Kedves Naplóm!
Befejeztem egy újabb könyvet idén. Kicsit büszke is vagyok magamra, mert két hét alatt végeztem Lynn Painter - Újra meg újra című könyvével. Könnyed, nyári kis romantikus, amiről szeretnék picit írni, de nem ígérem, hogy nincs benne spoiler!
- Könnyebb azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.
- De ez nem emészti fel a lelkedet?
Laura Thalassa könyvsorozata után valami könnyedre vágytam, ami igazából eteti magát olvasás közben. Már régóta be szerettem volna szerezni bármelyik Lynn Painter könyvet, szóval a Vinteden vettem egyből hármat. Ami azt illeti nem tudtam, hogy melyikkel kezdjem így kisorsoltam.
Egy nagyon kedves kis történetet kaptunk egy kis csavarral, amit igazából a hátulján már elspoilereznek, szóval talán én se mondok újat, hogy Emilie a 17 éves gimis csajszi, akinek az élete jelenleg tökéletes és remekül működik elkezdi Újra meg újra élni a legborzalmasabb Valentin napokat. Az univerzum valamiért azt szeretné, hogy tanuljon belőle és emiatt elkezd azon agyalni, hogy min kellene változtatnia, hogy tovább léphessen február 15-re.
Mint minden romantikus könyvben itt is felbukkan a rideg, mogorva, senkivel sem barizós helyes srác, aki esetünkben csak úgy tűnik, mintha maga lenne a megtestesült veszély... mert egyébként kenyérre lehet kenni és ha nem fikció lenne én is fülig belezúgtam volna egy nap után. Még jó, hogy Emilienek volt pár Valentin napja, hogy belezúghasson.
Tetszettek a történetben a nem megszokott klisék és az NKK nap, amit kitaláltak a fiatalok, hogy mindent szabad és csak a mának élnek. :) Aranyos sztori a sztoriban keletkezett.
A boldogság olyan, mint egy lebegő, képlékeny valami, amihez lehetetlen ragaszkodni. Rohadtul megfoghatatlan. Néha szerencséd van, és megkapod, de csak idő kérdése, hogy mikor csúszik ki újra a kezedből.
Szerintem ezt a kis könnyed olvasmányt mindenkinek érdemes átfutnia, mert nagyon szép karakterfejlődés van megírva egy kedves történeten belül. Persze ha nagyon akarom van mélysége. A magány taglalása és az egymásratalálás kifejezetten szépen van becsomagolva.
Ugyan meglehet, hogy így harminc felett már túlkoros vagyok a gimis szerelmi sztorikhoz, de tényleg jól esett picit ez a történet. Nyárindító olvasmánynak szuper volt, főleg, hogy télen játszódik egy egyébként is hideg-havas helyen, legalább olvasás közben nem izzadtam gondolatban. :)
