Kedves Naplóm!
Befejeztem Ashley Poston Hét év távolság című kötetét. Szerintem érdemes azoknak elolvasni, akik szeretik az érzelmekkel teli történeteket, az egyedi megoldásokat és a különleges romantikus narratívákat. A könyvet a januári @girlz.in.chapters találkozó alkalmára is olvassuk.
A könyvek megnyugtattak, vigasztaltak. Volt kezdetük, közepük és végük, ha pedig egy rész nem tetszett, tovább ugorhattunk a következő fejezetre. Elkerülhettük egy szereplő halálát azzal, hogy egy oldallal előbb abbahagyhattuk, és onnantól fogva örökké élt. A boldog végkifejlet végleges volt, akárcsak a gonoszok büntetése és a jók jutalma.
Egy varázslatos realizmusba ágyazott, érzelemgazdag történet, amely a gyász, a szerelem és az élet múló pillanatainak útkereséséről szól. A regény középpontjában Clementine áll, aki édesanyja halála után próbálja újra megtalálni a helyét a világban. Mindezt egy rejtélyes, időhurkot rejtő lakásban, ahol a múlt és a jelen összefonódik, és ahol egy Iwan nevű férfival találkozik, aki hét évvel korábban él ugyanabban a térben.
A regény mesterien ötvözi a romantikát, a misztikumot és a karakterek közötti érzelmi kötelékeket. Clementine és Iwan kapcsolata nemcsak időn és téren ível át, hanem rávilágít arra is, hogy a szeretet és az emberi kapcsolataink mélysége független az idő múlásától. A regény nemcsak egy szívmelengető szerelmi történet, hanem egy önmagunkkal való szembenézés is: a gyász, az elengedés és az élet apró örömeinek felismerése.
A történet különös időhurka egyszerre elgondolkodtató és varázslatos, ahogy a múlt és a jelen közötti határvonal elmosódik. Clementine és Iwan kapcsolata fokozatosan mélyül, miközben mindketten tanulnak egymástól – a megbocsátásról, az elengedésről és a boldogság újra felfedezéséről.
Lemon: Clementine a regény főhőse, egy harmincas évei elején járó nő, aki mély gyászt él át édesanyja elvesztése miatt. Az életét sokáig a munka és a racionalitás uralta, ám az események sodrában kénytelen szembenézni az elnyomott érzelmeivel. Clementine karakterfejlődése a történet központi eleme; ahogy fokozatosan elfogadja a gyászt, és ráébred arra, hogy a szeretet és a boldogság akkor is lehetséges, ha az idő és a valóság szabályai éppen nem kedveznek. Clementine egyfajta hidat képez a múlt és a jelen között, ami nemcsak a történetet, hanem a karakterek közti kötelékeket is meghatározza.
Iwan: A rejtélyes férfi, akivel Clementine találkozik a nagynéni lakásában. Iwan múltból való jelenléte azonnal érdekes dinamikát hoz a történetbe. Személyisége tele van melegszívűséggel, ugyanakkor titokzatosság övezi. Mint egy olyan karakter, aki nem a jelenben él, hanem hét évvel korábban, Iwan az idő múltán való elmélkedés szimbóluma.
...és, hogy szerintem mi a mondanivalója?
A könyv több, mint egy egyszerű szerelmi történet. A középpontjában az idő természete, az emlékek ereje és az élet apró csodáinak felismerése áll. Clementine és Iwan története arra emlékezteti az olvasót, hogy az idő múlása ellenére a szeretet, a kapcsolatok és az érzelmek mindig velünk maradnak, ha hagyjuk, hogy alakítsanak minket.
A lakoma általában nem az ételtől kel életre, hanem azoktól, akikkel megosztjuk. A nagymamától örökölt spagetti recepttől. Az évek óta nem mosott pulóverben megmaradt gombócillattól. A nyitott pizzás doboztól egy sárga asztalon. Az emlékek tengerében elveszett baráttól, aki a félig odaégett brownie ízében él tovább. A szerelemtől egy citromos pitében.
