem tényleg jobban izgatnak a Fátumok, mint a főhőseink... belőlük olvastam eleget, néha sok is volt ez a tépelődés meg szerencsétlenkedés.

Igazából mivel sokáig állt olvasás nélkül néha a könyv ezért biztos vannak már vakfoltok a történetben és nem tudok úgy összefoglalót írni róla, mintha frissen és gyorsan olvastam volna napok vagy 1-2 hét alatt el, de lényegében nem volt meg az a "jó olvasási élmény", ami általában egy könyvsorozat zárásához hozzátartozna.

Összegzés:

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ / ♥ ♥ ♥  

Valóban vártam nagyon és még lelkes is voltam, pedig tudtam, hogy lehet nem egybe kéne és egymás után elolvasnom a három könyvet, de nyilván nem bírtam magammal és így tettem. Most meg szomorú vagyok, mert nem olyan volt, mint vártam. Keveselltem benne a Fátumokról az írást, főleg, hogy önmagában csak a Hullócsillagot ismertük meg Scarlett miatt, de én a többieket is szerettem volna. Vagy a fatális helyek & tárgyak, mennyi mindent lehetett volna itt ezekkel írni, egy újabb kötetrevaló vagy a záró kötet dupla kötetes lehetett volna... 

Úgy gondolom ajánlani felesleges bárkinek is, hiszen, ha elkezdte már a Caravallal, akkor úgysem áll meg annál a kötetnél, végig fogja olvasni mind a hármat. De nekem csalódás volt ez is, mint a második, de ott még volt menthető fordulat. Itt nem annyira éreztem benne, hogy eldobom az agyam, picit kiszámítható volt, amik történnek.

A lényeg, hogy mindenki olvassa el és értékelje magába, hogy az elsőhöz képest adott-e annyit a harmadik végül, mint amennyit várt. :)

Olvass tovább!